178799. lajstromszámú szabadalom • Frekvencia rögzítésére használható hordozóanyag előállítására alkalmas polimer kompozició
178799 4 a) 40—90 súly%, előnyösen 60—80 súly% vinilklorid-vinilacetát-kopolimer, amely 3—40 súly%, előnyösen 10—18 súly% kopolimerizált vinilacetátot tartalmaz, b) 6—60 súly%, előnyösen 16—40 súly% 58—68 K-értékű, előnyösen 60-64 K-értékű polivinil-klorid és/vagy a vinilklorid 2—10 szénatomos, előnyösen 3-6 szénatomos olefinekkel képezett kopolimerjei, ahol a kopolimerben az olefinkomponens 1—20 súly%-ot, előnyösen 2,5—8 súly%-ot tesz ki, c) 0,2—4 súly%, előnyösen 1—3 súly% ismert segédanyagok. A találmány szerinti, a vinilklorid legalább egy kopolimeijét vagy egy kopolimerjét és homopolimerjét tartalmazó hordozóanyagot a műanyagipar szokásos technológiával, például homogenizálással, gélesítéssel, extrudálással, sajtolással, kalanderek, présgépek stb. alkalmazásával állítjuk elő. A vinilklorid-vinilacetát-kopolimer 3—40 súly%, többnyire azonban 10-18 súly% vinilacetátot vagy adott esetben még triklóretilént komonomert is tartalmaz. Az egy vagy több olefinnel képzett vinilklorid-kopolimer 1—20%, többnyire azonban 2,5—8 súly% olefint vagy olefinkeverék komonomert tartalmaz. Az olefinek 2—10 szénatomosak, előnyösen 3—6 szénatomosak, ugyanis a vinilklorid-etilén-kopolimer kevéssé beszerezhető, a magasabb szénatomszámú olefinekkel képzett kopolimerek pedig gyakran nem polimerizált olefinekkel szennyezettek. Az olefinek a por alakú kopolimerekből nehezen távolíthatók el, s alkalmatlanná tehetik az anyagot frekvenciarögzítéshez. Az olefinek közül előnyösek azok, amelyeknél a kettős kötés a lánc végén van ( 1-olefinek), kevésbé alkalmasak a 2-olefinek, illetve belső kettős kötést tartalmazó olefinek. A találmány szerinti hordozóanyag szempontjából lényegtelen, hogy a vinilkloridot szuszpenzióban polimerizálták-e az olefinnel vagy olefinkeverékkel, lényeges azonban, hogy a - legalább 2,5% mennyiségben jelenlevő - olefinek) K-értéke alacsony, az illékony összetevők mennyisége minimális, a hőstabilitás jó legyen. A polivinilklorid célszerűen szuszpenziós vagy tömb polimerizációval készül, az emulzióban polimerizált polivinilklorid kevésbé alkalmas. A polivinilklorid kopolimer triklóretilént és diklóretilént is tartalmazhat. A fent megadott K-érték mellett fontos, hogy a polivinilklorid kevés illékony szennyeződéseket tartalmazzon, hőstabilitása jó legyen. Segédanyagként elsősorban a vinilklorid homo- és kopolimerjeinek feldolgozásában szokásos kenőanyagok és lágyítók, így montán viasz, kismolekulájú polietilén, nagymolekulájú zsírsavak zsíralkohollal vagy többértékű alkoholokkal képzett észterei, hosszabb szénláncú zsírsavak sói, természetes és mesterséges viaszok stb. jönnek szóba. Segédanyagként továbbá a hő- és fényállóságot fokozó anyagok, antioxidánsok alkalmazhatók, így például dialkil-ón-maleinátok, 2,6-di-terc-butil-4-metilfenol, dialkiltiopropinát, karbonsavak alkálifémsói, szerves foszfitok, hosszabb szénláncú zsírsavak kad-3 mium, bárium-, cink-, magnézium- és egyéb sói, nafténsavak stb. A segédanyagok egyben töltőanyagként szolgáló finomporózus hordozón adszorbeálva lehetnek. Ilyen hordozók például Si02, CaSi03, MgSiOj, horzsakő, A1203, NaAl(Si03)2. A segédanyagokhoz tartoznak továbbá szerves és szervetlen pigmensek, lágyítók, antisztatikus adalékok és töltőanyagok, az utóbbi közül főleg aktívszén, korom, finom fémporok, fémoxidok, stb. A találmány szerinti kompozíciókból előállítható, frekvenciarögzítéshez alkalmas hordozóanyagok sokoldalúan, különösen azonban akusztikai és optikai frekvenciák rögzítésére, mono-, sztereo- és kvadro-hanglemezek és videolemezek előállítására alkalmazhatók. Hő- és fényállóságuk, alakállóságuk, megfelelő szilárdságuk és hajlíthatóságuk következtében az előállított termékek hosszú élettartamúak. Előnyös továbbá, hogy a találmány szerinti hordozóanyaggal igen jól reprodukálható felvételek készíthetők. Hang- és videolemezek esetében az állandó zajszint és a repedésképződés sokkal alacsonyabb, ahogy azt objektív mérőmódszerekkel ki lehetett mutatni. A találmányt az alábbi példákkal részletesebben ismertetjük. 1. példa (összehasonlító példa) Az alábbi anyagokat bemérjük: a) 75 súlyrész szuszpenzióban polimerizált vinilklorid-vinilacetát-kopolimer, amely 13 súly% vinilacetátot tartalmaz (K-érték: 47, Cl = 49,3 súly%, ömlesztett súly: 700g/dm3, részecskeméret: 0,2 mm felett = 1%, 0,063 mm alatt = 27%, nedvességtartalom: 0,02 súly%, illékony anyagok = 0,9 súly%, b) 25 súlyrész szuszpenzióban polimerizált polivinilklorid (K-érték: 62,5. ömlesztett súly 615 g/dm3. illékony anyagok = 0,2 súly%, lágyítóabszorpció: 27 perc, szitaelemzés: 0,25 mm-es szitán 0,6%, 0.063 mm-es szitán 91,1% marad), c) 1,3 súlyrész dibutil-ón-maleinát stabilizátorként, d) 0,4 súlyrész montánviasz kenőanyagként és e) 0,5 súlyrész korom. Az elegyet kétfokozatú gyorskeverőben 8-10 percen át homogenizáljuk. Az első lépcsőben az anyag belső hőmérséklete 110-115 UC, míg a második lépcsőben 30-40 °C-ra lehűl. A kapott keveréket kétféleképpen dolgozhatjuk fel. Vagy plasztifikátorban plasztifikáljuk, majd gélesítjük, és 125-140 °C-on présszerszámba adagoljuk, hanglemezt sajtolunk belőle, vagy 100-135 X-on extruder segítségével granulátumot készítünk belőle, ezt előmelegítjük, plasztifikáljuk, majd présszerszámba adagoljuk és hanglemezt préselünk belőle. Mindkét technológia szerint zajszintmérő lemezeket sajtolunk, az állandó zajszintet és a repedésre való hajlamot mérőberendezés segítségével mérjük. Mindkét esetben az állandó zajszint —60 dB. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
