178690. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(fenil-imino)- hexahidropirimidin és -imidazolodin származékok, azok sóinak és komplexeinek előállítására, valamint az ilyen származékokat tartalmazó fungicid készítmények
3 178690 4 Ezek közül az imidazolidin származékok közül: azok a legértékesebb vegyületek, ahol R, valamely 4—12 szénatomos alkil- vagy alkil-tk)-csoport, ciki ohexil cső port, adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkil csoporttal helyettesített fenil-tio-csopört, olyan 7—11 szénatomos fenil-alkil-csoport, ahol a fenilrész adott esetben halogénatommal, 1—6 szénatomos alkil csoporttal vagy 1—6 szénatomos alkoxicsoporttal van helyettesítve, olyan furil-alkil-csoport, amelyben az alkürész 1-4 szénatomos, vagy valamely 4—12 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, és R2, Rs és R« hidrogénatom. A következő, találmány szerinti eljárással előállítható 2-(fenü-imino)-imidazolidin származékok sikeresen használhatók fungicid szerek hatóanyagaként: (1) 2-(4-n-oktil-fenil-imino)-imidazolidin, (2) 2-(4-ciklohexü-fenü-imino)-imidazolidin, (3) 2-(4-n-hexil-tio-fenil-imino)-imidazoUdin, (4) 2-{4-n-butÜ-tio-fenü-imino)-imidazolidin, (5) 2-[4-(4-metil-fenil-tio>fenil-imino]-imidazolidin, (6) 2-[4-(4-klór-fenil-tio)-fenil-imino]-imidazolidin, (7) 2-(4-n-butil-fenil-imino)-imidazoÍidin, (8) 2-(4-n-hexü-fenü-imino)-imidazolidin, (9) 2-(4-n-heptfl-fenü-imino)-irnidazolidin, (10) 2-(4-n-oktü-tio-fenü-imino)-imidazoUdin, (11) 2-(4-szek-oktü-oxi-karbonil-fenil-imino> •imidazolidin, (12) 2-[4-(4-klór-fenil-tio>fenil-imino]-4-metil-imidazolidin. A fent említett vegyületek sokkal-hatásosabbnak bizonyultak fungicid szerek hatóanyagaiként, mint az említett 2-(p-anilino-fenil-amino)-imidazolinok, amely a következő példából látható. E példában kapott eredményeket a babrozsda elleni megelőző hatás meghatározása alapján adjuk meg. A meghatározást a következő módon végeztük. Közelítőleg 10 cm magas törpe zöldbabnövényeket a vizsgálandó vegyületeket tartalmazó készítmények különböző koncentrációjú vizes szuszpenzióivál permeteztük meg. Az így kezelt növényeket az Uromyces phaseoli gombával fertőztük meg oly módon, hogy a növényeket ml-ként 300 000 Uromyces phaseoli spórát tartalmazó vizes szuszpenzióval permeteztük be. A gombákat 10 napig 18°C-on 100% viszonylagos légnedvességű térben inkubáltuk, majd meghatároztuk azt, hogy milyen mértékben fejlődött a penész, ha egyáltalán kialakult. Az alábbi példában az alkalmazott vegyület koncentrációját (ppm-ben) és az Uromyces phaseoli elleni hatást (%-ban) adjuk meg. A 100% a teljes védelmet, 0% pedig a teljes hatástalanságot jelenti. Készítmény Koncentráció (ppm) %-os hatóanyaga védelem 2-(p-anilino-fenü-amino)-10 60-imidazolin (ismert) 30 88 100 88 300 97 Táblázat folytatása Készítmény Koncentráció (ppm) %-os hatóanyaga védelem 2-(4-ciklohexü-fenü-imino)-10 100 -imidazolidin 30 100 2-(4-n-hexü-tio-fenü-imino)-10 97-imidazolidin 30 100 100 100 A fenti táblázat azt mutatja, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó készítmények teljes védelmet biztosítanak Uromyces phaseoli ellen már 10 és 30 ppm koncentrációnál, míg az ismert anyagok 300 ppm koncentráció esetén sem adnak teljes védelmet. Bár a fent leírt 2-(fenil-imino)-imidazolidin származékok hatásos fungicid szerek hatóanyagai lehetnek, fungicid hatásukat általában felülmúlják az ugyancsak új (la) általános képletű 2-(fenü-imino)-hexahidropirimidin-származékok, ahol Rt és R2 egymással megegyező vagy egymástól különböző lehet, és hidrogénatomot, 4—12 szénatomos alkil-, alkil-oxi- vagy alkil-tio-csoportot, 3—7 szénatomos dkloalkilcsoportot, adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített benzil-oxi-, benzil -tio-, fenoxivagy fenil-tio-csoportot, olyan 7—11 szénatomos fenü-alkü-csoportot jelent, amelyben a fenilcsoport adott esetben halogénatommal, dialkil-amino-csoporttal vagy alkil-, alkoxi- vagy alkil-tio-csoporttal van helyettesítve, amely alkil-, alkoxi- vagy alkfl-tio-csöpörtök 1—6 szénatomosak és adott esetben halogénezve vannak, az R, és R2 ezenkívül furü-alkil- vagy tienü-alkü-csoportot is jelenthet, ahol az alkilcsoportok 1-4 szénatomosak, továbbá olyan dialkil-amino-csoportokat képviselhet, amelyekben az alkilcsoportok mindegyike 2—6 szénatomos, valamint 4—12 szénatomos alkoxi-karbonil-csoportot jelenthet, vagy Rí és R2 együtt trimetilén-, tetrametilén- vagy butadieniléncsoportot alkot, azzal a megszorítással, hogy Rj és R2 mindegyike nem lehet hidrogénatom, R3, R4, R7 és R8 egymással megegyező vagy egymástól különböző lehet és hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkücsoportot jelent, és Rj és Ré egymással megegyező vagy egymástól különböző lehet és hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkücsoportot vagy 2—5 szénatomos alkanoílcsoportot képvisel. A fent leírt vegyületek sói és komplexei szintén nagyon hatásosak a fungicid készítmények hatóanyagaként, és ezek a vegyületek savakból, így kénsavból, salétromsavból, foszforsavból, foszforossavból, foszfonsavból, karbonsavakból vagy szulfonsavakból származtathatók le vagy fémek sóival, így cink- vagy rézsókkal képezhetők. Ezek közül a hexahidropirimidinek közül azok * legértékesebb vegyületek, ahol Rí valamely 4—12 szénatomos alkü- vagy alkil-tio-csoportot, ciklohexilcsoportot, adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkü csoporttal helyettesített fenü-tiocsoportot, olyan 7—11 szén5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
