178892. lajstromszámú szabadalom • Két herbicid hatóanyagot és antidotumot együttesen vagy csak antidotumot tartalmazó készítmények
3 178892 4 R, a 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben halogénatommal szubsztituált 2—4 szénatomos alkenilcsoport vagy adott esetben 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált fenil-(l—4 szénatomos)-alkil-csoport. Az antidotumot és több herbicid hatóanyagot tartalmazó készítmény összes hatóanyag-tartalma 10-80 súly%, az antidotum készítményé 1,0-70 súly%. Ismeretes, hogy a nagyüzemi növénytermesztésben gyomirtásra alkalmazott herbicid készítmények hatóanyagának jelentős része nemcsak a gyomnövényeket károsítja, hanem a megvédeni kívánt kultúrnövényekre is fitotoxikus, s így azok termését is csökkenti. Ez a fitotoxicitás részben a kezelésnél alkalmazott dózis függvénye. Ha alacsonyabb dózisban alkalmazzák a herbicid hatóanyagot tartalmazó szert, a kultúrnövényt ugyan nem károsítja, de ugyanakkor csekély a gyomirtó hatása is. Ha a kezelés során növelik a dózist oly mértékben, hogy a gyomirtó hatás a kívánt 90%-os mértéket elérje, akkor a hatóanyagok már a védeni kívánt kultúrnövényt is károsítják. Ez a kultúrnövényt károsító hatásuk részben a csírázásgátlásban — csökken a kikelt növények száma — részben pedig a növények deformálódásában, torz hajtásokban nyilvánul meg és mindkét esetben alacsonyabb a terméshozam. A herbicid szerek kultúrnövényekre gyakorolt fitotoxicitása különösen magas a tiolkarbamát típusú hatóanyagoknál. Az N,N-dialkil-S-alkil-tiolkarbamátok homológ sorában például csak az egyik származék, a Sután (N,N-di-izobutil-S-etil-tiolkarbamát) szelektív a kultúrnövényekre, de éppen ennek a származéknak a legkisebb a gyomirtó hatása. Lényegesen jobb gyomirtó hatású hatóanyag az EPTC (N,N-dipropil-S-etil-tiolkarbamát), ez azonban már a kultúrnövényeket, így a kukoricát is jelentősen károsítja. Sok esetben 30-50% terméscsökkenést okoz, A 2 218 097. számú és a 2 350 800, számú német szövetségi köztársaságbeli leírások szerint a tiolkarbamát herbicidek kultúrnövény károsító hatása kiküszöbölhető akkor, ha a herbicid hatóanyaghoz, annak 0,0001—30 súly%-nak megfelelő mennyiségben valamilyen N,N-diszubsztituált-diklór-acetamid-származékot adnak, illetve, ha a herbicid hatású anyaggal egyidőben ilyen acetamidokat tartalmazó készítménnyel kezelik a talajt. Ugyancsak a tiolkarbamátok károsító hatásának csökkentését ismerteti a 3 131 509, számú és a 3 702 759. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely szerint a fitotoxikus hatás antidotálására az 1,8-naftálsavat, vagy annak sóját, vagy pedig észterét használják. A tiolkarbamát-származékok fitotoxikus hatásának kivédésére irányuló kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy az (1) általános képletű ciklusos dikarbonsav-származékok felhasználásával ez a károsító hatás jól csökkenthető, gyakorlatilag kiküszöbölhető. Az (I) általános képletben Z, X, Y és n a fentiekben megadott. Kutatásaink során felismertük, hogy ha az (I) általános képletű vegyületeket a fitotoxikus herbicid hatóanyagra számítva 1,0—50 súly%-ban alkalmazzuk, a kultúrnövényre gyakorolt károsító hatásuk kiküszöbölhető. Az (I) általános képletű dikarbonsav-származékokat alkalmazhatjuk úgy, hogy a herbicid hatóanyaggal együtt formáljuk, és a készítményt permetezzük ki a talajfelszínre. Alkalmazhatjuk úgy is, hogy a két anyag külön-külön elkészített kompozícióját keverék formájában permetezzük ki vagy külön-külön permetezzük ki egymást követően a kompozíciókat, és bedolgozzuk őket a talajba. Ha a kompozíciókban a tiolkarbamát herbidden kívül még egy másik herbicid hatóanyagot is alkalmazunk, akkor a gyomirtó hatásspektruma szélesedik. Ezek a herbicid hatóanyagok a (II) általános képletű karbamid-származékok vagy a (III) általános képletű triazin-származékok vagy a (IV) általános képletű klór-acetanilid-származékok - amely képletekben a szubsztituensek jelentése az előbbi -. Megjegyezzük azt, hogy a tiolkarbamát típusú herbicidek társítása a felsorolt egyéb herbicidekkel önmagában ismert és a herbicid keverékeknek szinergetikus hatásuk nincsen. Az I« táblázat tartalmazza azoknak az (I) általános képletű vegyületeknek a felsorolását, amelyek a találmány körébe tartoznak, s amelyek alkalmasak a herbicid hatóanyagok fitotoxicitásának csökkentésére. A táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületek a kémiai szakirodalomból ismertek. Előállításukra számos eljárást ír le az irodalom [Beilstein: Handbuch der Org. Chem. IX. 811, Bue. S. R. J. Am. Chem. Soc. 254-56. (1947), Kissinger, L. W. Nugade, H. E. J. Org. Chem. 23, 815 (1968), Nefkens, H. L., Nature 193, 974 (1962), továbbá az 1 086 704. és 1 125 415. számú német szövetségi köztársaságbeli leírások]. Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek - akár önmagukban, akár a felsorolt herbicid hatóanyagokkal vagy ezek keverékével együttesen — szokásos módon formálhatók por alakú, vagy folyékony készítményekké. A por alakú permetezőszerek a hatóanyag mellett valamilyen hígítóanyagot, előnyösen kovasavat, kaolint, agyagot, ásványi őrleményeket és egy szuszpendálószert, célszerűen zsíralkoholszulfátot, ligninszulfonsavas sókat, alkil-aril-szulfonátot tartalmaznak. Az emulgeálható koncentrátumok a hatóanyag mellett valamilyen oldószeri, előnyösen xilolt vagy izoforont és egy vagy több emulgeátort, célszerűen poli(oxi-etilén)-alkil-aril-étert tartalmaznak. A vizes szuszpenziók a hatóanyag mellett egy diszpergálószert, előnyösen alkil-aril-szulfonátot vagy poli(oxi-etilén)-alkil-aril-étert adott esetben védőkolloidot tartalmaznak. A készítmények összetételét és előállítását, illetve a biológiai hatásosságát a következő példákban szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
