179005. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőeszköz sablonok, főként zsalutáblapárok egymáshoz rögzítésére
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 179005 Bejelentés napja: 1978. IV. 26. (DU-285) Nemzetközi osztiiyozis: E 04 G 17/12 Közzététel napja: 1981. XI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. XI. 30. Dudás József épító'mérnök, Budapest Rögzítőeszköz sablonok, főként zsalutáblapárok egymáshoz rögzítésére 1 A találmány olyan ismételten felhasználható rögzítőeszközre vonatkozik mely megszilárduló anyagból, főként betonból készülő testek, leginkább falak, építőelemek és hasonlók kialakítására szolgáló sablonok, főként zsaluzat szétcsúszás ellen való megtartására, készítendő fal vastagságát meghatározó zsalutáblapárok tagjai egymáshoz viszonyított távolságának határolt megtartására alkalmazható, és a megszilárduló anyaggal kitöltésre kerülő térén keresztülnyúlásra méretezett kötőelemmel van kialakítva. Zsalutáblák és más sablonok egymáshoz rögzítésére számos megoldás ismeretes. Ezek közül gyakorlatban általában lágyhuzalos rögzítési módot, valamint különböző csavaros és ékes rögzítési megoldású kereszttartókat alkalmaznak. Mindezen megoldások közös jellemzője, hogy a zsaluzat, vagyis a készítendő fal vastagságát meghatározó, egymással szemben fekvő zsalutáblapárok tagjait összekötő kötőelemük a későbbiek során betonnal kitöltésre kerülő térén keresztülnyúlik. A betonozás befejeztével a rögzítésre alkalmazott eszköz kötőeleme a betonban marad, és onnan eltávolítani a zsalutábláknak a beton megkötési idő alatt igényelt összetartása miatt nem lehetséges. így vagy a teljes rögzítőeszköz vagy annak egy darabja a betonnal kötődik és csak egyszer használható. A lágyhuzalos rögzítési módnál külön munkát igényel a huzal leszabása, zsalutáblához való rögzítése, megfelelő méretre sodrása, valamint a zsalutáblák eltávolítása előtt a kiálló végek kinyitása, és a zsalutáblák eltávolítása után a falból kiálló huzalvégek eldolgozása, illetve eltávolítása, s ugyanakkor a kizsaluzáskor a zsalutáblák minősége is romlik. A csavaros vagy ékes kereszttartókat csak 5 bizonyos faivastagságoknál lehet alkalmazni, az egyes falméretekre különböző hosszúságú kereszttartók vannak, s a betonba való kötődésük meggátolása végett a betonnal kitöltésre kerülő térben védőhüvelyben vezetik. A védőhüvely hosszával 10 mintegy távtartót képez a zsalutáblák között, s azokat kívülről a védőhüvelyhez a kereszttartóra csavart anyagcsavar vagy kiékelés tart rögzített helyzetben. Az ilyen kereszttartós megoldásoknál azon túlmenően, hogy a védőhüvely a betonból nem távolít- 15 ható el, további hátrányt jelent az, hogy a beton a védőhüvelyt oly mértékben nekinyomja a kereszttartónak, hogy annak eltávolítása kizsaluzáskor csak fokozott igénybevételükkel pl. kiütésükkel lehetséges. Ez egyrészt a kereszttartók idő előtti tönkre- 2o menetelét okozza, másrészt nagyon időigényes művelet. Az ismertetett megoldások hátrányosságai és hiányosságai szükségessé tették egy olyan rögzítőeszköz kialakítását, mely egyrészt biztosítja a sab- 25 Ionok, főként zsaluzat szétcsúszás ellen való megtartását, egymással szemben fekvő, készítendő fal vastagságát meghatározó zsalutáblapárok tagjainak határolt távtartását, másrészt azt, hogy a rögzítőeszköz minimális élőmunka igénnyel ismételten felhasznál- 30 ható, s minden darabja a betonból eltávolítható le-179005
