179047. lajstromszámú szabadalom • Nincs magyar címe!

179047 MAGYAR népköztArsasAg SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. V. 4. (PE-1076) Nemzetközi osztályozás: C OS C 9/02, C 07 C 143/44 ORSZÁGOS talAlmAnyi HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Baranyi Antal okleveles vegyészmérnök 22%, Veszprém, Dr. Beck Mihály egye- Péti Nitrogénművek, Várpalota térni tanár, 10%, Debrecen, Hesser Ödönné vegyésztechnikus 6%, Várpalota, dr. Joó Ferenc adjunktus 10%, Debrecen, Kovács Gyuláné vegyésztechnikus 6%, Várpalota, Dr. Országit István adjunktus 10%, Debrecen, Próder Istvánná ve­gyésztechnikus 6%, Várpalota, Dr. Rábai Gyula tud. munkatárs 3%, Debrecen, Szeder Béla okleveles vegyészmérnök 21%, Székesfehérvár, Vida Emilné vegyész­­technikus, 6%, Inota Eljárás fenolalapú fémkelátok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás új, fenolalapú fémkelá­tok előállítására, amelyekkel növényi hiánybeteg­ségek kezelhetők kiváló eredményekkel. A fémek szerves vegyületei közül az úgynevezett kelátvegyületeket ma már elterjedten alkalmazzák a j mezőgazdaságban növények hiánybetegségeinek, kö­zelebbről nyomelem-hiányának gyógyítására és/vagy megelőzésére. A nyomelem pótlására levélen és gyö­kéren keresztül egyaránt lehetőség van. A fémekkel kelátkötést létrehozni képes vegyü- io letek egyik családját alkotják a fenolalapú kelát­képzők. Előállításukkal számos szabadalmi leírás fog­lalkozik. így a későbbiekben ismertetendő találmány sze­rinti eljárásban alkalmazott kiindulási anyagokhoz 15 hasonló alapanyagokból indulnak ki a 154 287 és a 162 649 számú magyar szabadalmi leírásokban, vala­mint a 3 742 002 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárásoknál, így például a legutóbb említett szabadalmi leírás 20 szerint úgy állítanak elő kelátképzőt, hogy 2 mól p-fenolszulfonsav-káliumsót 1 mól dimetilol-glicin­­-káliumsóval kondenzáltatnak. A 154 287 számú ma­gyar szabadalmi leírás 1. példája szerint a 2 mól p-fenolszulfonsav-káliumsó, 1 mól ammónia és 2 25 mól formaldehid, 2. példája szerint 2 mól p-fenol­­szulfonsav-káliumsó és 1 mól dimetilol-etiléndiamin kondenzáltatása útján állítanak elő kelátképzőket. Az ezekben a szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások közös jellemzője az, hogy 2 mól para-hely- 30 zetben helyettesített fenol-származékot (rendszerint a jó vízoldhatóságra tekintettel a p-fenol-szulfonsav valamelyik alkálifém- vagy alkáliföldfémsóját) 2-2’ helyzetben (vagyis orto-orto helyzetben) kondenzá­ciós reakcióban összekapcsolnak egy olyan nitrogén­­tartalmú bázissal, amelyet egy mól ammóniából, aminosavból, alkilaminból, alkiléndiaminból vagy karbamidból és 2 mól aldehidből állítanak elő. Az ezekkel az eljárásokkal előállított fémkelátok kétségtelenül alkalmasak arra, hogy a növények nyomelem utánpótlását biztosítsák úgy gyökéren, mint levélen keresztül. A gyakorlati felhasználás so­rán — ha a fémkelátokat a talajba juttatva alkalmaz­zák - fontos, hogy a szélsőséges, főleg lúgos - talajviszonyok között se csapódjanak ki a fémek hidroxid formájában, tekintettel arra, hogy a növények fémhidroxidokat nem tudnak felszívni és így hasznosítani. Ezért a fémkelátokkal szemben alapvető követelmény, hogy pH 10-ig stabilak legye­nek. Az ezekkel az eljárásokkal előállított fémkelátok­­nak a későbbiekben részletesen leírt módon megvizs­gáltuk a fémfelvevő képességét és megállapítottuk, hogy két vegyértékkel képesek a fémeket megkötni pH 10-ig. Az így előállított fémkelátok fémtartalma a megkötött fématom súlyától függően 8—11%, ami arra a hátrányra utal, hogy aránylag nagy tömegű szerves anyagot szükséges adott mennyiségű fém megkötéséhez használni. 179047

Next

/
Thumbnails
Contents