179071. lajstromszámú szabadalom • Berendezés biológiailag bontható szerves szennyeződéseket tartalmazó szennyvizek tisztítására
179071 4 bői a tisztított vizet és az iszapot külön-külön vezetik el. Az ismert berendezések hátránya az alábbiakban foglalható össze: 1. Az anaerob kezelés hosszú időt vesz igénybe, nagyméretű berendezéseket igényel. A tartózkodási idő lerövidítése érdekében adagolt külön enzimkészítmények pedig igen költségesek. A tisztított víz ammóniatartalma ugyanakkor magas, s akár a talajba szivárogtatva, akár a legközelebbi befogadóba vezetve további környezetszennyezést okoz. 2. Az aerob kezelés lényegesen bonyolultabb felépítésű berendezéseket igényel. Az eleveniszap folyamatos életbentartása viszonylag folyamatos terhelést tesz szükségessé. Ennek biztosítása érdekében általában hosszabb ideig tartó előülepítést alkalmaznak, s ez az építési költségeket jelentősen megemeli. Ha a berendezést totáloxidáció üzemmódban üzemeltetik, a tartózkodási időt, a berendezés méretét kell nagyobbra választani, ha pedig nagyterhelésű üzemmódot alkalmaznak, a keletkező nagyobb mennyiségű iszap elhelyezése jelent további problémát. 3. A merülőtárcsás csepegtető testekből kialakított ismert berendezések bonyolult felépítésűek, létesítési költségük és kezelési igényük viszonylagosan nagy. A találmány célja olyan megoldás biztosítása, amely alkalmas az ismert berendezések fenti hátrányainak kiküszöbölésére, amely tehát egyszerű felépítésű és kis helyszükséglettel megvalósítható, melynél vegyszer adagolás nem szükséges, energiaigénye alacsony, gyakorlatilag kezelést nem kíván és mégis olyan minőségű elfolyó vizet biztosít, mely közvetlenül a legközelebbi befogadóba vezethető, ugyanakkor tág határok között érzéketlen a terhelés ingadozásokra. A találmány berendezés biológiailag bontható szerves szennyeződéseket tartalmazó szennyvizek tisztítására, melynek meghatározója merülő tárcsás csepegtető testekből kialakított oxidációs tér, ennek hossztengelyirányában kiképzett szennyvíz bevezetés illetőleg elvezetés, az oxidációs térhez szervesen kapcsolódó lemezes ülepítő és iszapstabilizáló, melynek kívánt esetben gázelvezetője és iszapeltávolítója is van. Az iszapeltávolítás szempontjából előnyös kivitelnél a lemezes ülepítő a vízszinteshez 55 —75°-os szögben hajló, egymással párhuzamos lemezekből áll. A lemezek simák vagy hullámosított kivitelűek. Az egyre fokozódó környezetvédelmi előírásoknak megfelelő minőségű elfolyó víz ma már csak aerob biológiai kezeléssel biztosítható. Kis vízmennyiségeknél, lökésszerű terhelésingadozások esetén azonban az eleveniszapos rendszer alkalmazása nem nyújt kellő biztonságot. A ma már közismertnek tekinthető biotárcsás eljárás előnyeinek megtartása mellett, a módszer hatékonyságát nagymértékben lehet fokozni azzal, hogy a berendezés oxidációs terében a folyadékáramlás irányának célszerű megválasztásával az ideális csőreaktorhoz hasonló reakcióviszonyokat valósítunk meg. Tehát az ilyen berendezésnél egyébként szokásos rekeszekre osztás nélkül lehetőséget biztosítunk arra, hogy a berendezés hossztengelye mentén, az egyes tárcsák felületén más-más összetételű, a .1 bontás adott szakaszához adaptálódott baktériumtömeg települjön meg. Kísérleti eredményeink alapján ugyanis megállapítottuk, hogy a lebontáshoz szükséges tartózkodási idő mellett az üzemi méretű berendezéseknél a tárcsák és a vályú fala közötti térben az áramlás lamináris, az áramlási Reynolds-szám értéke 102 nagyságrendű. (Az áramlási sebesség néhányszor 10-2 m/perc). Igaz ugyan, hogy a hossztengely mentén kialakuló koncentráció gradiens hatására megindul a szerves szubsztrátok diffúziója, de az üzemi méretű berendezéseknél a koncentráció különbség miatt előre diffundáló anyagmennyiség közel 3 nagyságrenddel kisebb, mint a makrokonvektív anyagáram. A berendezés példakénti kiviteli alakját a mellékelt ábrák alapján ismertetjük: az 1. ábra bemutatja a berendezés hosszmetszetét, a 2. ábra a berendezés hossztengelyére merőleges A metszetet ismerteti. Az 1 átmenő aknából a 2 mamutszivattyú emeli át a szennyvizet a 3 oxidációs térbe. A 3 oxidációs tér hossztengely irányában van kiképezve a 4 szennyvízbevezetés, illetve az 5 elvezetés. A 3 oxidációs térben találhatók a 6 merülőtárcsás csepegtető testek. A 3 oxidációs térhez szervesen kapcsolódik a 7 lemezes ülepítő, amelyben a 8 lemezek vannak elhelyezve egymással párhuzamosan a vízszinteshez 55°—75°-os hajlásszöggel. A 3 oxidációs tér alatt van kiképezve a 9 iszapstabilizáló, mely kívánt esetben a 10 gázelvezet övei és a 11 iszapelvezetővel is el van látva. A találmány szerinti berendezés üzemeltetése az alábbiak szerint történik: Az 1 átemelő aknából a 2 mamutszivattyúval a 3 oxidációs térbe átemelt szennyvíz a 3 oxidációs tér hossztengelyének irányában áramlik a 4 szennyvízbevezetéstől az 5 elvezetés felé. Eközben történik az aerob biológiai lebontás azáltal, hogy a vízszintes tengely mentén lassan forgó, részben a tisztítandó szennyvízbe merülő 6 merülő tárcsás csepegtető testek, biotárcsák felületén kialakuló iszap a levegő oxigénjének felhasználásával a szennyvízben levő szervesanyagokat és ammóniát nagy sebességgel oxidálja. A 6 csepegtető testek felületéről lehulló iszapszaporulat a 3 oxidációs tér aljára kerül és innen a távozó vízzel együtt a 7 lemezes ülepítőbe jut. A 7 lemezes ülepítőben a vízszintessel 55 —75°-os szöget bezáró, egymással párhuzamosan elhelyezett 8 lemezek által biztosítjuk, hogy a kisméretű 7 lemezes ülepítőből rövid tartózkodási idővel, lökésszerű hidraulikus terhelések esetén is olyan minimális lebegőanyagtartalmú tisztított szennyvizet vezethessünk el, mely közvetlenül a legközelebbi befogadóba vezethető. A 7 lemezes ülepítőben az iszap az egyes lemezek felületén kiülepszik, a tisztított vízzel ellenáramban visszacsúszik és a 3 oxidációs tér alatt elhelyezett 9 iszapstabilizálóba kerül, ahol néhány hónapos anaerob körülmények közötti tárolás eredményeként kis mennyiségű, stabil iszap keletkezik, melyet esetenként szakaszosan távolítunk el a rendszerből. S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
