178756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiolvédőcsoportok eltávolítására aminosavakból és peptidekből

3 178756 4 valamely I általános képletű karbonsav higany(II)­­-sójával kezelünk. A találmány szerinti eljárás a fenti csoportokkal megvédett tiolcsoportot vagy -csoportokat tartal­mazó bármely aminosavra, például ciszteinre és homociszteinre alkalmazható. Az eljárás a fenti csoportokkal megvédett tiolcsoportot vagy -csopor­tokat tartalmazó bármilyen pepiidre is alkalmaz­ható: E peptidek alkotórészként risztéin, homocisz­­tein- vagy bármely más tioltartalmú aminosavcso­­portot tartalmaznak, melyeknek tiolcsoportját vagy -csoportjait védőcsoportokkal megvédtük. E pepti­­dekre jellemző például a glutation. A találmány szerinti eljárás diszulfidkötés(ek)t tartalmazó ami­­nosavak vagy peptidek előállítására is használható (például risztin, oritocin, vazopresszin, szomatosz­­tatin, inzulin, kalritonin, tripszin-inhibitor, ribonuk­­leáz vagy lizozim). A találmány szerinti eljárásban használható peptidek az aminosavcsoportokon kívül más alkotórészeket is tartalmazhatnak, amennyiben a peptidek védett tiolcsoporttal vagy -csoportokkal rendelkeznek. Az I általános képletű karbonsavak higany(II)­­-sóira példaképpen megemlítjük az ecetsav, diklór­­-ecetsav, triklór-ecetsav, trifluor-ecetsav higany(II)­­-sóit: különösen előnyben részesítjük az ecetsav és trifluor-ecetsav higany(II)-sóit. Az aminosavra vagy a pepiidre vonatkoztatva a higany(II)-sót például 1-4 mólekvivalens mennyiségben használjuk. A találmány szerinti eljárásnál a higany(II)-sót nem közvetlenül adjuk a reagáló rendszerhez, ha­nem a higanysó képzésére alkalmas anyagokat ad­juk hozzá. Például higany(II)-oxidot oldhatunk fel az I általános képletű karbonsavban és a képződött higany(II)-sót használhatjuk fel a találmány céljaira. A találmány szerinti eljárást szokásosan oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az oldószer például I általános képletű karbonsav lehet, mint például ecetsav, diklór-ecetsav, triklór-ecetsav vagy trifluor­­-ecetsav, vagy egy ilyen sav vizes oldata. Egyéb oldószert is választhatunk, amely viszonylag könnyen oldja a kívánt vegyületet és alkalmas a tervezett reakció szempontjából, így például vizet, alkoholokat (például metanolt, etanolt, propanolt, butanolt és ezek vizes elegyeit), tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetil-formamidot, kloroformot, acetonit­­rüt, hangyasavat és ezek vizes elegyeit. A talál, mány szerinti eljárást alkalmas hőmérsékleten, példává mintegy -20 °C és 100 °C, előnyösen 0 °C és 80 °C között hajtjuk végre. Mivel a kezelési idő különböző tényezőktől, mint az aminosav vagy peptid típusától és mennyi­ségétől, a használt oldószertől és higanysótól függ, sok esetben a kezelést mintegy 30 másodperctől 12 óráig folytatjuk. r- Míg a tiolvédőcsoport, azaz a p-metoxi-benzil, 1-adamantil-, terc-butilcsoport így a találmány sze­rinti eljárással eltávolítható, az aminosav vagy a peptid egyes esetekben merkaptid formájú és a szabad tiolcsoport önmagában ismert módon sza­badítható fel. Például a merkaptidot vízben, vizes oldószerben vagy vízmentes oldószerben (például hangyasavban, ecetsavban, dimetil-formamidban. tét­­rahidrofuránban) oldjuk vagy szuszpendáljuk és egy inerkaptovegyülettel (például hidrogén-szulfiddal, merkapto-etanollal, tioglikolsavval, nátrium-szulfid­­dal, ammónium-szulfiddal) kezeljük és ezáltal a szabad tiolcsoport keletkezik. A találmány szerinti eljárás a következő elő­nyökkel rendelkezik: 1. A védőcsoportok eltávolítását rendkívül kíméletes körülmények között hajtjuk végre. 2. A védőcsoportok jó kitermeléssel távolítha­tók el. 3. Az eljárás és az utókezelés könnyű és egy­szerű. 4. A tiolvédőcsoport szelektíven távolítható el, más funkciós és védőcsoportok (például hidroxil­­vagy aminocsoportok, illetve benziloxikarbonil- vagy me toxi csoportok) érintetlenül maradnak. Az alábbiak példaként szolgáló eljárások védett tiolcsoporttal vagy -csoportokkal rendelkező amino­­savak vagy peptidek előállítására (kiindulási példák) és példaként szolgáló módszerek a védőcsoportok eltávolítására (munkapéldák). Ha a leírásban rövidítéseket használunk az ami­­nosavak, peptidek, védőcsoportok és hasonlók jelö­lésére, az IUPAC, IUB (International Union of Pure and Applied Chemistry, International Union of Biochemistry) által előírt nomenklatúrát és e szakterületen szokásosan használt triviális neveket alkalmazzuk. Ha egy aminosav D- és L-konfigu­­ráriójú lehet, a leírásban az illető aminosav L-for­­májára hivatkozunk, hacsak külön nem jelezzük a D-alakot. 1. Kiindulási példa Adm I S-1 -a daman til - L-cisztein (H—Cys—OH) előállítása 120 ml trifluor-ecetsavban feloldunk 12,1 g Ldszteint, majd hozzáadunk 15,2 g 1-adamanta­­nolt. Az elegyet szobahőmérsékleten 12 óráig ke­verjük. A trifluor-ecetsavat csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az olajos maradékot feloldjuk 200 ml vízben és jéggel lehűtjük. Az oldat pH-ját tömény vizes ammóniaoldattal 6,0-ra állítjuk be, a kivált kristályokat szűréssel összegyűjtjük, vízzel, etanollal és éterrel leöblítjük és vízből átkristá­lyosítjuk. o Kitermelés: 23 g, olvadáspont: 227—228 C (bom­lás) [aß6 =-14,5° (c = 0,51, jégecet). Elemi analízis Ci3H2202NS képlet alapján: számított: C = 60,90%, H = 8,65%, N = 5,46%, S = 12,51%, talált: C =59,51%, H = 8,16%, N = 5,41%, S = 12,33%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents