178557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gerinces állatok víz- és sóforgalma, savbázis egyensúlya, -elektrolit háztartása zavarainak kiegyenlítésére alkalmas készítmény előállítására
5 178S57 6 mázott antibiotikum a rezisztencia miatt korlátozott értékűvé válhat, gyakori a récidiva. Az eljárás alapjául szolgált az a felismerés, hogy egyes gerinces állatokban a különböző szerotípusba sorolt pathogen Escherichia coli baktérium de okozta betegségeket sokszor hasonló induló folyamatok vezetik be, ami a védekezést meghatározhatja. Az eljárás alapja az a felismerés, hogy ha meghatározott hazai fák kérgét lehántoljuk, helyesen tároljuk, hideg vízben megfelelő arányban áztatjuk, majd fokozatosan melegítve meghatározott ideig főzzük, szűrjük és ismét lassan lehűtjük, olyan törzsoldatot kapunk, ami előírt arányban ivóvízzel hígítva, az állatokkal megitatva kedvezően hat. 1. A házinyulat megvédi a mucoid enteritis fogalmába tartozó betegség kártételétől. 2. A sertést megvédi az enterotoxaemia, oedema betegség fogalmába tartozó betegség kártételétől. 3. A tyúkot, a pulykát és a kacsát megvédi az egyes penészgombák és azok toxinjai okozta, a mycotoxicosisok fogalmába tartozó betegségek nagyobb kártételétől. 4. A borjúban csökkenti egyes Escherichia coli törzsek kártételét. 5. A tengerimalacot megvédi egyes Escherichia coli baktériumtörzsek okozta betegségek kártételétől. 6. j Feltehetően más gerinces állatokban is kedvezően befolyásolja a hasonló kóroktanú- és kórfejlődéssel zajló betegségek kimenetelét. Az eljárás abban áll, hogy kiválasztjuk a megfelelő fák kérgét és a 6-7 féle fakéregből összeállítjuk a készítmény növényi részét. A kérgek kiválasztását elősegíti a természet. A szükséges kérgek fái leggyakrabban természetes erdőtársulásokban találhatók meg, vagy legalább is gyakran elegyes állományokat alkotnak. A megfelelő kérgek beszerzését a faipar igényei szerint gépesített kérgezés könnyíti meg. Egyes területek kérgező helyein az erdőtársulás fáit sokszor egyszerre kérgezik, és így a kívánt kéreg szükséges aránya éppúgy könnyen állítható össze, mint ahogyan tél végén a vadak vegyesen — talán érzékszerveik vezette igényük szerint - szerzik meg és fogyasztják el azt. A kérgezés (kérgelés, kéregtelenítés, hántás, kéreglefejtés, kéregfejtés, héjalás, hajalás, nyúzás) nem más, mint a fa kérgének leválasztása a fás részekről. Kérgezéssel szokás az iparfát termelni. Az eljárás szerint legmegfelelőbb az ún. vörös kérgezés, amelynek során a háncs nagy része a törzsön marad (a bányafa, a rönkfa készül így). A gépi kérgezést éles szerszámokkal felszerelt géppel végzik, amely: a) a hántoló szerszámot hajlékony tengely segítségével mechanikusan löki előre, b) a hántolást a gép függőleges korongjára sugár irányban elhelyezett három kés végzi, c) a kérgezendő fát több szerszámtartó gyűrűn vezetik keresztül, mialatt a szerszám de lehántolják a fát, d) a kérgezendő fáról súriódó lánc hántja le a kérget. Az eljárás szerint előnyös a súriódó erők útján végzett gépi kérgezés. Kérgezővassal is nyerhető kisebb mennyiségű kéreg, gyors felhasználásra. A faipar céljára történő kérgezés helyén, a kéreg értéktelen maradványnak számít. Az erdőgazgaságok ezt az „értéktelen” mellékterméket nemigen hasznosították, elszállítása nagyobb rakodási és fuvarköltséget jelentett, mint értéke. A kérgezés helyéről el kellett olykor szállítaniuk, mert a kisebb-nagyobb kéreghalmokat ugyan még letaposták a járművek, a nagyobb kéreghegyek azonban már akadályozzák a kérgezésnek, és a fák elszállításának munkálatait. Ezért az eljárás növényi részét képező kérgek beszerzése ez ideig nem volt költséges, - valóságban csak az elszállítás terheit kellett számítani. Az eljárás szerint az alábbi fák kérgét szükséges felhasználni: a) Csertölgy, Quercus cerris kérge, a kéregrész 80%-át teszi ki. Hazánkban őshonos, elsősorban a domb és az alacsony hegyvidék fája. Lapályokon is előfordul, itt mindig a többi tölggyel elegyesen, cseres erdőket (cseresek, querceta cerris) alkot. Nálunk csak a kontinentális éghajlatú Alföldről és a hideg, magasabb hegyvidékről hiányzik. Felhasználhatóságban elmarad a többi hazai tölgy mögött, mégis jelentős fafaj, mert — az elcseresedés eredményeként — területaránya az 1960-as években mintegy 18% volt. Azóta korlátozták ugyan a területét, de sovány, kötött agyagon, száraz sekélyebb kavicsos termőhelyen és déli hegyoldalakon elegyfaként továbbra is indokoltnak tartják a fenntartását, annál inkább, mert a víz deflázió és erózió ellen jó védelmet nyújt. Ezért az eljáráshoz legnagyobb mennyiségben szükséges növényi rész Magyarországon elegendő mennyiségben elérhető. b) Kocsánytalan tölgy, Quercus petraea, kérge a szükséges kéregrész 6-8%-át teszi ki. Hazánkban őshonos faj. A domboknak és a hegyoldalak alsó- középső részének tölgyfája, ahol elegyesen, vagy elegytelenül tenyészik. Legjelentősebb társulásai a gyertyános és cseres tölgyesek, ezen kívül a bükkel, a molyhos- és kocsányos tölggyel társul, nyugaton az erdeifenyővel és a szelídgesztenyével is. Tenyészterületéből vesztett a gyertyán és a cser térfoglalása miatt, papírfának kérgezik. c) Gyertyán, Carpinus betulus, kérge az eljárás szerinti kéregrész 4—6%-át teszi ki. Hazánkban leginkább elegyfaként, vagy mint a rontott erdők főállománya, a középhegységben és a Dunántúlon általánosan megtalálható. Leginkább a kocsánytalan tölggyel és a csertölggyel alkot elegyes állományokat. Erdőterületünk mintegy 10%-át gyertyán alkotja. Egyik legjobb tűzifánk, amely mivel kiválóan esztergálható, és jól, tartósan hajlítható stb., hasznos ipari fa, amiért szívesen termesztik és kérgezik is. d) Bükk, Fagus silvatica, kérge a kéregrész 3—5%-át teszi ki. Domb és hegyvidéki erdeink egyik jelentős állományalkotó lombos kemény fáj a. Elegyedhet gyertyánnal és kocsánytalan tölggyel. Sokféle ipari felhasználás céljára kérgezik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
