179065. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szinhelyes papírképek additív rendszerű nagyítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 179065 SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1978. XII. 18. (SO-1239) Nemzetközi osztályozás: G 03 B 27/73 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. Sóskuthy Miklós osztályvezető', Budapest Eljárás és berendezés színhelyes papírképek additív rendszerű nagyítására 1 A találmány tárgya egy olyan eljárás és a hozzá tartozó berendezés amellyel a hagyományos nagyítógépek alkalmassá tehetők színhelyes színes nagyítások készítésére, illetve az ehhez szükséges expozíciós idők meghatározására az additív módszerrel. A színes papírnagyításokhoz szükséges berendezések világszerte túlnyomóan a szubtraktív eljárásra épülnek. Több országban, így pl. Magyarországon is, az additív eljáráshoz szükséges eszközök még nem is kerültek kereskedelmi forgalomba, mindenek- 10 előtt azért, mert a színszűrőknek a nagyítógépen való elhelyezésére nem találtak olyan egyszerű és univerzálisan alkalmazható megoldást, amilyen a szubtraktív szűrőknél a kondenzor fölött kialakítható tartókeret vagy fiók volt. Az additív módszer- 15 nél ugyanis a három, kék, zöld és vörös színszűrőkön át külön-külön, azaz háromszor kell a fotópapírt egymást követően megvilágítani, ügyelve arra, hogy eközben a nagyítógép el ne mozdulhasson vagy be ne rázkódjék. Ennek veszélye pedig fennáll, 20 ha a színszűrőket az objektív fölött, azaz a nagyítógépen belül cserélgetik az egyes expozíciók között. Az a megoldás, hogy a szűrőket kézzel felváltva tartsák a nagyítógép objektívja alá, ma már nem tekinthető korszerűnek, emellett előbb-utóbb a 25 szűrők megsérüléséhez, beszennyeződéséhez vezet, vékony fólia szűrőkről lévén szó üveg-, vagy üvegezett szűrők helyett. Az a megoldás pedig, hogy a színszűrőket valamilyen mozgatható foglalatban magára az objektívra erősítsék fel, nem bizonyult sem 30 szerencsésnek, sem a gyakorlatban alkalmazhatónak. Az objektívok jelentős részénél ugyanis a fényrekesz beállítását egy külső gyűrű vagy hüvely elforgatásával lehet szabályozni, az tehát egy szerkezet fel- 5 fogására eleve alkalmatlan. Ezen túlmenően az objektív kényes szerkezet, amelyet semmiképpen sem tanácsos idegen súllyal terhelni és valamely szerkezet stabil felerősítéséhez szükséges szorító erő hatásának kitenni. A papírkép színegyensúlyának beállításához szükséges expozíciós idők meghatározása a hagyományos színpróbázással nagy rutint igénylő és még így is hosszadalmas művelet. Lerövidítésére már régóta ismeretesek azok a fizikai eljárások és eszközök amelyek a színeiben integrált negatívról készített lépcsős fedettségű pozitív színkivonatok segítségével kívántak támpontot adni a helyes expozíciókhoz. Ezeknek közös hibájuk az volt, hogy az emberek egyéni, szubjektív színmegítélő képességére bízta az értékelés sikerét, méghozzá az erre kevésbé alkalmas „leghalványabb”, illetve „az első világosan kivehető elszíneződést mutató” denzitási fokozatoknál. Azok a változatok pedig amelyek ugyanezt a módszert a túl halvány fedettségeknél már alakváltoztató vonalas ábrákkal, egymást érintő ékekkel, stb. kombinálták, már bonyolult, nagy pontosságú és ezért költséges gyártási eljárást igényeltek. A jelen találmány azon a felismerésen alapul, hogy a korábbi színértékelő eljárásokban éppen azok közös vonása: a halvány színárnyalatok érzékelése az 179065
