179053. lajstromszámú szabadalom • Szines televiziós megjelenítő rendszer
7 179053 8 a teljes raszter mentén még elfogadható konvergensét kapjunk. Kitűnt, hogy az eltérítő tekercsek olyan kialakításával, amely az asztigmatizmust arányosan valósítja meg, az elektronsugarakat úgy a raszter sarkaiban, mint a raszter többi pontjaiban kielégítően konvergálhatjuk, mint ahogy ezt a 3b. ábra is szemlélteti. A 3b. ábrán a felső jobb sarokban ábrázolt konvergencia azt mutatja, hogy a kék, zöld elektronsugarak a függőleges tengely mentén kismértékben távol esnek a középső piros elektronsugártól. A felső bal sarokban látható, hogy a kék és a zöld elektronsugarak a piros elektronsugártól ellenkező irányban esnek távolabb, mint ahogy ez a felső jobb sarokban volt látható. A raszteren észlelt fenti hatás neve: csapda („trap”), amely feltételezi, hogy a raszterek kissé inkább trapezoid alakúak, mint négyszögletesek. A múltban már végeztek kísérleteket annak érdekében, hogy olyan egyenesvonalú fókuszolást megvalósító eltérítő rendszereket képezzenek ki, amelyek az eltérítési tengelyek irányában ideális konvergencia viszonyokat biztosítanának, azonban ezek a rendszerek a képernyő sarkaiban megengedhetetlenül nagy csapda-hatást okoztak. A sarkokban jelentkező konvergencia-hibát továbbá az elektronsugarak vízszintes irányú és viszonylag nagymértékű függőleges irányú szétválasztod?sa is jellemezte. Az ideálisnak nevezett egyenes vonalú fókuszálást megvalósító eltérítő rendszer negatív vízszintes izotróp asztigmatikus és pozitív függőleges izotróp asztigmatikus hatású. Az ilyen asztigmatizmusra azért van szükség, hogy a három vízszintes egyvonalú elektronsugár a függőleges és vízszintes eltérítési tengelyek mentén a raszter minden pontjában kielégítse a megfelelő konvergencia feltételeket. Az egy azonos tengely mentén történő konvergálás mind a raszter sarkaiban, mind pedig annak minden pontjában ideális konvergencia viszonyokat biztosítana. Gyakorlatilag azonban kitűnt, hogy ez az ideális egyenes vonalú fókuszálási feltétel csak olyan képcsöveknél valósítható meg, amelyeknél a képcső átlós mérete 35,6 cm, vagy annál kisebb. Azoknál a képcsöveknél, amelyeknél a képernyő átlómérete 35,6 cm-nél nagyobb, az egyenes vonalú fókuszálás feltételei nem biztosíthatók és a 3b. ábra kapcsán elmondott csapdahatás jelentkezik. A csapdahatás kiküszöböléséhez szükséges pozitív és negatív asztigmatizmust a függőleges és vízszintes eltérítő tekercsek menetének megfelelő arányos elhelyezésével, pontosabban a tekercsmenetek megfelelő elosztásával biztosíthatjuk, ami végül is azt eredményezi, hogy a raszter valamennyi pontjában a kivánt konvergenciaviszonyok jönnek létre. A fentiek során említett „szükséges konvergencia” kifejezés mindig a kereskedelmileg elfogadott jellemzőket jeleníti. Az általános gyakorlat szerint a TV vevőkészülék gyártók a konvergencia megengedhető hibáit az egyes TV készülékek műszaki adatainak műszaki jellemzői között megadják. Mindig az a kívánatos, hogy a konvergencia hibája amennyire csak lehet, a nulla értéket közelítse meg, azonban ezt a követelményt gyakorlati okok, főleg a gyártási szórás miatt, nem lehet betartani. A TV vevőkészülékek gyártóinak az a célkitűzése, hogy a konvergencia-hibája az elektronsugarak között mérhető távolság alapján a letapogatott raszter peremétől befelé 12,7 m távolságban mérve pl. egy 38 cm-es képcsőnél ne legyen nagyobb, mint 1,27 mm. A nagyobb méretű képernyővel rendelkező képcsöveknél a tervezésnél megengedett hibahatár értéke nagyobb, így pl. egy 63,5 cm-es TV képcsőnél 1,57 mm méret a megengedhető határ. A fent említett gyártási szórás, különösen a színes képcső és az eltérítő rendszer szórásai, vevőkészülékenként különböző konvergencia-hiba-eltérést okoznak. Sok készüléknél a tervezés szerint megengedett hiba értéke 1,27 mm, ugyanakkor ugyanazon alkatrészekből készített más készülékeknél a konvergencia-hiba még a fenti adatnál is nagyobb lehet. A kereskedelmi forgalomban kapható színes TV vevőkészülékeknél a konvergencia-hiba még 3,18 mm értéket is elérhet. Az általunk említett elfogadható konvergencia-hiba értéke maximálisan 3,18 mm. Az elektronsugarak konvergencia-hibáját alkalmas vizsgálójellel kapott ideálisan egymásra szuperponált piros, kék és zöld keresztvonalkázott minta alapján észlelhetjük. Szélső esetben lehetséges, hogy az eltérítőrendszer és a képcső paramétereinek gyártási szórása következtében a konvergencia hiba 3,18 mm értéket is elérhet, azonban ez ritkán fordul elő és semmiképpen se jelentheti, hogy a találmányunk nem hasznosítható előnyösen. Az eltérítő rendszer szerkezetét, amelyről fentebb említést tettünk, részletesebben a 3 721 930 lajstromszámú USA szabadalom ismerteti. A találmány szerint annak érdekében, hogy az elektronsugarak a raszter minden pontjában kielégítő módon konvergáljanak, az asztigmatizmus megfelelő arányait a vízszintes és függőleges eltérítő tekercsmenetek megfelelő elosztásával érjük el. A 4. ábra a 3b. ábrán látható konvergencia-karakterisztika előállítására szolgáló toroid típusú eltérítő rendszer szerkezetét ábrázolja. Az eltérítő rendszer 31 tekercsének tekercselése alkotja a függőleges eltérítő tekercspárt, míg a 32 tekercsből készített tekercselés alkotja a vízszintes eltérítő tekercspáiját. E tekercspárok toroid tekercseléssel fogják körbe a 30 ferritmagot. Megemlítjük, hogy a visszatérő tekercsmenet mindég a 30 ferritmag mentén, azon kívül helyezkedik el. Az 5. ábra az 1. ábra szerinti TV képcső 16 elektronágyúját szemlélteti. Három különálló 35a, 35b és 35c katód emittálja a három elektronsugarat. Az elektronokat az emittálás után a 36 Gl, 37 G2, 38 G3 és 39 G4 elektródok útján gyorsítjuk, nyalábosuk, fókuszáljuk. Bár külön nem ábrázoltuk, azonban ismert, hogy a katód és a többi elektród egymáshoz viszonyított helyzetét üvegszalag pereméhez erősítve rögzítjük. A 16 elektronágyú három elektronsugarat emittál, amely az 1. ábrán látható képcső képernyőjének középső pontjára van konvergálva, ha az eltérítő tekercs nem működik, illetve nem hoz létre eltérítő teret. A fent említett konvergencia feltételek biztosítása érdekében a különböző elektródok helyzete és azoknak egymáshoz való távolsága, különösen azonban a 38 G3 és 39 G4 elektródoknak egymáshoz viszonyított távolsága kritikus. Valamennyi elektród három nyílással rendelkezik és azok mindhárom elektronsugár részére szolgálnak. Ez a konstrukció nagymértékben megkönnyíti az olyan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
