178565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gipsztartalmú falfelület kiegyenlítő, bevarró vagy ragasztómassza előállítására
5 178565 6 mértékében). Lucas által felsorolt anyagok a kötés kezdetét 57, a végét 94 percre módosítják. G. A. Bertoldi (Stukkógipsz kötéskezdetének és kötésvégének befolyásolása. Zement, Kalk, Gips. 1976, 29. köt. 5. sz. 223-225. o.) stukkógipszet 5 vizsgált 108 adalékanyaggal 0,001-1% közötti adalékanyaggal végezve a vizsgálatokat. Az anyagok közül konkrétan csak a pptont, citromsavat, borostyánkősavat és a DL-almasavat említi, összefüggést állapít meg a kötésidő kezdete és vége között, 10 melyek viszonya az összes vizsgált anyagra 3,026. Ez azt jelenti, hogy a kötés kezdetének meghosszabbítása a kötés végét is jelentősen eltolja (háromszorosan). H. Reul (Stukkó és gépi vakológipsz vizsgálata 15 oxikarbonsav és fehérje alapú késleltetőkkel. Zement, Kalk, Gips. 1977. 30. köt. 7. sz. 331—333. o.) késleltetőként mono-, di- és trioxi-karbonsav és megfelelő ketó- és szubsztítuálatlan karbonsav befolyását vizsgálta a kötőképességre 0,03-0,1 %-ban 20 adagolva DL-almasavat, citromsavat, borkősavat Javasolták azt is, hogy gipszhez enyves oldatot adagoljanak keményítő-oldattal együtt és alacsonyabb mólsúlyú anyagokat, mely utóbbi a timsó, a formaldehid és a krómsavaskálium köréből kerül- 25 hét 10.(82 716. sz. magyar szabadalmi leírás). A fent ismertetett eljárások eredménye: I. falfelületek bevonása, kiegyenlítése, ragasztása vagy képzése előregyártóit, kétkomponensű (folyé- 30 kony és szilárd fázisú), a felhasználás helyén keverendő anyaggal, 2. a gipsz kötésének késleltetése max. 8 óra hosszat. Ezen eljárásokkal tartósan tárolható massza nem 35 biztosítható, mert néhány, max. 8 órán túl az anyag megkötés közben szilárdul, mely folyamat irreverzibilis, és az így megkeményedett massza felhasználásra már alkalmatlan. Célul tűztük ki olyan felületbevonó, kiegyenlítő, 40 és ragasztómassza készítését gipsz-bázison, amely- gyárilag előállítható és felhasználható kész állapotban hónapokig tárolható,- bármely felhordási technológiával alkalmaz- 45 ható és tartós réteget képez,- belőle az eddig ismertekkel azonos, vagy nagyobb szilárdságú réteg képződik kikeményedéskor,- kötésszilárdsága egyesíti a polimer-kötés és gipsz-kötés szilárdságát, 50- olyan konzisztenciát ér el, ami a gépi felhordást és simítást is lehetővé teszi, illetve az ismert polimer-kötésű anyagok feldolgozási tulajdonságait eléri vagy meghaladja,- a réteg felhordása után a jelenleg alkalmazott 55 technológiák szerinti várakozási időnél nem hoszszabb idő múlva tovább munkálható és- lehetőleg egy réteg felhordása olyan felületminőséget biztosít, amilyent a jelenlegi anyagokkal csak két réteggel lehet elérni. 60 Eddig ismeretessé vált anyagok az előzőekben leírtak szerint: 1. gipsz és cellulóz-származékok együttes alkalmazása, 65 2. gipsz és műanyag-diszperziók együttes alkalmazása, és mindkét anyagpámak kétkomponensű felhasználása. Ismert továbbá: 3. gipsz és a gipsz kötését lassító adalékok alkalmazása, de nem ismert olyan eljárás illetve kompozíció, ami fenti (1. és 2. szerinti) anyagokat egyetlen rendszerben egyesítené és ezzel lehetővé tenné az egykomponensű alkalmazást. Ugyanis meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha a már ismert és alkalmazott műanyag-diszperziókat (polivinil-auriát, polimetil-metakrilát), makromolekuláris cellulóz alapú kolloidképzőket (metil-cellulóz, karboximetil-cellulóz-Na-t) és vizet gipsz félhidráttal meghatározott arányban és sorrendben keverünk össze, olyan tixotróp massza nyerhető, ami hosszú ideig — nevezetesen hónapokig — tárolható a gipsz kötésének bekövetkezése nélkül. Ez a massza úgy amint van, felhordható, vagyis egykomponensű. Ez a massza azért tárolható hosszú ideig, mert a masszában gátolt a gipsznek vízfelvétellel járó átkristályosodása, illetve koagulálása, megkötése. A találmány vonatkozik továbbá ennek a masszának az előállítására, melynek lényege, hogy a főalkotók adagolásának helyes sorrendje esetén kerülhető csak el a gipsz kötésének bekövetkezése. A massza készítése az alkotók előkészítéséből (cellulózszármazékok duzzasztásából) és ezek megfelelő sorrendben való összekeveréséből áll. A főalkotók sorrendje lényeges a keveréskor, mert a gipszet csak a többi főalkotó keverése után adagolhatjuk, míg a töltő- és adalékanyagok (melyekkel a massza speciális tulajdonságai szabályozhatók) sorrendisége nem befolyásolja a massza kötését. A találmány szerinti anyagot az alábbi példákban ismertetjük annak megjegyzésével, hogy — a % értékek a kész masszára vonatkoztatott súly%-ot jelentenek, — a viz% a polimer-diszperzió által bevitt víz kivételével az összes vizet jelenti, aminek egy részét előzetesen a cellulózszármazékok duzzasztására használunk fel, — a főalkotók példákban megadott sorrendje egyben az adagolás sorrendjét is jelenti. A példákban alkalmazott jelölések: Főalkotók: víz gipsz-félhidrát műanyagdiszperziók cellulózszármazékok Töltőanyagok: barit mészkőliszt hegyikréta bécsimész kvarcliszt pigmentek V G PVAc pdivinil-acetát PMMA polimetil-metakrilát CMC karboximetil-cellulóz-Na MC metil-cellulóz Ba MKL HK BM QL Ti02 titándioxid Blanc-fix bécsifehér 3
