178826. lajstromszámú szabadalom • Visszacsapó szelep

3 178826 4 Ennek a megoldásnak hibája, hogy nem dolgozik megbízhatóan, továbbá elkészítése nagyon sok mun­kát igényel, tehát ez is drága. Ha a harang vagy hasonló alakot képező lábakat aránylag vékony, üzem közben alakját változtatni tudó lemezből készítik, akkor nem vezeti megbízhatóan a szelep­tányért. Ha a harang alakot képező lábakat vastag lemezből készítik, akkor a lábak közötti, fölösleges anyag csak marással távolítható el, ami hosszú időt igénylő munka. Ha figyelembe vesszük, hogy a visz­­szacsapó szelepeket előállító gyárak évente esetleg több millió ilyen szelepet készítenek, már csupán a marási munkák elvégzéséhez is sok szerszámgépre és dolgozóra van szükség. A marási munkákon kívül komoly gondokat okoz és sok munkát igényel a mart munkadarabok soijamentesítése is, mert a munkadarabok különleges alakja következtében a sorjamentesítés is csak különleges módon és külön­leges eszközök alkalmazásával érhető el. A harang alakú munkadarabokat készítik pre­cíziós öntéssel is. Az így kapott munkadarabok eléggé szilárdak, alakjukat üzemelés közben meg­tartják, azonban előállításukhoz nagyon bonyolult szerszám szükséges. Egy-egy öntőszerszámban arány­lag csak kevés számú munkadarabot lehet előállítani, mert a szerszám gyorsan kopik. Nagy az egy-egy munkadarabra eső szerszámköltség, tehát az ilyen módon készített munkadarabok is aránylag drágák. Az ismert visszacsapó szelepeknél átlalában túlságosan nagy a fojtás. Egyes típusoknál a közeg­ben föllépő nyomásveszteség a 40%-ot is eléri. Ez a nagy fojtás részben annak következménye, hogy adott névleges nyomáshoz a szabványok előírják a karimák összekötő csavarjainak helyét és méretét, valamint a visszacsapó szelep házának falvastagságát. Az így fennmaradó belső tér átmérője csak kis mértékben lehet nagyobb a csatlakozó csővezetékek belső átmérőjénél, és ugyanekkor e belső térbe még be vannak építve a visszacsapó szelep belső szerke­zetrészei is. A fojtás általában annál nagyobb, minél nagyobb a névleges nyomás és az időegységenkénti átáramoltatni kívánt folyadék vagy gáz mennyiség. A nagy fojtás másik okozója, hogy az ismert visszacsapó szelepek belsejében a folyadék vagy gáz átáramlása meg sem közelíti az ideális lamináris áramlást. Az ismert visszacsapó szelepek szeleptá­nyéra nyitott helyzetben nem az előírt távolságban van a szelepüléktől, ezért a belső térben különböző átömlési keresztmetszetű helyek képződnek. Az elő­írtnál kisebb átömlési keresztmetszetek természete­sen növelik a fojtás mértékét. A belső térben örvénylések, kavitációs terek is keletkeznek, ame­lyek a fojtást még tovább növelik. A visszacsapó szelepeken keresztüláramló folyadé­kok és gázok áramlásának közel laminárissá tételére és az átömlő keresztmetszetek egyforma nagyságá­nak elérésére már sokféle megoldással próbálkoztak, azonban e próbálkozások vagy nem hozták meg a kívánt eredményt, vagy túlságosan bonyolultak vol­tak, a gyakorlatban nem kerültek alkalmazásra, ilyen visszacsapó szelepekre tipikus példa az 1 550 254 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Ennél a megoldásnál több záró alkatrész van egymásban el­helyezve, amelyek rugók hatására fekszenek egy­másba, állítólag tömítetten. Ezek a záró alkatrészek az átömlő keresztmetszetet különböző időkben nyit­ják és - a szabadalmi leírás szerint — áramlási szempontokból és fojtás szempontjából kedvezően hatnak. Ezt a gyakorlat nem igazolta. A gyakorlat­ban nem terjedtek el, ezenkívül nagyon sok és bo­nyolult alakú alkatrészből állnak, minek következ­tében elterjedt alkalmazásukra nem is kerülhet sor. Sok bennük a hibaforrás is, ami alkalmazásukat min­den olyan helyen szinte lehetetlenné teszi, ahol üzembiztonságra van szükség. Az ismert visszacsapó szelepek hibái közé tarto­zik az is, hogy zárt állapotban többé-kevésbé át­eresztenek még akkor is, amikor az előírásoknak megfelelő, jó állapotban vannak. Sok olyan fölhasz­­nálási terület van, ahol zárt állapotban nem enged­hető meg szivárgás, mert szivárgás föllépése esetén baleset vagy a szállított, kezelt anyag meg nem en­gedhető romlása áll elő. Ez az oka annak, hogy az ilyen fölhasználási helyeken a visszacsapó szelepeket eddig nem alkalmazták, bár egyéb jó tulajdonságaik miatt alkalmazásuk előnyös volna. Valamennyi ismert megoldás közös hibája, hogy aránylag sok alkatrészből állnak. A nagy darabszám következtében már egyetlen többlet alkatrész előál­lítása és beszerelése, vagy valamely alkatrész bonyo­lultabb és ezért drágábban előállítható alakja is dyan nagy munka- és költségtöbbletet okoz, ami a gyártó üzem versenyképességét erősen rontja, illetve a visszacsapó szelepet eladhatatlanná teszi. A találmány feladata olyan visszacsapó szelep létrehozása, amely olyan kevés alkatrészből áll, mint az eddig ismert legegyszerűbb kialakítású visszacsapó szelep, az alkatrészek mindegyike egyszerű kialakí­tású, tehát az egész visszacsapó szelep az ismert szelepeknél jelentősen olcsóbban állítható elő, belső terében az áramlás gyakorlatilag lamináris, örvénylés és kavitádó mentes, tehát fojtása minimális, a sze­leptányér egyenesbevezetése hosszú üzemidő után is kifogástalan, a szeleptányér zárás és nyitás közbeni mozgását lerakódások, maródások nem fékezik, nem zavarják, továbbá zárt állapotban gyakorlatilag szi­várgásmentesen zár, olyannyira, hogy még robbanás­­veszélyes gázok csővezetékeiben is üzembiztosán al­kalmazható. A találmány a kitűzött feladatot olyan vissza­csapó szelep létrehozása révén oldja meg, amelynek háza, a házban rugó révén szelepülékre nyomott szeleptányéra és a rugó szeleptányérral ellentétes végét megtámasztó alkatrésze van, és amelynek jel­lemzője, hogy a beáramlással szembeni oldalán középső, kör alakú sík felülettel, sugárirányban ki­felé a köralakú sík felülethez csatlakozó, gyűrű alakú kúp felülettel és sugárirányban kifelé a kúp felülethez csatlakozó, a kör alakú sík felülettel párhuzamos, körgyűrű alakú sík felülettel kiképzett szeleptányéra, a szeleptányér kör alakú sík felülettel ellentétes oldalához középen erősített vezető csöve vagy rúdja, a ház kiömlés felőli végébe helyezett, a ház belső terében levő, a vezető csövet vagy rudat befogadó és a szeleptányért a ház ülékére szorító rugót megtámasztó hüvellyel kialakított tartóteste, valamint a vezető cső vagy rúd és,a hüvely palást­jának egy része között terakódásgyűjtö csatorná­ja van. , , 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents