178942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és adapter kukorica címerének eltávolítására hibrid vetőmeg előállításánál
9 178942 10 Az 53 mozgásirányú haladás közben az 50 önjáró hídszerkezetre szerelt 10 adaptereken a 17 és 27 végtelenített hevederek állandó forgásban vannak, a 33 mozgásirányban összefutnak és 20 összeszorított felületet alkotnak. A 11 és 21 összefutó felületek valamelyike a 61 kukoricacímert érinti és azt a 33 mozgásirányba tereli. A haladás közben a 61 címer a 20 összeszorított felületek közé ér, azok között megtapad. A 20 összeszorított felületek miközben a 33 mozgásirányba elmozdulnak, függőlegesen felfelé is erőt fejtenek ki. A közbefogott 61 címert lassú, egyenletes mozgással felfelé húzzák. A 60 kukoricanövény először mintegy 2%-ot megnyúlik, majd a 61 címer a 62 szárból kiszakad, helyéről kicsúszik. A kihúzott 61 címer a 20 összeszorított felületekkel együtt elhalad a 29 és 19 szorítótárcsák között, majd a 15 terelőtárcsa és a 30 meghajtótárcsa között is és a 34 szétfutó felületek közé érve a 63 eltávolított címer a 17, 27 végtelenített hevederek 34 szétfutó felületei közül a földre hullik. A legegyszerűbb esetben, amikor a talaj sima, a kukorica növési magassága azonos, a címerek mindegyike azonosan kifejlett és a terület sík, az üzemeljárás a leírt módon minden kukoricasorban, minden kukoricanövénynél megismétlődik és a berendezés a címert mind a hat sorból a kukoricanövényről eltávolítja. Újabb hat sorba beállva a berendezés állandó és folyamatos munkára képes. Ha a kukorica növése nem egyforma és/vagy a talaj nem sima, vagy a terület nem sík, eljárhatunk úgy is, hogy az 50 önjáró hídszerkezet haladása közben a 10 adapterek magasságát és/vagy dőlésszögét változtatjuk. Ez történhet például úgy, hogy az 50 önjáró hídszerkezet kezelőjén kívül két-két 45 gém és a hozzá tartozó 10 adapter kezeléséhez a hídszerkezetre még három kezelőt ültetünk. Mindegyik kezelő a bal kezével a neki balra eső 45 gém, a jobb kezével a jobbra eső 45 gém helyzetét, azaz a 40 tartószerkezetét kezeli és a 61 címerek magasságát figyelve menet közben állítja be a 44 és/vagy a 49 beállító és rögzítő elemeket. A kukoricanövény vetési és termelés technológiája már annyira fejlett, hogy a kukoricaszárak helye egymástól 2—3 mm pontossággal állíthatók be. Példánkban tehát az egy sorba ültetett növények között gyakorlatilag mindig 25 cm-es távolság van. Gyakorlott kezelők a berendezés 10 km/óra sebessége mellett a 40 tartószerkezet kezelését és a 10 adapter megfelelő magasságú és dőlésszögű állítását menet közben képesek elvégezni. A kukoricacímerek egymáshoz viszonyított magasság különbsége legtöbb esetben nem haladja meg a 10 cm-t, ez azt jelenti, hogy a 61 címer szilárd részének és a 11 és 21 összefutó felületek 35 kezdőpontjának találkozás pontját legfeljebb 10 cm-en belül kell megtalálnunk. A 4. ábrán olyan kiegészítő 71 érzékelő és 74 vezérlő-szabályozó szervet ábrázoltunk, amely a soron következő 61 címer helyzetét, magasságát érzékelni képes, majd vezérelni tudja ennek megfelelően a 10 adapter magasságát, azaz a 35 kezdőpont optimális helyzetét. A címerek átlagos hosszát (pl. 28 cm) ismerve a 71 érzékelővel a 61 címer csúcsát érzékelve a 35 kezdőpontot beállíthatjuk úgy, hogy az a címert a derékvonalában a 65 felezőpont alatt pl. a csúcsától lefelé mérve 18 cm-re fogja meg. A 71 érzékelő lehet mechanikus, érintőkapcsoló, lehet infravörös-sugárral működő, de lehet radioaktív sugárforrás és a sugárzás pillanatnyi megszűnését, csökkenését érzékelő szerv is. A 71 érzékelőszerv által szolgáltatott jeleket a 74 vezérlő-szabályzó szerv segítségével, a már ismert módon hidraulikus vezérlő jelekké alakíthatjuk át, amelyek a 44 és/vagy a 49 beállító-rögzítő szerv mindenkori optimális állását biztosítják. A 71 érzékelő és a 74 vezérlő-szabályzó szerv beállítható úgy is, hogy a 71 érzékelő mindig alulról felfelé méri fel a 61 címer helyzetét, a 10 adapter 35 kezdőpontja a 61 címert mindig a címer ágai alatt fogja meg, majd a 35 kezdőpont és a 20 összeszorított felület például 10 cm-t együtt felemelkednek és a 61 címert így húzzák ki a kukoricaszárból. A vázolt esetben a 35 kezdőpont a kukoricasorok felett függőleges síkban hullámvonalban mozog, amelynek alsó pontja a 61 címer megfogási pontja lesz. A hullámvonalban történő mozgást a 44 és/ vagy a 49 beállító-rögzítő szerv működteti. A 4. ábrán bemutatott 71 érzékelő és 74 vezérlő-szabályzó szerv alkalmazása esetén a berendezés kezeléséhez egy dolgozó elegendő, aki az 50 önjáró szerkezetet vezeti. Példánk szerinti esetben a 17 és 27 végtelenített hevederek 20 összeszorított felületeinek hossza több mint 50 cm. Az 50 önjáró hídszerkezet haladása közben a 20 összeszorított felület 35 kezdőpontjában 25 cm-enként újabb és újabb 61 címer jelenik meg. A 10 adapterrel tehát esetünkben egyidőben egynél több címert is befoghatunk. A 20 összeszorított felületek között az egyik címer például már feszített állapotban, közvetlen kiszakítás előtt áll, amikor a 35 kezdőpontban már a következő címert befogjuk. Két méter magas 60 kukoricanövény esetében 2%-os nyúlást feltételezve, a 10 adapter 30 fokos dőlésszögű állásánál a befogott 61 címer a 33 mozgásirányba 8 cm-t mozdul el, majd további elmozdulással ldszakad a 62 kukoricaszárból. A 10 adapter 15 fokos dőlésszögű állásánál a kiszakításhoz már mintegy 16 cm-es elmozdulás szükséges. A 10 adapter dőlésszögének beállításával a növény nyúlásának, a 20 összeszorított felületek között a 61 címer esetleges csúszásának ismeretében az optimális és megbízható címer eltávolítást biztosítani tudjuk. Nem célszerű azonban a 10 adapter dőlésszögét 60 fok fölé növelni, mert a rántás következtében a címer kettészakadhat, azaz porzóképes címerrész maradhat a 62 kukoricaszárban. A találmányhoz működő legfontosabb előnyös hatás az, hogy ellentétben az eddig ismeretes tépő és vágószervekkel, nem roncsolja a kukoricanövényt, azt a legkisebb de még szükséges erőhatásnak teszi csak ki. Nem tépi darabokra a kukoricacímert, azt egy darabban húzza ki és nem marad a kukoricaszárban a címer töve, vagy az esetleg még porzóképes rész. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
