178651. lajstromszámú szabadalom • Szennyvíztisztító kisberendezés
7 178651 8 tes ez az ún. „lebomlás” az aerob baktériumok hatására jön létre oxigén jelenlétében. Kedvező az eleveniszap recirkuláltatása is, amely a levegőztetett szennyvízelegyet „újraoltja”. Hatékonyságát kidomborítja, hogy az ülepítő térből a recirkuláltatott iszap úgy van a levegőztető térbe átvezetve, hogy ott közvetlenül a beáramló friss szennyvízzel találkozzék. Beruházási szempontból előnyös a berendezés, mivel egyszerű elemekből van fölépítve, üzemeltetési szempontból pedig azért kedvező, mert csekély energiamennyiséggel működik, nagy mértékben zajtalan, és amellett alig kíván karbantartást. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szennyvíztisztító kisberendezés vázlatos hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt II-II sík mentén vett metszet, a 3. ábra a levegőztető tag vázlatos keresztmetszete, a 4. ábra a bukóvályú fölülnézete, az 5. ábra a 4. ábrán bejelölt V—V sík mentén vett keresztmetszet. Az 1. ábrán látható, hogy az 1 talajfelszín alá van telepítve a 2 kezelő tartály. A 2 kezelő tartály fekvő helyzetű henger, amelynek 2c palástfelületét annak két végén a sík lemezként kialakított 2a és 2b határoló falak zárják le. A 2 kezelő tartály - mint az a 2. ábrán is látható - az alul elhelyezett 2d lábai útján az általában betonból készült 27 alaptestre van ráállítva, fölül pedig a 2e dómszerű toldattal rendelkezik, amelynek 2f fedele célszerűen az 1 talajfelszín fölé nyúlik. Az 1. ábrán látható, hogy a 2 kezelő tartály belseje két fő részre, a 4 levegőztető téne, valamint a 10 ülepítő térre oszlik, e kettőt pedig a 23 átvezető kapuval rendelkező 22 válaszfal különíti el egymástól. Látható az is, hogy a 22 válaszfal a 2 kezelő tartály belsejében uralkodó 28 belső vízszint fölé nyúlik. A 4 levegőztető tér maga is két részre, a 4a víztérre és a fölötte elhelyezkedő 4b légtérre oszlik. A tisztítandó szennyvíz a 2 kezelő tartály 2a határoló falához csatlakozó 3 töltő vezetéken át érkezik a 4a víztérbe, és a 10 ülepítő tér felőli oldalon a 2b határoló falhoz csatlakozó 12 ürítő vezetéken át távozik megtisztított állapotban. A 2. ábrán megfigyelhető, hogy az 5 levegőztető tag a 2 kezelő tartály belsejében a 9x vízszintes felező sík és 9y függőleges felező sík közötti szögfelezőhöz tartozó A hengeralkotó mentén helyezkedik el. Keresztmetszete nagyított léptékben a 3. ábrán van föltüntetve. Ezen jól látható, hogy az 5 levegőztető tag megközelítően U-keresztmetszetű idom, amely fölül nyitott és belsejében a szivacsszerű 5a levegőztető betét, alatta pedig a célszerűen perforált palástfelületű 5b elosztó cső helyezkedik el. Az 5 levegőztető tag a 6 légvezeték útján összeköttetésben áll a 14 befúvó ventillátorral, illetve az ahhoz kapcsolódó 26 elosztó dobbal. A 14 befúvó ventillátor gondoskodik arról, hogy a levegőztetéshez szükséges kis átmérőjű buborékok kellő mennyiségben jussanak az 5 levegőztető tagból a 4 levegőztető tér 4a vízterébe. Ugyanez a H befúvó ventillátor működteti a 13 recirkulációs iszapszivattyút, valamint a 16 uszadékfölözőt. Mindkettő előnyösen mammutszivattyú formájában van kialakítva. A 13 recirkulációs iszapszivattyú végzi a levegőztetett elegy újraoltásához szükséges iszapnak a 10 ülepítő tér aljáról a 4 levegőztető térnek a 3 töltővezeték torkolata körüli zónájába való eljuttatását. Ezért 13a szívónyílása a 10 ülepítő tér alján, 13b ürítő nyílása pedig a 4b levegőztető térnek a 2a határoló falhoz közeli szakaszán helyezkedik el. Az ugyancsak mammutszivattyúként kialakított 16 uszadékfölöző 16a belépő nyílása a 10 ülepítő, tér fölső részén elhelyezkedő fogazott 11 bukóvályúhoz csatlakozik, míg 16b kilépő nyílása a 4 levegőztető tér 4a vízterében foglal helyet. A 13 recirkulációs iszapszivattyú a 7 légvezeték, a 16 uszadékfölöző pedig a 8 légvezeték útján van a 14 befúvó ventillátor 26 elosztó dobjával összeköttetésben. A 7 légvezetékbe a 15 szabályozó szelep, a 8 légvezetékbe a 17 szabályozó szelep lehet beiktatva. Az 1. és 2. ábrán egyaránt látható a 2 kezelő tartály fölső részéhez csatlakozó 2e dómszerű toldat, amelynek középső részében van elhelyezve a 20 gépakna. A 20 gépakna ad helyet a 14 befúvó ventillátornak, valamint a 21 kapcsoló szekrénynek. A 21 kapcsoló szekrényben van elhelyezve az az önmagában ismert vezérlő automatika, amely gondoskodik a 14 befúvó ventillátor, a 13 recirkulációs iszapszivattyú, valamint a 16 uszadékfölöző egymással összehangolt működtetéséről. A 20 gépakna a 18 és 19 ellenőrző aknákkal van közrefogva, amelyek célszerűen járható, de legalább is „mászható” kialakításúak, és alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül a berendezés belsejébe be lehessen jutni és az esetleg szükséges minimális karbantartási munkát el lehessen végezni. A 4. ábrán fölülnézetben láthatjuk a 10 ülepítő tér fölső részén elhelyezkedő fogazott 11 bukóvályút, amelynek fogazásain keresztül tud a megtisztított szennyvíz a 12 ürítő vezetékhez eljutni. All bukóvályú el van látva a 24 terelő lemezzel és a 25 merülő fallal. Az 5. ábrán látható, hogy a 24 terelő lemez gondoskodik arról, hogy a megtisztított szennyvíz a 11 bukóvályú fölülről homorú nyitott csatornarészébe csak a szaggatott vonallal jelölt 29 nyíllal érzékeltetett útvonalon tudjon eljutni. Mint látható, a 24 terelő lemez és a 25 merülő fal fölfogják az uszadékokat, és így azok a 11 bukóvályúba már nem tudtak bejutni. Az így fölfogott uszadékot a 16 uszadékfölöző „visszadobja” a 4 levegőztető tér 4a vízterébe. A találmány szerinti szennyvíztisztító kisberendezés - mint látható - olyan 2 kezelőtartállyal rendelkezik, amely egyetlen egységbe foglalja össze a 4 levegőztető teret és a 10 ülepítő teret. Az üzemeltetés szempontjából előnyös, ha a levegőztetés céljára kétfokozatú 14 befúvó ventillátort alkalmazunk. A 2 kezelő tartály belső palástfelulétének korrózióvédelemmel kell rendelkeznie. 0°" 5 10 15 20 2’5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
