178689. lajstromszámú szabadalom • Hidrazinium-foszfit-származékokat, hatóanyagokat tartalmazó fungicid kompozició, valamint eljárás hatóanyagának előállítására

3 178689 4 vagy morfolinnal alkotott sóinak fungicidként való hasznosítása. E két szabadalmi leírásban a foszforossav szerves sóiként közelebbről megemlítjük az ammónia vagy egy vagy több alkil-, hidroxi-alkil- vagy fenücsoport­­tal (ez a csoport maga is adott esetben helyette­sítve lehet) helyettesített ammónia savas foszfitjait. Nem ismertetnek azonban egyik leírás példáiban sem hidrazinium-foszfitokat. A 2 254 276 számú francia szabadalmi leírásból ismeretes az (V) általános képletű foszfonsav-mono­­észterek (amelyeket foszfitoknak is neveznek) — ahol M jelentése hidrogénatom, adott esetben helyettesített ammóniumkation vagy fémkation, n értéke azonos M vegyértékével és R3 jelentése 1—18 szénatomot tartalmazó alkilcsoport — fungi­­cid hatóanyagként való hasznosításának lehetősége. Az ehhez a leíráshoz tartozó 2 288 463 számú pótszabadalmi leírás már közelebbről olyan (V) általános képletű vegyületek fungicidként való al­kalmazását ismerteti, amelyekben M jelentése egy vagy több alkil- vagy hidroxi-alkil-csoporttal helyet­tesített ammóniumkation, n értéke 1, 2 vagy 3 és R3 1-8 szénatomot tartalmazó alkücsoportot je­lent. E két szabadalmi leírás tehát lényegében ammónium-alkil-foszfitok fungicidként való alkal­mazását ismerteti, de hidrazinium-alkil-foszfitak al­kalmazhatóságáról szó sem esik ezekben a leírások­ban. Mind a négy utóbb említett francia szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek, tehát a foszfitok és az alkü-foszfitok a leírásban foglaltak szerint jelentős fungicid hatást mutatnák, különösen szőlő-szürkepenésszel szemben, így közelebbről azonnali megelőző vagy gyógyító hatásúak, sőt szisztemikus hatás is észlelhető a legtöbb vegyület esetében, ugyanakkor egyikük sem fitotoxikus szőlővel szemben, összehasonlító szabadtéri kísér­letekben mi viszont bebizonyítottuk, hogy a kli­matikus viszonyoktól függően az adott esetben helyettesített ammóniumkationt tartalmazó ammó­­nium-alkil-foszfitok szőlőn jelentős mértékben fito­­toxikusak lehetnek és így megítélésünk szerint e vegyületek alkalmazása elkerülendő. A hidrazin jól ismert fitotoxicitására, valamint a 2 773 796 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírásban ismertetett módon a hidrazinium­­foszfittal szőlőn kapott eredményekre, illetve az előzőekben ismertetett foszfitok és alkü-foszfitok használatakor elérhető eredményekre tekintettel az lenne vádutó, hogy a hidrazúrnak vagy származé­kainak foszfit- vagy alkil-foszfit-vegyületei általában fitotoxikus ak és így különösen lombozatkezelésre a11nilm«t1at»r>lf Meglepő módon azt találtuk, hogy szokásos fel­használási dózisokban a korábban említett (I) álta­lános képletű vegyületek kiváló fungicid h«tá«it»v és ugyanakkor mentesek fitotoxikus hatástól szőlő esetében is. Azt találtuk továbbá, hogy az Rt helyén 1—4 szénatomot tartalmazó alkücsoportot és Rj helyén hidrogénatomot hordozó 0) általános képletű vegyületek, vagyis az (la) általános kép­letű vegyületek fungicid hatása lényegében azonos a korábbiakban említett francia szabadalmi leírá­sokban ismertetett legjobb vegyületek hatásával, ugyanakkor viszont szőlőn semmiféle fitotoxikus hatást nem mutatnak. Kísérleteink során azt is megállapítottuk, hogy az Rt helyén hidrogénatomot vagy 1-4 szénato­mot tartalmazó alkücsoportot és R2 helyén adott esetben nitrocsoporttal helyettesített fenilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek szintén hatásos fungicid hatóanyagok és különösen előnyös gombaölő hatást mutatnak a rizs piriculariosis-meg­­betegedését okozó Piricularia oryzae ellen. összehasonlítási célokból megjegyezzük, hogy sem a hidrazmium-foszfit, sem az említett francia szabadalmi leírásokban említett legjobb vegyületek nem mutatnak semmiféle fungicid hatást az utóbb említett gombafélével szemben, e vegyületeket szo­kásos dózisokban alkalmazva. Az (I) általános képletű vegyületeket a talál­­mány értelmében az A reakcióvázlatban ábrázolt módon állítjuk elő. A reakció szokásos hőmérsék­leteken magától végbemegy. A reagál tat ás egyéb­ként vagy egy közömbös szerves oldószerben, például etanolban, vagy pedig oldószer allralmaráM nélkül hajtható végre. Bizonyos esetekben előnyös lehet a reakcióelegy melegítése a reakciósebesség növelése céljából. A gyakorlatban 15 °C és 120 °C között jó eredményeket kapunk. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa Hidrazmium-etfl-foszfit /(IV) képletű vegyület/ előállítása Keverés közben 0,2 mól dietU-foszfithoz hozzá­öntünk 0,2 mól hidrazin-hidrátot. Az adagolás so­rán a keverék heterogén rendszert képez és hőmérséklete 70 °C-ra nő. Az adagolás befejezését követően 10 perc elteltével a reakcióelegy homo­gén lesz. Ezt követően a reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd az etanolt és a vizet vákuumban 80 °C-on lehajtjuk. VÜágos olaj marad vissza. Súlya 28,5 g (100%), törésmutatója nTM = 1,4585. A várt szerkezetet D>0-ban felvett NMR-spektrum igazolta. Elemzési eredmények a C2H, ,N03P képlet alap­ján: számított: C = 16,90%, H * 7,75%, N» 19,72%, P =21,83%, talált: C = 16,52%, H * 8,16%, N* 18,81%, P «21,50%. 2. példa Az 1. pádéban ismertetett módon megfelelő kiindulási anyagokból az alábbi vegyületek állít­hatók elő: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents