178959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző vegyületek formájában és különböző oxidációs állapotban mangánt tartalmazó ércekből a mangán kinyerésére szulfát formájában
magtar népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178959 Bejelentés napja: 1979. IV. 27. (VA—1544) Nemzetközi osztályozás: C 22 B 47/00 Módosítási elsőbbsége: 1981. VII. 10. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. X. 28. Megjelent: 1983. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Péntek István okleveles kohómémök, Budapest, Puch József vegyész, Ózd Vasipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás különböző vegyületek formájában és különböző oxidációs állapotban mangánt tartalmazó ércekből a mangán kinyerésére szulfát formájában 1 2 A találmány tárgya eljárás különböző vegyületek formájában és különböző oxidációs állapotban levő mangánt tartalmazó mangánércek mangántartalmának kinyerésére szulfát formájában. A dús oxidos és karbonátos mangánércek man- 5 gántartalmának kinyerésére az ipari gyakorlatban számos eljárás honosodott meg. Ezek az ismert eljárások lényegében három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozó eljárásokra jellegzetes példa az az eljárás, amikor pirít hozzákeverésével a 10 mangánércben levő mangánt tűzi úton oxidálják mangán-szulfáttá (MnS04), majd az utóbbit oldat formájában kilúgozással elkülönítik. Ezt az eljárást csak 1000 °C fölötti hőmérsékleten lehet végrehajtam> %y igen veszélyes a környezetre és ráadásul rend- 15 kívül költséges. Egy további, ugyanebbe az első csoportba tartozó eljárás értelmében ferroszulfát-tartalmú páclevet használnak mangán-dioxid tartalmú ércek feltárására. Ez az eljárás azonban alkalmatlan a mangán-szilikát 20 (Mn2Si04) tartalmú komponensek feltárására, mert ezekből a komponensekből a mangán nem alakul át mangán-szulfáttá. Egy további, ugyanebbe az első csoportba tartozó eljárás szerint a vízzel felzagyolt mangánércbe 25 kén-dioxid tartalmú gázt vezetnek (ekkor mangán-szulfát és -ditionát képződik), majd autoldávban 32 %y kapott reakcióelegyet oxigénnel kezelik a mangán-ditionát megbontása céljából. Ennek az eljárás^k a megvalósítása azonban nehézkes, technoló- 30 giai bonyolultsága, illetve a kén-dioxid korrozív jellege miatt. A második csoportba tartozó eljárásokra jellegzetes példa az az eljárás, amikor a mangánércet szén jelenlétében redukáló pörkölésnek vetik alá, majd a főleg MnO-tartalmú pörköt ammónium-szulfát tartalmú oldattal lúgozzák ki. Az eljárás hátránya elsősorban az, hogy megvalósításához rendkívül bonyolult berendezéseibe van szükség. Egy további eljárás értelmében az őrölt ércet ammónium-kloriddal vagy ammónium-szulfáttal együtt pörkölik, és így a kilúgozás után mangán-kloridot vagy -szulfátot nyernek. Egy másik eljárás szerint az ércőrleményt ammónium-karbonáttal kezelik, és így a rendszer intenzív melegítése mellett mangán-karbonátot nyernek. Ezen eljárások hátrányai közé tartoznak az alacsony hatásfok, továbbá a korrózió és az ammónia visszanyerésének nehézsége. A fentiekben ismertetett eljárásokról áttekintést ad Sully, A. H. „Manganese” c. könyve, amely a „BUTTERWORTHS” SCIENTIFIC PUBLICATIONS londoni kiadó gondozásában 1962-ben jelent meg. A 163 921 számú magyar szabadalmi leírás szerint karbonátos mangánércek kénsav és sósav elegyével feltárhatók. Jó mangánkihozatal ezzel az eljárással azonban csak akkor érhető el, ha az ércben a mangán-dioxid (Mn02) mennyisége nem lépi túl a 2-3%-ot és az érc nem tartalmaz mangán-szilikát form^ában kötött mangánt. Az eljárás további hátránya, hogy a sósav alkalmazása következtében a 178959
