178928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és krakkoló kemence vinilklorid előállítására
178928 MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. IV. 02. (HO-1787) Nemzetközi osztályozás: C 07 C 21/06 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1974. IV. 06. (P 24 16 786.0) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. X. 28. Megjelent: 1983. VIII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Riedl Josef vegyész, Dr. Fröhlich Walter vegyész, Burgkirchen/Alz, Mitter- Hoechst Aktiengesellschaft maier Erich vegyészmérnök, Tüsshng, Német Szövetségi Köztársaság Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és krakkóié kemence vinilklorid előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás vinilklorid előállítására 1,2-diklóretán hőbontása útján lOatm nyomáson 480—540 °C közötti hőmérséklet tartományban, megfelelően kiképzett krakkóié kemencében, melyek során a krakkói ás után a hidrogón-kloridot és a vinilkloridot desztillációs úton elválasztjuk és a maradékot egy, a krakkóié kemence elé kapcsolt, a kiindulási anyagként alkalmazott 1,2-diklóretánbél keletkező magas forráspontú frakciók elválasztására szolgáló kolonnába visszavezetjük. Az eljárás során az 1,2-diklóretán melegítését és krakkolását a krakkoló kemence csöveiben hajtjuk végre, melyekhez a felső égősorokon keresztül több hőt vezetünk, mint az alsó égősorokon keresztül, oly módon, hogy a felső égősorokhoz vezetett fűtőgáztérfogat és az alsó égősorokhoz vezetett fötőgáztérfogat arányát 1,7:1 és 2,3:1 közé állítjuk. Az alacsony forráspontú frakciók a kiindulási anyagként alkalmazott 1,2-diklóretánból keletkező magas forráspontú frakciók elválasztására szolgáló kolonnába klórgázt vezetünk. A találmány tárgya továbbá az 1,2-diklóretán hőbontására alkalmas új kiképzésű krakkoló kemence, melynek jellemzője, hogy az 1,2-diklóretán hő bontására szolgáló csövek belső átmérője 12—16 cm, és a külső és belső átmérő aránya 1,1—1,25 között van. A dUdóretáanak vinilkloriddá és sósavvá, történő elbontása nagyüzemi méretekben katalizátorok alkalmazása nélkül különböző eljárásokkal lehetséges. 30 Az egyes eljárások abban különböznek, bogy a hőbontást különböző nyomáson végzik. Az alacsony nyomású hőbontás mintegy lOatm túlnyomáson, a magasabb nyomáson végzett Imbontás 5 15—40atm túlnyomáson történik (v.ö. 938 824 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás). Egy adott nyomáson végbemenő eljárásnál a hőbontást a krakkolási hőmérséklet jellemzi. Minél magasabb hőmérsékleten dolgozunk, annál több 10 nem kívánt melléktermék képződik a krakkolásnál. Ezek a hőbontásnál képződő melléktermékek az alacsony forráspontú, telített vagy telítetlen szénhidrogének, így például butadién-(l,3), acetilén, 2-klórbutadién-(l,3), 1,1-diklóretilén, kloroform, 15 1,1,2-triklóretilén, valamint az aromás szénhidrogének, így például a benzol. A hőbontás után a nem krakkolódott 1,2-diklóretánt - a képződött melléktermékek részleges eltávolítása után, mely melléktermékek fő kompo- 20 nense a butadién-(l,3) és a 2-klór-butadién<l,3) friss diklóretánnal együtt ismét visszavezetik a krakkoló folyamatba. Az említett melléktermékek részarányának csökkentése a visszavezetett és át nem alakult di- 25 klóietánban nagyüzemi méretben feltétlenül szükséges abból a célból, hogy a krakkoló kemence korommal és koksszal történő gyors eltömődését elkerüljék. A visszavezetett diklóretán melléktermék tartalmának csökkentésére nagyüzemi méretben ajánlott módszer a melléktermék desztillációjából 178928
