179024. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyví tisztítására
9 179024 10 140m3/nap levegőmennyiség szükséges, 300m3/óra 1 100 mm vízoszlopnyomású levegőt termelő berendezéssel óránként 7 percig kell a berendezést üzemeltetni. Az üzemszünet szabályozása manuálisan vagy automatikusan (relé-állítással) történhet. Légsűrítőként például többlépcsős csőventillátort (tangenciális ventillátort) alkalmazhatunk. Megjegyezzük, hogy a II levegőztető térben keletkező és növekvő mennyiségű eleveniszap — amelynek baktériumai bontják le a friss szennyvíz szerves szennyeződéseit — felúszni nem tud, mert a levegő a például óránként eszközölt átkeverési műveletek alkalmával a gázokat kimossa az iszapból. A ül csillapítótér feladata egyrészt az iszap és a víz szétválasztása, másrészt a II levegőztető térnek elválasztott eleven iszappal — recirkuláció útján történő — ellátása, ami az ott végbemenő lebontási folyamatokhoz - a visszaoltáshoz, a biológiai egyensúly kialakításához — szükséges. A víz egy G. nyíllal jelölt módon alulról felfelé áramlik a 18 csillapítólemez alatt, a 40 résen át a III csillapítótérbe, és mivel e tér alulról felfelé bővül, a vízsebesség csökken, az iszap pedig a szaggatott K nyílnak megfelelően - ugyancsak a 40 résen keresztül - visszacsúszik — recirkulál — a II levegőztető térbe. A víz felül - az üzemeltetés körülményeitől függő egyes időszakokban - olyan tisztán kerül át a IV utókezelő térbe, ami már a támasztott követelményeknek megfelel. Ez a folyamat mindaddig tart, ameddig az iszapkoncentráció a 30%-ot meg nem haladja. Ekkor az igen intenzív (a hasonló célú ismert berendezésekben jelentkezőnél nagyobb mérvű) nitrifikáció következtében az iszap a saját maga által a szokásosnál nagyobb mennyiségben termelt gázokhoz kötődik, és e gázok - aerob körülmények között — az iszap egy részét a felszínre úsztatják. A felúszott iszap általában már a IV utókezelő térbe való átfolyás által előidézett kismértékű vízmozgás hatására is elejti a gázokat, és ismét lesüllyed, az iszapfelúszás tehát a III csillapítótérben nem okoz problémát. Időnként a III csillapítótérben felúszott „fölösiszapnak” egyébként - amikor az iszapkoncentráció túlságosan megnövekszik - a 14 átfolyó nyíláson keresztül a csillapítótérből el is kell távoznia, ezt követően azonban a 15 leszálló csőben lefelé irányuló mozgásra kényszerül, ezt a mozgást a pont-vonallal jelölt R nyilak érzékeltetik. Megjegyezzük, hogy a jelenleg ismert, hasonló célú berendezésekben a felúszó iszap eltávolítása bonyolult művelet, és a naponkénti fölösiszap-elvétel állandó kezelést, valamint további gépi berendezést igényel. Találmányunk nemcsak a felúszó „fölösiszap” eltávolításának és továbbkezelésének szükségességét küszöböli ki, hanem annak továbbtisztítását is biztosítja. További előnyt jelent, hogy a II levegőztető térben olyan maximális iszapkoncentráció biztosítható, ami egyetlen ismert berendezésben sem. A III csillapítótélben egyébként nem szükséges maximális mértékű ülepedésnek bekövetkeznie, mert a IV utókezelő térben még tovább ülepedik az iszap. Ettől függetlenül a víz átfolyási sebességét a 14 átfolyónyílásban a 4. ábra szerinti 18 szűkítőidommal — szabályozott módon — csökkentjük, a III csillapítótérben visszaduzzasztást idézünk elő. A III csillapítóteret egyébként