178871. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet ajtók mozgatásához, különösen lengő-ajtók csukásához

3 178871 4 szokták nyugalmi helyzetnek venni. A forgórész az ajtószárnyhoz van kapcsolva és a forgórész, valamint az állórész megfelelő szervei közé csapágy van iktatva. A találmány szerinti szerkezetnek egy előnyös kiviteli alakjánál a forgórész és az állórész mágnesei egymással párhuzamos vízszintes síkokban vannak elhelyezve és a teljes szerkezet egy tokban foglal helyet, amely tok a padlósík alatt van rögzítve. A padlósík fölé csak az a szerkezeti elem - például csap - nyúlik, amelyik a forgórész és az ajtószámy közötti kapcsolatot biztosítja. Az ilyen kialakításnál a már említett csappal koaxiális másik csap van az állórészben es a két csap megfelelő toldatai közé van illesztve a csapágy. A forgórész kialakítható úgy, hogy a hozzá tartozó csaphoz egy tartó van erősítve és erre vannak a forgórészhez tartozó mágnesek sze­relve. A találmány szerinti szerkezet egy előnyös kivi­teli alakját képezi az a megoldás, amelynél négy pár mágnes van alkalmazva, négy az állórészben és négy a forgórészben. Az állórész és a forgórész mágnesei egy négyzet sarkainál vannak rögzítve és e négyzet olyan, hogy az ajtószárny nyugalmi helyzete mellett — például az ajtó csukott helyzetében — az említett négyzet egyik átlója az ajtószámy síkjába essen. A találmány szerinti szerkezet lényege tehát, hogy az állórészhez rögzített, polaritás szempont­jából váltakozó helyzetű mágnesei és a mozgórész­hez tartozó, az ajtószárny egy nyugalmi helyzetében az állórész mágneseivel szemben levő, azokéval ellen­tétes polaritású mágnesei vannak. Előnyös gyűrű alakú mágneseket alkalmazni, de a találmány mibenlétét nem érinti ha más alakú mágnestömböket használnak, A mágnespárok száma tekintetében is több lehetőség van, a négy mágnes­párból álló szerkezetet mint példát lehet tekinteni. A találmány szerinti szerkezetet a csatolt rajzmel­lékleten szemléltetett példakénti kiviteli alak kap­csán ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy a találmány szerinti szerkezettel ellá­tott lengőajtó elölnézetét szemlélteti vázlatosan, a 2. ábra a találmány szerinti szerkezet felülnézete, míg a 3. ábra a 2. ábrán bejelölt A—A sík mentén vett metszet. Az 1. ábrán szemléltetett lengőajtó 2 ajtószárnya a 3 ajtókeretben foglal helyet és ahhoz felül a 4 csap segítségével, alul pedig az 5 csap révén van kapcsolva, amely csapok a 2 ajtószámy felfüggesz­tését és egyben ágyazását is szolgálják. A 15 padló­sík alatt van elhelyezve a találmány szerinti 1 szer­kezet, amelynek a később ismertetendő kialakítású forgórészéhez csatlakozik az 5 csap. A példakénti szerkezetnél - 2. és 3. ábra - a 15 padlósík alatt foglal helyet a 6 tok, amelyet a 7 fedél zár le. A 6 tok fenéklapjához van kapcsolva a 13 tartó és ehhez vannak rögzítve all mágnesek. A 3. ábrából kitűnik, hogy az állórészhez tartozó 11 mágneseknél a szemben levők egymással azonos hely­zetűek a polaritás szempontjából. A szomszédosak viszont ezzel ellentétes beállításúak. Egyébként all mágnesek egy négyzet csúcsainak megfelelő helyzet­ben vannak rögzítve. A 7 fedélen át a készülék belsejébe nyúlik az 5 csap, amely fölső részénél a rajzon nem ábrázolt módon a 2 ajtószárnyhoz van rögzítve. Az 5 csap­nak a készülék belsejében levő 9 agyrészéhez a 14 tartó van erősítve és ehhez a tartóhoz vannak rögzítve a forgórész 10 mágnesei. A forgórész 10 mágneseinek elhelyezése olyan, hogy az ajtószárny nyugalmi helyzetében az egymást fedő 10 és 11 mágnesek egymással szemben ellentétçs pólusaikkal álljanak. Az állórészhez tartozik a 8 csap, amely a szerke­zet összeszerelt állapotában koaxiális a forgórészhez tartozó 5 csappal. Az 5 csap 9 agyrésze és az állórészhez tartozó 8 csap közé van iktatva egy csapágy, amely az állórész és forgórész egymáshoz képesti elfordulását biztosítja. A 2. ábrán berajzolt 12 eredményvonal a forgó­rész mágnesei középpontjainak pályáját tünteti fel és a nyilak a lehetséges elmozdulási irányokat szemlél­tetik. A példakénti kiviteli alaknál az ajtószárny alaphelyzetében — feltételezés szerint — az A—A metszősíkkal azonos síkú. Ebben az alaphelyzetben az állórész és forgórész mágnesei egymást fedik úgy, amint az a 2. és 3. ábrán látható. Az ismertetett példakénti szerkezet működése és működtetése során ha a 2 ajtószárnyat az alap­helyzetéből bármelyik irányban kimozdítjuk, majd el­engedjük, az állórész és forgórész mágneseinek egymás­ra kifejtett erőhatásai az ajtót alaphelyzetébe igyekez­nek juttatni. Ezígy van mindaddig, amiga 2 ajtószárny alaphelyzethez képesti kilendítése 90°-nál nem na­gyobb. 90°-nál nagyobb kilendítés esetén a magára hagyott 2 ajtószámy nem visszafelé mozdul, hanem tovább igyekszik elfordulni és ha ebben ütköző vagy fal vagy egyéb tárgy akadályozza, akkor az ajtó nyitva marad. Az ajtószárny lengésének kiküszöbölése vagy csökkentése érdekében a találmány szerinti szerkezet alkalmazása mellett is szóba jöhet bármilyen lengés­­csillapító szerv használata. A példakénti kiviteli alak ismertetése alapján is látható, hogy a találmány szerinti szerkezetnél egye­dül a csapágy elemeinél van mechanikai súrlódás, a szerkezet többi részlete gyakorlatilag sem kopásnak, sem más elhasználódásnak nincs kitéve. Tömítési problémák nem lépnek fel, mert sem hidraulikus, sem pneumatikus közege nincs a szerkezetnek- Kor­szerű mágnesek alkalmazása esetén azok élettartama csaknem korlátlan. Ilyen körülmények folytán a ja­vasolt szerkezet meghibásodásától nem kell tartani, karbantartási igénye is minimális, hiszen csak a csap­ágy kenésére korlátozódik. Tekintettel azonban arra, hogy egy ajtónál alkalmazott csapágy igénybevétele rendkívül csekély, a csapágy kenésére nagyon ritkán van csak szükség. Látható továbbá a példakénti szer­kezet alapján, hogy az zajtalanul működik, ami szin­tén jelentős előnye a szerkezetnek. Szabadalmi igénypontok: 1- Szerkezet ajtók mozgatásához, különösen len­gőajtók csukásához, amelynek állórésze és az ajtó­­szárnnyal kapcsolatban levő mozgórésze van, azzal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents