178711. lajstromszámú szabadalom • Sugaras művelési eljárás
3 178711 4 szerelőtérből egy második, kis átmérőjű központi aknát mélyítünk az első aknával párhuzamosan. A következő lépésben radiális vágatot hajtunk ki a szerelőtértől egy, a körülményektől függően megválasztott R sugárig. A folyamat az ásványtelep adott területén zajlik, mely kör alakú, és R sugarának nagyságrendje több száz, vagy ezer méterre, vagy még nagyobbra is választható. Az első radiális vágatot az első függőleges akna talpánál kialakított munkatérből indítva a kiválasztott R sugárnak megfelelő hosszban hajtják ki, tetszőleges eszközökkel. A főtét hagyományos eszközökkel, vagy kedvezően mindjárt hidraulikus önjáró keretekkel biztosítják, melyeket a vágat előrehaladásával párhuzamosan beállítanak, elegendő helyet hagyva a keretek között az embereknek és berendezéseknek a munkahelyhez történő oda-vissza mozgására. A vágat el van látva valamely, az anyagok (szén, meddő, érc) visszaszállításához szükséges eszközzel, például gumiszalaggal. Az első vágat kihajtásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a vágat egy irányban, például az órajárással ellenkezően, fokozatosan egy A szöggel elfordul, melynek során kifelé haladva a bal oldalon történik a jövesztés a fejtési homlok előrehaladása alatt. A bal oldal így egy széles homlokká válik, melyen többé-kevésbé a hagyományos széles homlokú technikával bányásznak, vagy egy folyamatos jövesztőgéppel (continous miner), mely egy megválasztott vágatszélességet jöveszt. Ez utóbbit az órajárással megegyezően, vagy ellenkezően, egy A szöggel az induló vágattól elhajló irányban, de annak kezdőpontjától indítják, és addig halad ebben az irányban előre, míg a második vágat szélessége el nem éri a jövesztőgép teljes szélességét. Ezután párhuzamosan állítják az előző, vagy első vágat irányával mindaddig, míg a jövesztéssel el nem érik az R sugár távolságát. Az is lehetséges, hogy az első vágás iránya az ellenőrző (központi) aknától az R sugárig tart, a második vágást azonban megfordulva, a határtól a központ irányában végzik. A főtebiztosítás szintén lehetséges hagyományos tárnokkal és ácsolatúkkal, a központi akna közelében egy — mondjuk — néhány száz méteres sugárig, mivel ezen a területen a széles homlok mozgása igen lassú. Kint, a nagyobb távolságokban, a fejtési homlok gyors előrehaladása miatt a hidraulikus biztosítóelemek jóval hatékonyabbak. A jövesztőgép által szabaddá tett főtefelület biztosítása megoldódik annak révén, hogy a jövesztőgép előreviszi a hidraulikus biztosító elemeket, vagy a kereteket hosszabbítják ki a jövesztőgép által megnyitott felület alá és szükség esetén maguk a keretek mozdulhatnak előre, a homlok haladási irányában. Ennek megfelelően, amint a fejtési homlok egy adott távolságra előrehaladt, az első vágat fedője alátámasztás nélkül marad és omlásra, összenövésre kényszerül. Amikor a folyamatos jövesztőgép eléri a maximális R sugarat, visszajön a második vágat vonalán addig a pontig, ahol irányszöget változtatott. Itt egy A szöggel újra radiális irányba teljes szélességének megfelelő homlokot ér el, majd újra a második vágattal párhuzamos irányba fordulva halad az R sugárnak megfelelő távolságig és így tovább. Az is világos, hogy amint a jövesztőgép elérte az R sugárnak megfelelő távolságot, a széles homlok mentén megfordulva, a középpont irányában is haladhat a jövesztéssel. Amint a hengeres terület teljes szektora ily módon kitermelésre került, a jövesztőgép újból a középponti munkatérbe jön vissza egy új, 2A-nak megfelelő szöggel vesz irányt — az első indítóvágat helyzetéhez viszonyítottan — és újra sugárirányban kifelé halad és az előzőekhez hasonlóan folytatja a jövesztést. A legfontosabb az, hogy amint a gép kifelé halad, a főtebiztosítást kihosszabbítják az újonnan kialakult homlokig, és amint a gép visszafelé elhaladt a kezdő, vagy egy közbenső pontig, a biztosító elemeket előremozgatják úgy, hogy azok a mindenkori (második, harmadik, vagy soron következő) munkatérséget teljesen biztosítják. így mindig biztosított a központi aknától az R sugárnak megfelelő távolságig a teljes munkatér, a fejtési homlok és a jövesztőgép előrehaladtával megnyílt új főtefelület is. Amint a gép elhaladt, a süveghosszabbításokat előretolják, hogy a következő vágásig a főte alátámasztott legyen. Ezáltal az ember és a berendezések a működés minden szakaszában védettek, főtebiztosítással és friss levegővel ellátottak. Ez a folyamat, a jövesztőgép haladása, a süvegek előretolása, a jövesztőgép elhaladtával a biztosítókeretek előremozgatása az új homlok irányában lényegében hagyományos eljárás. A lényeges része ennek a találmánynak az, hogy a széles homlok radiális, vagy közel radiális irányú. Ennek egyik végén minden esetben a központi akna van, és így a termelvényt csak maximálisan az R távolságtól az akna talpáig kell szállítani, ahonnét a külszínre emelik és így az abszolút minimális távolság adódik és a legkevesebb közbenső beavatkozás szükséges. A másik fontos jellemző, hogy a biztosító szerkezetek, elemek mögött, vagyis a hosszabbítható résszel ellenkező oldalon egy flexibilis függöny, vagy gát-elem található, mely folyamatos féligzáró falat képez a központi akna és az R távolságú munkatér közötti szakaszon. Ez a működő munkateret és az előző, már omlás alatti munkateret választja el egymástól. Ez a radiális függöny választja külön a friss levegőt, melyet szívólag, vagy nyomólag juttatnak le a központi aknán keresztül. A friss levegő radiális irányban halad az éppen jövesztés alatt álló munkatérségen (fejtésen) keresztül, felveszi az összes port és szennyezést, végighalad ezekkel az R sugárnál levő külső falig, melyet olyan szerkezet biztosít, amelyik a külső falhoz képest térben helyközzel bír és így a levegő az utolsó biztosító keretet megkerülve a függöny mögé jut és a központ felé áramlik vissza, majd egy második aknán keresztül a külszínre jut. A levegőt le lehet juttatni a nyomólag a központi aknán át, vagy szívólag a másik aknán át kihúzni is. Mindkét megoldás megfelelő. A találmány szerinti eljárással egyszerűen megoldható a fenntartás problémája: a fedő, a bánya, a szállítási eszközök és utak, a villamos energiaellátás, a víz, a nyomvonalak, a gáz és a felépítmények megfelelő állapotban tartása. A találmány szerinti leművelésnél ugyanis az említett utak, illetve nyomvonalak jelentős mértékben megrövidülnek, a fenn-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
