179052. lajstromszámú szabadalom • Szines televiziós megjelenító berendezés
9 179052 10 tani, hogy az eltérítő síkon az egymás mellett levő sugarak távolsága 6,35 mm legyen. A nagyobb méretű színes képcsöveknél — pl. amelyeknél a képcső átlómérete 35 cm-nél nagyobb — kívánatos kóma-korrekciót alkalmazni, 5 amely biztosítja, hogy a két külső elektronsugár által letapogatott raszter mérete a képernyőn ugyanolyan méretű legyen, mint a középső sugáré. A kóma jelenséget az eltérítő rendszer okozhatja. Ez a jelenség a képcső növekvő méretével válik egyre inkább 10 szembetűnővé. A kóma-hatás korrekciójára általában 40 és 41 árnyékolások alkalmazhatók, amelyek gyűrű alakúak és mágnesesen vezető anyagból készülnek, például vasnikkel ötvözetekből. Ezek célszerűen a 39 G4 elektród kilépő nyílása körül 15 vannak elhelyezve. Az említett 40, 41 árnyékolások hatásosan árnyékolják a két szélső elektronsugarat a mágneses eltérítő tér hatásától, és így az eltérítő tér hatását a három elektronsugárra nézve oly módon semlegesítik, hogy három azonos méretű rasztert 20 hoznak létre. E célnak megfelelő elektronágyú szerkezetét részletesebben a 3 772 554 lajstromszámú USA szabadalom alapján mutatjuk be. Az eltérítő rendszer a képcső ballonjának külső 25 kerülete körül helyezkedik el. A rendszer belső része és a ballon között csak igen kis rést engedünk meg, ez 6,5 mm-nél kisebb. A fent említett eltérítő rendszer az elektronsugár legelőnyösebb konvergenciájának beállítására a képcső hosszanti tengelyére 30 nézve merőleges irányban állítható helyzetű. A sztatikus konvergencia szervet első lépésben úgy állítjuk be, hogy az az elektronsugarakat a raszter közepén konvergálja. Ezután az eltérítő rendszert a képcső tengelyére merőleges irányban addig mozdítjuk el, 35 amíg a raszter minden pontján a legjobb konvergenciát kapjuk. Ezután a rendszert ebben a helyzetben megfelelő eszközzel rögzítjük. Az elektronsugarak megfelelő konvergenciáját a raszter minden pontjában a találmány szerint a fent 40 leírt eltérítő rendszer alkalmazásával, ennek a vázolt módon való elhelyezésével és az 5. ábra szerinti nagypontossággal egyvonalú elektronsugarat emittáló elektronágyúval érjük el. A több nyílású közös elektródoknak az elektronágyúban való alkalmazása 45 azt eredményezi, hogy az elektronsugarak nagypontosságú egyvonalú nyalábolása oly módon megy végbe, hogy azok a képernyő közepére konvergálódjanak. Az eltérítő tekercsek tekercsmenetei úgy vannak elosztva, hogy az eltérítő tér inhomogenitása 50 azaz negatív vízszintes izotróp asztigmatizmusa és pozitív függőleges izotróp asztigmatizmusa az elektronsugarakat úgy téríti el, hogy azok a raszter minden pontjában lényegében konvergensek. Az asztigmatikus-karakterisztika a vízszintes tengely mentén 55 lefelé módosult konvergenciát, a függőleges tengely mentén pedig az elektronsugarak fölfelé módosult konvergenciáját okozza. Ez a sajátos „egy-tengelyű” konvergencia biztosítja, hogy az elektronsugarak a 3b. ábra szerint konvergáljanak a képernyő sarkai- 60 ban. A kóma jelenség úgy érzékelhető, hogy a színes raszterek méreteinek egyenlőtlensége nő, ha az elektronsugarak közötti távolságot és a képcső méreteit megnöveljük. Nem szükséges kóma-korrekciót 55 alkalmazni, ha a képcső mérete 35 cm-nél nem nagyobb. Ha viszont ennél a méretnél nagyobb képernyőjű képcsöveket alkalmazunk, akkor a kóma jelenség arányosan nő, és szükségessé válik az 5. ábra kapcsán leírt kóma-mentesítő árnyékoló ernyő alkalmazása. A fentiekben toroid rendszerű eltérítő rendszer kialakítást ismertettünk. Megjegyezzük, hogy ugyanolyan jó hatással alkalmazhatunk nyereg alakú eltérítő tekercseket is. Ismeretes, hogy a nyereg alakú tekercsek kóma-jellemzői szabályozhatók az eltérítő tekercselés kezdeti és középső szakaszán. Hasonlóan a nyereg alakú tekercsek asztigmatikus hatása az eltérítő tekercs középső és a tekercs végrészének meneteloszlásával ugyancsak szabályozható. így adott esetben azokat a kóma-mentesítő ernyőket, amelyeket az 5. ábra ismertetése során elmondtunk, elhagyhatjuk, mivel a nyereg-típusú jármoknál a kóma-jellemzői ezek nélkül is szabályozhatók. A 6. ábrán az 1. ábra szerinti színes képcső ernyőjére ülepített vonal alakú foszforelemek és maszknyílások kölcsönös elhelyezkedését szemléltetjük. A vonal alakú maszk és foszforelemek nagyobb fényáramot biztosítanak, mint a pont alakú maszk-képernyő szerkezet. Amint a 6. ábrán látszik, a három elektronágyú 20a, zöld, 20b vörös, és 20c kék elektronsugarai a 14 árnyékmaszk meghosszabbított nyüású 15 résén át a megfelelő zöld, vörös és kék foszforelemekbe ütköznek, amelyek a 12 képernyőre vonal alakban vannak ülepítve. Az ilyen kombináció, ahol a rés-nyílások egyvonalba esnek a függőleges foszforelemek vonalaival, igen előnyösen alkalmazhatók a vízszintes egyvonalú elektronsugarakat kibocsátó elektronágyúnál, amelyet részletesebben az 5. ábra kapcsán ismertettünk. A 14 árnyékmaszkban levő meghosszabbított 15 rések több elektronsugarat bocsátanak át, mint a pontszerű lyukak, amelyeket korábban a pontszerű foszforelemekkel ülepített képernyőknél alkalmaztak. A találmány szerinti megoldás — mint ahogy ezt a 6. ábra is mutatja — a meghosszabbított réseknek megfelelően függőleges, csík alakú foszforelemek alkalmazását javasolta, miáltal jelentősen megnő a képcső fényárama. A találmány szerinti megoldás nem hasonlít a delta típusú elektronágyúval kialakított képcsövekhez, mert az egyvonalú elektronágyú nem igényel dinamikus konvergenciát biztosító eszközöket és nem okozza a három elektronsugár szétválását, ami a sugaraknak a raszter közepéről való eltérítésekor növeli az egyes elektronsugarak közötti távolságot. Eképpen a találmány szerinti megoldásnál a foszforelemek fényképzéses kialakítása (ülepítése) rendkívül egyszerűvé válik. A találmány szerint-megoldás másik előnye, hogy nem igényel belső dinamikus konvergencia szerveket, ezért javul a képernyő szegélyrészének felbontó képessége és e helyeken a konvergencia, mert hiányoznak azok a dinamikus konvergencia szervek, amelyek működését torzítások kísérik. A találmány szerinti megoldás előnyös továbbá azért is, mert a hibás konvergencia és a kómahatás kiküszöbölésére nem igényel dinamikus kompenzáló eszközöket. Mivel a konvergencia-hiba és a kóma5