az adott esetben 2,6 m3-re méretezzük, ami körülbelül 0,7 órás tartózkodási időnek felel meg. A 18 szűkítő kísérletezéssel történő beszabályozásával beállítható az átfolyási sebesség IV utókezelő térbe, valamint az iszap-recirkuláció optimális mértéke a 40 résen keresztül. A recirkuláció 30%-os iszapkoncentráción túl is folytatható: a berendezés a terhelés nagyságrendjének és fluktuálásának a függvényében mintegy „beszabályozza magát” az eleveniszapos és a totáloxidációs folyamat közé úgy, hogy természetesen a totáloxidáció dominál. A 18 szűkítőidommal tehát csökkenthető az átfolyási keresztmetszet, ezáltal kevesebb „fölösiszap” megy át a IV utókezelő térbe, és több recirkulál alul, a. 40 résen át a II levegőztető térbe. Éne akkor lehet szükség, ha növekszik a terhelés, például a beérkező nyers szennyvíz szennyeződés-koncentrációja. Ilyenkor növelhető egyébként az oxigénbevitel is. A IV utókezelő tér - amely lényegében egy függőleges átfolyású, kétszintes ülepítő funkcióját is betölti - az 1 előtisztító térhez hasonlóan lefelé bővülő keresztmetszetű, és - funkcionális szempontból — 33, 34, 35 és 36 tér-részekre tagozódik. Amint már említettük, a III csillapító térből a 15 leszálló csövön át kerül a IV utókezelő térbe az iszapos víz. A 15 leszálló cső torkolatában — a 14 átfolyónyílás előtt — a vízsodrás a felúszó (gázos) iszapot megkeveri, és annak egy része a gázbuborékoktól megszabadulva a III csillapítótérben leülepszik, másik része a vízzel együtt a IV utókezelő tér mélyebb részén (a mélység körülbelül alsó negyedében) lép Id a 15 leszálló csőből. Általában - már csak a biológiai folyamatos eredményeként is - a IV utókezelő térbe érkező víz hőmérséklete magasabb, mint a már ott levő víz hőmérséklete, tehát a 15 leszálló csőből kilépő víz felfelé áramlik. A kialakuló kis áramlási sebesség eredményeként az iszap leülepszik, az ülepedési folyamatot a 16 és 17 terelőlemezek is elősegítik. A tiszta, ülepített víz felül, a 20 kifolyónyíláson keresztül távozik a IV utókezelő térből. A 20 kiömlőnyílásban elhelyezett 21 szűkítőidom vissza duzzasztást okoz, a méretezésnél a visszaduzzasztást lehet alapul venni. A legalsó 33 tér-részbe kerülő iszapban — mivel a víznek még van oxigéntartalma — először további aerob rothadási folyamat játszódik le. A leülepedés olyan vékony — mm nagyságrendű - rétegben történik, amiben - a vízben jelenlevő oxigén hatására — további aerob rothadás mehet végbe. Amikor már olyan vastag a lerakodott réteg, hogy anaerob körülmények válnak uralkodóvá, az iszap felúszik a 16 és 17 terelőlemezek alatti 34, 35 térrészekbe, a 36 tér-részbe feljutni azonban — ahonnan a 20 kifolyónyíláson keresztül a tisztított víz távozik - e terelőlemezek n. mértékű átfedése (1. ábra) miatt nem tud, legalábbis nem számottevő mennyiségben. Az esetleg mégis ide kerülő, a felszínen úszó anyagok visszatartására a 19 merülő fal szolgál (lásd az 1. és 2. ábrát). A 34, 35 tér-részekben intenzívebb rothadási folyamat játszódik le, a kis keresztmetszetű csövön viszonylag nagy sebességgel áramük be a víz, az iszapot a gázaitól megszabadítja, és részben ennek eredményeként az egy ideig a 34, 35 tér-részekben tartózkodó iszap ismét lesüllyed. E folyamatok során - a 2. ábra szerinti felülnézetet is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
