178862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alaptestek próbaterhelésére

3 178862 4 karhoz a terhelés mértékétől függően számított magasságban csatlakoztatott, feszítőszerkezettel és erőmérővel ellátott erőátadó szerve van. A találmány szerint előnyös, ha az alaptesthez erősített erőkarhoz csatlakoztatott erőátadó szerv hajlékony elemként, előnyösen drótkötélként van kiképezve, A találmány szerinti berendezésnél a terhelhető­ség változtatása érdekében célszerű, ha a feszítő­szerkezettel és az erőmérővel ellátott erőátadó szer­ve az erőkarhoz magassági értelemben állíthatóan van csatlakoztatva. Ugyancsak előnyös, ha a találmány szerint erő­átadó szervének feszítőszerkezeU feszítőcsigaként és/vagy csigasoronként van kiképezve. Végezetül a találmány gazdaságosságai növeli, ha erőátadó szerve a vizsgálandó alaptesttől független másik, előnyösen szomszédos alaptesthez van kihor­gonyozva. A találmány szerinti megoldásnál az erőkarra kifejtett ferde irányú erő, amelyet előnyösen az alaptesthez erősített rúdelemként kiképzett erőkar­hoz esetenként számított magasságban felerősített ferde irányban lefelé meghúzott drótkötéllel bizto­sítunk valóságos terhelésnek megfelelő, forgató nyomatékkai terheli az alaptestet. A ferde terhelő­erő tehát lényegében függőleges és vízszintes erő­hatást, továbbá forgatónyomatékot ad az alaptest­nek. Tekintve, hogy az erő átadó szerv a feszítő­szerkezeten kívül erőmérőszervvel is el van látva, pontosan lemérhető a feszítőerő nagysága. Ismert módon az erő támadáspontjának magassága az erő­karon és a feszítőerő irányának szöge is lemérhető. Ezekből az adatokból azután pontosan kiszámít­ható a terhelő erő függőleges komponense, víz­szintes komponense, továbbá a forgató nyomaték nagysága. Természetesen az eddigi próbaterhelések­hez hasonlóan a próbaterhelések lefolytatásakor mérni kell az alaptest különböző iiányú abszolút elmozdulását is. A találmány szerinti megoldással lefolytatott próbaterhelésnél, amint azt már említettük, az erő­rendszer komponenseinek nagysága és aránya próbaterhelésenként tetszés szerint változtatható, mindig az adott igényeknek megfelelően. A változ­tatást el lehet érni az erőátadó szerv megfogási pontjának, hajlásszögének, valamint a húzóerőnek változtatásával. A próbaterhelés során előnyösen a feszítőerőt kell fokozatosan növelni, mindig egy adott esethez számított lépcsőkben. A találmány nagy előnye, hogy a vele lefolyta­tott próbaterhelés során az alaptesten egyidőben ébred vízszintes- és függőleges erő, valamint nyo­maték. Ez az erőrendszer pontosan megfelel a megvalósított létesítményből az alapot terhelő erő­­rendszernek. A t-lilmányt részletesen kiviteli példán rajz alapjá.i ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány elvét, a 2. ábra egy találmány szerinti próbaterhelő be­rendezés elvi elrendezését ábrázolja nézetben. Az 1. ábra szerint próbaterhelendő 1 alaptesthez szilárd befogással felerősített, függőleges rúdelem­ként kiképzett, H magasságú 2 erőkar terhelés alapján számított h magasságában levő 3 pontjához 4 feszítőszerkezettel és 5 erőmérővel ellátott 6 kihorgonyzáshoz kapcsolt 7 erőátadószerv van csat­lakoztatva. A 7 erőátadószerv súlyvonala, a 2 erő­kar súlyvonalával hegyes a szöget zár be. A 4 feszítőszerkezettel P, az 5 erőmérőn leolvasható húzóerőt kifejtve az 1 alaptestben egyidejűleg a következő erőrendszer lép fel. P x cos.a függőleges erő P x sin.a vízszintes erő, továbbá P x sin.a x h nyomaték. Ezek képezik az 1 alaptesten fellépő erő rend­szert. Ezzel egyidejűleg ismert módon mérve az 1 alaptest minden irányú elmozdulását folyamatos terheléssel végezzük el a próbaterhelést. A 2. ábrán ábrázolt kiviteli példánál az 1 alap­testre 21 csavarokkal van szilárdan a rúdelemként kiképzett 2 erőkar felerősítve. A felerősítés olyan szilárd, hogy a 2 erőkar függőleges befogott osz­lopnak tekinthető. A 2 erőkar előre, a terheléstől függően megha­tározott h magasságában állítható 31 konzol és arra felfekvő 32 kengyel képezi a 3 pontot, amely lényegében a terhelőerő támadáspontja. A 32 ken­gyelhez 7 erőátadószerv csatlakozik. A 7 erőátadó­szervet a 2. ábrán ábrázolt kiviteli példánál 71, 72 és 73, 74 csigákon átvetett hajlékony 75 drótkötélből álló csigasorok képezik. A kiviteli példánál a 72 és 73 csigák között 76 kötélfeszítő­szerv helyezkedik el. A 2 erőkarhoz, illetve annak 31 konzolán feltámaszkodó 32 kengyelhez erősített 7 erőátadószerv másik végén 5 erőmérőszerv közbe­iktatásával 4 feszítőszerkezetet képező hidraulikus emelő helyezkedik el, amely 6 kihorgonyzást képe­ző az 1 alaptesttel szomszédos 61 alaptesthez van 62 saru útján kihorgonyozva. Mérés során a 4 feszítőszervet képező hidrauli­kus henger útján az 5 erőmérőn beállítjuk a kívánt terhelőerőt, majd mérjük az 1 alaptest minden irányú elmozdulását. A 4 feszítőszervvel pontosan beállítható és az 5 erőmérővel érzékelhető a terhe­lőerő nagysága. A mérési pontosság az egyes foko­zatokban a gyakorlat szerint ± 2%. Az egyes foko­zatok kívánatos nagysága a végterhelésnek körül­belül 10%-a. A találmány nincs a kiviteli példára korlátozva, a találmány keretén belül más szerkezeti kiala­kítású is lehet. így például a 4 feszítőszerkezet hidraulikus henger helyett csigasoron keresztül például autódaruhoz is csatlakoztatható és a feszí­tés a daru útján hajtható végre. Szabadalmi igénypontok: 1, Eljárás alaptestek, főleg könnyűszerkezetek alaptestjeinek próbaterhelésére, amelynek során az alaptestet ismert nagyságú és irányú erőkkel foko­zatosan terheljük, miközben az alaptest elmozdu­lását mérjük, azzal jellemezve, hogy az alaptesthez függőleges, rúdelemként kiképzett erőkart rögzí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents