179052. lajstromszámú szabadalom • Szines televiziós megjelenító berendezés
5 179052 6 árnyékmaszk helyezkedik el és rajta nagyszámú 15 rés van kiképezve. A 15 rések a foszforelemekhez képest úgy helyezkednek el, hogy az egyes elektronsugarak a 15 résen át csak a réshez rendelt színű 13 piros, 13a zöld és 13b kék foszforelemekbe ütközhetnek. A 11 üvegballon másik végén 16 elektronágyú van, amely három egyvonalú elektronsugarat bocsát ki. A 16 elektronágyú úgy van kiképezve, hogy a két külső elektronsugár a középső sugárral együtt egy pontra, a képernyő középpontjára konvergál. A 16 elektronágyút az 5. ábra ismertetése kapcsán ismertetjük részletesebben. All üvegballonon kívül, kör alakban a ballon szélesedő nyakrészén 17 eltérítő rendszer van elhelyezve, amely az ábrán nem ábrázolt eltérítő áramforráshoz csatlakozik. Ez utóbbi olyan mágneses teret létesít, amely az elektronsugarakat eltérítve a képernyőt letapogató rasztert hoz létre. A C eltérítési síkot elhagyva az elektronsugarakat eltérítjük és ezek a képernyőnek ütközve fénysugárzást keltenek. A C eltérítési sík a 17 eltérítő rendszer hossztengelye mentén annak fele távolságban és a tengelyre merőleges irányban húzódik. A 17 eltérítő rendszer részletesebb ismertetésére a 3. és 4. ábrák ismertetése kapcsán fogunk visszatérni. A 17 eltérítő rendszer mögött all üvegballon nyakrészén statikus 18 konvergáló szerv van elhelyezve. Ez utóbbinak állítható helyzetű mágnesei vannak, és ezzel az elektronsugár eltérítési hibái kompenzálhatok és így az elektronsugarak eltérítő tér hiányában a képernyő középpontjába konvergálhatok. Az egyvonalú elektronsugarak elektronágyúja részére alkalmas sztatikus konvergáló szerkezetet ismertet a 3 725 831 lajstromszámú USA szabadalom. A statikus 18 konvergáló szerv mögött a 19 szintisztaság-beállító szerv helyezkedik el, amely önmagában ismert szerkezetű. Feladata annak beállítása, hogy az egyes elektronsugarak mindig csak a hozzájuk rendelt színű foszforelembe ütközzenek. A leírás további részeiben részletesen ismertetjük az 1. ábra szerinti képcső részeit, a 17 eltérítő rendszert és a 16 elektronágyút, amelyek együttesen biztosítják, hogy a három elektronsugár megfelelően konvergáljon a letapogatott raszter valamennyi pontjában. A 2. ábra azt a mágneses eltérítő teret ábrázolja, amelyet az 1. ábrán vázolt 17 eltérítő rendszer hoz létre. Bár a függőleges és vízszintes terek közötti eltérés a cső hossztengelye mentén pontról pontra változik, a 2. ábrán az eltérítő teret hálószerűén mutatjuk be. Azt a teret, amely az elektronsugarakat vízszintes irányban téríti ki (és amely teret a vízszintes eltérítő tekercsek hoznak létre) az ábrán a függőleges 21 fluxust jelző folytonos vonalak szemléltetik. Megemlítjük, hogy ez a mágneses tér tűpárna alakú, a fluxus erővonalai az ábra központjából nézve konvexek. Ez a függőleges eltérítő tér negatív vízszintes izotróp asztigmatikus elektronsugár alakzatot hoz létre. A 2. ábrán láthatók továbbá a 22 fluxust jelző vonalak is, és ez a fluxus a függőleges eltérítő tekercsek hatására keletkező függőleges mágneses eltérítő teret szemlélteti. Megjegyezzük, hogy a függőleges eltérítő tér hordó alakú és a fluxus erővonalai az ábra központjából nézve konkáv alakúak. A függőleges eltérítő tér pozitív vízszintes izotróp asztigmatikus sugár-alakot hoz létre. Az eltérítő terek létrehozásának közelebbi részleteit a leírás további részében a 3. ábra kapcsán ismertetjük. A 3. ábra az 1. ábra szerinti színes TV képcső elektronsugarainak konvergenciáját ábrázolja, a 2. ábra szerinti eltérítő tér hatására. A 3a. ábra a 20a zöld elektronsugár, a 20b vörös elektronsugár és a 20c kék elektronsugár relatív helyzetét szemlélteti, illetve azt, hogy ezek az 1. ábra C eltérítési síkján, azaz az eltérítő rendszer középső síkján a képcsőhöz képest oldalról szemlélve hogyan jelennek meg. A 3b. ábra az elektronsugarak konvergencia viszonyait szemlélteti mind a letapogatott raszter sarkaiban, mind a 25 függőleges eltérítő tengely valamint a 26 vízszintes eltérítő tengelyek mentén - eltúlzott alakban ábrázolva. Megjegyezzük, hogy mindegyik elektronsugár egyidejűleg világítja meg a különböző színű foszforelemet. Természetesen a foszforelemek egymástól el vannak különítve, azonban ezt a 3b. ábrán nem ábrázoltuk, az ábra ugyanis csak a képcső homloklapjának különböző részein szemlélteti a három sugár konvergenciáját. A raszter közepén a zöld-, vörös- és kék-elektronsugarak egy pontban konvergálnak. Ezt a központos konvergenciát az elektronsugarak olyan irányításával valósítjuk meg, amelyet az elektronágyú szerkezete és a statikus 18 konvergáló szerv együttesen hoz létre, (Id. 1. ábra). A 26 vízszintes eltérítő tengely mentén a zöld-, vörös- és kék-elektronsugarak — amint az ábrán látható — lefelé másképpen konvergálnak, azaz a vízszintes tengely mentén a sugarak szétválnak, és sorrendjük azonos a 3a. ábrán látható sorrenddel. Ez az alakzat a vízszintes eltérítő tengely mentén a raszter mindkét végén azonosan jelentkezik. A sugaraknak ez a lefelé módosított konvergenciája a 26 vízszintes eltérítő tengelyvégeken a raszter középpontja és a szélső pontok közötti távolság függvényében jön létre. A vízszintes sugaraknak ez a lefelé módosított konvergenciája a 2. ábrán ábrázolt vízszintes eltérítő tér hatására keletkezik. A 3b. ábrán látható, hogy a 25 függőleges eltérítő tengely végein a vörös-, zöld- és kék-elektronsugarak fölfelé módosítva konvergálnak, azaz a kék és a zöld sugarak bizonyos pontban olyannyira kereszteződnek, hogy a foszforelemeket tartalmazó homloklapon a kék- és zöld-elektronsugarak az eltérítés irányító hatásához képest az ellenkező oldalakon ütköztek. Az elektronsugaraknak a függőleges tengely mentén létrejövő felfelé módosult konvergálódása a raszter középpontjától mérhető távolság függvényében jön létre, a 2. ábrán ábrázolt függőleges eltérítő tér hatására. Az elektronsugarak konvergencia feltételeit az eltérítő rendszer kialakítása szabja meg és ez határozza meg mind a negatív vízszintes izotróp asztigmatizmust, mind a pozitív függőleges izotróp asztigmatizmust. Kitűnt, hogy az asztigmatizmusnak az eltérítő tekercsben való arányos elosztásával az elektronsugarat mind a raszter sarkaiban, mind pedig a raszter valamennyi pontjában lényegében jól lehet konvergálni, ahogy ezt a 3b. ábra mutatja. A sarkok kon5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
