178742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Ó-olefinek polimerizációjára
178742 8 •7 komplex termelékenysége, vagyis a katalizátorkomplex mennyisége az előállított polimer mennyiségére számítva legfeljebb olyan, hogy 1 grammatom fémre (Me) számítva 0,05 és 5 grammatom fém (Tr) esik. legjobb eredményeket akkor értük el, ha ez az arány 1 grammatomra számítva 0,10 és 2,0 gramm atom között változott. Ha azonban ez az arány 1 grammatomra számítva 0,025 és 0,10 grammatom Között változik, akkor a specifikus aktivitás vagyis a képződött polimer mennyisége a fém (Tr) mennyiségére számítva rendkívül magas, más esetben a termelékenység sokkal alacsonyabb. Az alkalmazandó alumúiumhalogenid (A) menynyiségét a (M) vegyidet vagy vegyületek teljes mennyiségére és a (T) vegyület vagy vegyületek teljes mennyiségére számítjuk. Ez az arány is tág határok között ingadozhat. Általában az jellemző, 1 gramm-ekvivalens fémre (Me) és (T) 0,10 és 10 mól közötti mennyiségű alumíniumhalogenidet (A) alkalmazunk, (a (M) és (T) vegyületekben). Ez gramm-ekvivalensre átszámítva azt jelenti, hogy annyi gramm súlynak megfelelő fémet alkalmazunk, amely alkalmas 1 grammatom hidrogénnel való reakcióra vagy annak szubsztitúciójára. Ez a mennyiség előnyösen 1 gramm ekvivalensre számítva 0,50 és 5 mól között ingadozik. A leg óbb eredményeket akkor értük el, ha 1 gramm-ekvivalens mennyiségre számítva 0,75 és 2 mól anyagot alkalmazunk. Ha a találmány szerinti eljárásnak azt a változatát alkalmazzuk, ahol a katalizátor a periódusos rendszer Ha csoportjába tartozó fém (Me)i valamely vegyületből (M) és második komponensként a periódusos rendszer _IIIb és IVb csoportjába tartozó fém (Me)í vegyületéből áll, akkor az egyes fémvegyületeket olyan arányban alkalmazzuk, hogy az első fém (Me), és a második fém (Me)2 0,01 és 100 grammatom arányban legyen egy gramm atomra számítva. Ez az arány előnyösen 1 grammatomra számítva 0,1 és 10 grammatom között ingadozik. A legjobb eredményeket akkor értük el, ha a vegyületek aránya 1 grammatomra számítva 0,5 és 1,5 grammatom között volt. A találmány szerinti eljárással készült katalizátorkomplexek szilárd termékek. Az oldószerként alkalmazható alkánokban és cikloalkánokban oldhatatlanok- A komplexek képződési formájukban alkalmazhatók polimerizációnál anélkül, hogy a reakcióközegtől való elválasztásuk szükséges lenne. Előnyös azonban a katalizátorkomplexeket a reakcióközegből tetszés szerinti ismert módszerrel elválasztani. Ha a reakcióközeg folyékony, akkor pl. szűrést, dekantálást vagy centrifugálást alkalmazhatunk. A katalizátorkomplexeket elválasztás után moshatjuk abból a célból, hogy a reagensek feleslegével átitatott katalizátorkomplexeket eltávolítsuk. A mosáshoz tetszés szerinti inert hígítószert alkalmadiatunk, pl. azokat az oldószereket, amelyeket reakaóközegként is felhasználunk, mint az alkánokat és a cikloalkánokat. Mosás után a katalizátorkomplexeket megszáríthatjuk pl. úgy, hogy vízmen-Srí^énáran“nal SzeUőztetíük va«y vákuumban A találmány szerinti katalizátorkomplexek reakoómeehamzmusa nem ismeretes. Az elválasztás és mosás után kapott katalizátorkomplexek elemi analízise azt mutatja, hogy kémiai kötésű komplexek vagyis kémiai reakciótermékek és nem egyszerű fizikai vagy adszorpciós keverékek. A komplexek egyes komponenseit ténylegesen nem lehet tisztán 5 fizikai módszerekkel elválasztani. A találmány szerinti, nem tisztázott összetételű, katalizátorkomplexek változó mennyiségben fémet (Me), egy másik fémet (Tr), alumíniumot és halogént tartalmaznak. 1 kg katalizátorkomplexre 10 számítva általában 10 és 150 g egyik fémet (Me), 20 és 250 g másik fémet (Tr), 10 grammnál több alumíniumot és 200—700 g közötti mennyiségben halogént alkalmaznak. A katalizátorkomplexek nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, fajlagos felületük 15 leggyakrabban 50m2/g körül van, egyes esetekben azonban 300-400 m2/g-ig is terjedhet. A találmány szerinti katalizátor-rendszerek egy aktivátorként szolgáló szerves vegyületet is tartalmaznak. Ilyen vegyületként a periódusos rendszer 20 la, Ha, Hb, Mb és IVb csoportjába tartozó fémet, mint a lítium, magnézium, cink, alumínium és ón szerves vegyületeit alkalmazzuk. A legjobb eredményeket az alumínium organikus vegyületeiwl értük el. 2'5 Szerves vegyületként teljesen alkilezett vegyületeket használunk, amelyek alkillánca 1-20 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú, ezek közé tartoznak pl. a következők: litium-n-butü-, magnézium-dietil-, cink-dietil-, alumí- 30 nium-trimetil-, alumínium-trietil-, alumínium-tri-izo-butil, alumínium-tri-n-butil, alumínium-tri-n-decil, ón-tetraetil és ón-tetrabutil. Előnyösen azonban olyan alumínium-trialkileket használunk, amelyeknek alkillánca egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-10 35 szénatomos. Felhasználhatók olyan alkálifémhidridek is, amelyeknek alkilgyöke 1—20 szénatomos, mint a diizobutil-aluminium-hidrid és a trimetil-ónhidrid. Hasonlóképpen megfelelőek az olyan fémalkilhalogenidek, 40 amelyekben az alkilgyök 1—20 szénatomos, mint az etfi-alumíniumszeszkviklorid, a dietil-alumíniumklorid és a diizobutil-alumíniumklorid. Végül felhasználhatók olyan szerves alumíniumvegyületek is, amelyek valamely 1—20 szénatomos 45 trialkil-alumínium vagy diaíkil-alumíniumhidrid és egy 4—20 szénatomos diolefin reakciója útján képződtek. Ilyen vegyületek közül főként az izoprenil-alumíniumot tartjuk előnyösnek. 50 A találmány szerinti katalizátorok olyan láncvégi telítetlenségű olefinek polimerizációjánál alkalmazhatók, amelyek molekulájukban 2—20 előnyösen 2—6 szénatomot tartalmaznak. Hyen vegyületek az etilén, propilén, butilén-1, 4-metilpentén-l és 55 hexén-1. A katatalizátorok alkalmazhatók olefinek egymással történő előnyösen 4—20 szénatomos diolefinek kopolimerizációjára. Ezek a diolefinek nem konjugált alifás diolefinek, mint a hexadién-1, ( továbbá monociklusos diolefinek, mint a 4-vinilcík- 60 lohexén, 1,3-divinilciklohexán, ciklopentadién vagy dklooktadién-1,5 lehetnek. Kopolimerizálhatók ahciklusos diolefinek is, amelyek egy endocikluaos hidat tartalmaznak, mint a diciklopentadién vagy norbomadién és a konjugált alifás diolefinek, min a 65 butadién és az izoprén. 4
