178578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ciklopentán- származékok előállítására
7 1785 78 Q pítjuk. meg. Az így kapott (XIV) általános képletű vegyületeket a reakcióelegy szokásos módon történő »dolgozásával különítjük el és kromatografálás útján tisztíthatjuk a terméket, felhasználhatjuk azonban e termékeket közvetlenül, nyers állapotban is a következő reakcióban. A ketál-védőcsoport lehasítása enyhe reakciókörülmények között, például alkohol és víz körülbelül 1% oxálsavat tartalmazó elegyében, 0°C és 30 C közötti hőmérsékleten történhet. Általában dolgozhatunk 20-50 °C hőmérsékleten is, ilyen körülmények között a védőcsoport lehasítása 3—24 órai reakcióidőt vesz igénybe. A ketonsavak vagy ketonsavészterek az oldószer alacsony hőmérsékleten történő elpárologtatása után, célszerűen kromatográfiás úton tisztíthatok. Dolgozhatunk azonban oly módon is, hogy a savas katalizátor víz vagy telített nátrium-klorid-oldat és valamely nem poláris szerves oldószer, például benzol közötti megoszlatás útján történő eltávolítása után a kapott nyers terméket közvetlenül reagáltatjuk tovább. Dyen körülmények között az (I) általános képletű alfa, béta-telítetlen észterek nehezen szappanosíthatók el. Ezért ha az R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekhez kívánunk jutni, akkor célszerűen alkalikus elszappanosításnak vetjük alá az észtert, vizes alkoholos oldatban valamely alkálilúggal való kezelés útján. Az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű karbonsavakat önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk át észterekké. Az észterezést célszerűen úgy folytathatjuk le, hogy a szabad karbonsavat valamely alkalmas oldószerben, például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban, valamely diazo-alkánnal reagáltatjuk. Az említett éterek helyett valamely aromás oldószer, például benzol, vagy pedig valamely halogénezett szénhidrogén, például kloroform is alkalmas reakcióközegként erre a célra. Az ilyen észterek előállítása történhet továbbá oly módon is, hogy a szabad karbonsav valamely sóját valamely alkil-halogeniddel reagáltatjuk. E reakcióhoz oldószerként különösen dipoláris aprotikus oldószerek, mint acetonitril, dimetil-formamid vagy dimetil-szulfoxid alkalmazhatók, a reakcióhőmérséklet —10°C és + 100 °C között lehet, előnyösen azonban 20—60 °C hőmérsékleten dolgozunk. Ezekkel a módszerekkel elvileg bármely (I) általános képletű szabad karbonsav átalakítható a megfelelő észterekké. A fqnti módon előállított, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek ezután valamely erre alkalmas acilezőszerrel is reagál tathatók. Acilezőszerként erre a célra szabad karbonsavak és ezek reakcióképes származékai jönnek tekintetbe. Szabad karbonsavak alkalmazása esetén a reakciót előnyösen ugyanennek a savnak a feleslegében, mint oldószerben, 0°C és 70 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Egyes esetekben előnyös lehet a reakció egyértelmű lefolyásának biztosítása érdekében valamely puffemek a reakcióelegyhez való adása, vö.: J. E. Pike, F. H. Lincoln, W. P. Schneider, J. Org. Chem. 34, 3553 (1969). Acilezőszerként alkalmazhatók továbbá a megfelelő karbonsavanhidridek is. Ilyenkor a reakciót előnyösen valamely aprotikus oldószerben, valamely bázis jelenlétében, 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk el. Tekintetbe jöhet még a kívánt vegyületek előállítása céljából a megfelelő alkoholoknak a kivánt végterméknek megfelelő keténnel való reagáltatása is. Ezt a reakciót szintén valamely aprotikus oldószerben szobahőmérsékleten folytatjuk le. A (II), (IM), (V), (VII), (VIII), (X), (XI), (XII) és (XIV) képletű illetőleg általános képletű vegyietekben a ciklopentán-gyűrű 2- és 3-helyzetében álló oldalláncok egymáshoz képest cisz- illetőleg transz-helyzetben állhatnak. Az 1-helyzetben álló ketál-védőcsoport lehasítása után azonban mindkét oldallánc transz-elrendeződése a termodinamikai szempontból stabilabb alak. így tehát, ha az (I) általános képletű vegyületeket valamely bázissal kezeljük, akkor túlnyomórészt transz-vegyületeket kapunk, az öttagú gyűrű oldalláncainak konfigurációja szempontjából. Rendszerint már e vegyületek előállítása és tisztítása során transz-konfigurációban álló oldalláncú vegyületeket kapunk. A kettőskötések bevitelét célzó reakciók általában nem teljesen sztereospecifikus módon mennek végbe. Általában abból indulhatunk ki, hogy a Horner-reakciónál — a reakció levezetési módjától is függően — túlnyomórészt transz-konfigurációjú terméket kapunk és a megfelelő cisz-vegyület csak csekély mértékben képződik, a kromatográfiás tisztítás során ez a cisz-vegyület teljesen kiküszöbölődik a termékből. Hasonló módon, a karboxil-oldallánc bevezetése céljából lefolytatott Wittig-reakció során túlnyomórészt a megfelelő transz-olefin keletkezik. Ebben az esetben is csak csekély mértékben képződik melléktermékként a megfelelő cisz-olefin és ez megfelelő tisztítási műveletekkel eltávolítható a termékből. A (X) általános képletű ketonoknak a (XI) általános képletű alkoholokká való redukciója alkalmával egy további királis centrum keletkezik a molekulában. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a (XI), (XII), (XIV) és (I) általános képletű vegyületeket e centrum vonatkozásában diasztereomer vegyületek alakjában kapjuk. Ezeknek a diasztereomereknek a szétválasztása elvileg az eljárás bármely itteni szakaszában végrehajtható. Célszerűen azonban úgy járunk el, hogy a diasztereomerek szétválasztását az R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekkel hajtjuk végre. Az említett izomereknek a szétválasztására különösen kromatográfiás módszerek alkalmazhatók, a továbbiakban a polárisabb izomert alfa-izomemek, a kevésbé poláris izomert pedig béta-izomernek fogjuk nevezni. Amennyiben az egyes reakciótermékeket közvetlenül nem eléggé tiszta alakban kapjuk, akkor célszerű e vegyületeket a következő reakciólépésben való alkalmazás előtt például oszlop-, vékonyréteg- vagy esetleg nagynyomású folyadék-kromatográfiával tisztítani. A találmány szerinti eljárás során az (I) általános képletű vegyületeket rendszerint racemátok alakjában kapjuk. Ezeket a racemátokat kivánt esetben a szokásos rezolválási módszerekkel választhatjuk szét az optikailag aktív antipódokra. 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
