178521. lajstromszámú szabadalom • Villamosfényszóró-egység, különösen színüveg járműfényszóró
5 178521 6 Az 1. ábrán egy példaképpen színüveg (sealed-beam) járműfényszóróként kialakított találmány szerinti villamos 10 fényszóróegységet mutatunk be, amelynél prizmás 11 záróüveggel lezárt, 12 paraboloidtükörrel ellátott 13 tükörtérben a P-P tengelyen levő F fókuszpont közelében, az utóbbi előtt elrendezett 23 mellékspirális és lényegében az F fókuszpontban fekvő 22 főspirálú kétfonalű 20 halogénlámpa van elhelyezve. A 20 halogénlámpa lapítással lezárt magas olvadáspontú cső alakú 21 burájának gázterében a felváltva bekapcsolható, s így váltakozva a hosszú, ún. országúti fénykévét adó 22 főspirál és az ún. tompított fényt kisugárzó 23 mellékspirál az adott kiviteli példa esetében az elterjedt ún. axiális szerelési módnak megfelelően egymás mögött helyezkedik el, helyzetüket az árambevezetést is szolgáló, egyébként 31, 32 és (a rajzon eltakart) 33 csatlakozásokra villamosán kivezetett 24, 25, 26 elektródákhoz való rögzítésük határozza meg. A 23 mellékspirál körül a 20 lámpa gázterében a kisugárzott tompított fény kívánt, illetve előírt fényeloszlását meghatározó, találmány szerint kiképzett 40 ámyékolóelem van a 26 elektródához hegesztéssel rögzítve. Annak érdekében, hogy a prizmás 11 záróüvegen keresztül a 10 fényszóróegységből csak a 12 paraboloidtükörről visszavert, megfelelően irányított fény léphessen ki, a 22, 23 spirálokból közvetlenül a 11 záróüvegre irányuló fény útjában az adott esetben a 21 bura végtartományára felvitt fényt át nem eresztő (fekete) bevonatként kiképzett járulékos 28 ámyékolóelem van elhelyezve. A színüveg (sealed-beam) 10 fényszóróegység csereszabatos helyzettartását a járműhöz képest ismert módon a 11 záróüvegen kialakított 14 tájolóelemek biztosítják. A 2. ábrán az 1. ábra szerinti 10 fényszóróegység kiemelt részleteként a 23 mellékspirált és a 40 árnyékolóelemet tüntettük fel perspektivikus nézetben. Az ábrán látható, hogy a 40 árnyékolóelem 41 széle térgörbe alakú, és egy a P-P tengelyből sugárirányban kiinduló, a P-P tengelyt magába foglaló és a H-H vízszintessel i//, szöget bezáró Ei síkban a találmány értelmében a térgörbének legfeljebb két Tn, ill. T, 2 pontja helyezkedik el. Egy másik a H-H vízszintessel \p2 szöget bezáró E2 síkban, amelyet a térgörbe csupán alulról érint, a görbének csupán egy T20 pontja fekszik. A találmány fő ismérve értelmében bármely E síkra igaz, hogy a 41 széllel legfeljebb két közös Tj, T2 pontja lehet, a térgörbének tehát sem egyenes, sem egy adott síkban fekvő szakasza nincsen. A 40 árnyékolóelem egy olyan 42 nyúlvánnyal is el van látva, amelyhez a 23 mellékspirál egyik vége hegesztéssel rögzíthető. A 40 árnyékolóelem egy példaképpeni, vékony molibdénlemezből mélyhúzással előállított kiviteli alakját a 3. ábrán oldalnézetben, a 4. ábrán felülnézetben, míg az 5. ábrán egy a paraboloidtükör P—P tengelyére merőleges V.-V. sík mentén vett metszetben tüntettük fel. Az 5. ábrán jól érzékelhető a találmány szerinti azon jellemző, miszerint * 40 ámyékolóelem 41 szélét képező térgörbe T pontjai a paraboloid P-P tengelyére merőleges metszősíkokban rendre a P-P tengelyen átmenő B-H vízszintessel ± 30°-os szöget bezáró tartományokban helyezkednek el, mint ahogy azt az 5. ábra az V.-V. metszősíkban fekvő, T5, és T52 pontokra nézve példaképpen jól érzékelteti. A találmány további célszerű jellemzőjeként a 40 árnyékolóelem 41 szélét képező térgörbe T pontjai a 40 árnyékolóelem P—P paraboloidtengely irányú L hosszki terjedésének (4. ábra) L, és L2 tartományaiban a P—P paraboloid tengellyel előnyösen azonos tengelyű forgástestek, példaképpen az L, tartományban egy y sugarú henger, míg az L2 tartományban egy ugyancsak q sugarú félgömb palástfelületén helyezkednek el. A 6. ábra mutatja, hogy a 40 árnyékolóelem egy kétfonalú 20 halogénlámpa 21 buráján belül, tehát a lámpa gázterében van célszerűen elhelyezve, míg a 7. ábrán olyan 40 árnyékolóelem látható, amely egy egyfonalú 50 halogénlámpa gázterén kívül van a 12 paraboloidtükörrel vonalasán, vázlatban érzékeltetett tükörtérben a 23 (mellék) spirál körül elrendezve. A 8. ábrán tüntettük fel azt a fényeloszlást, amely pl. jobb oldali közlekedés esetén jól megközelíti az USA szabványelőírásokat kielégítő és a hagyományos színüveg fényszórókkal elérhető, megszokott fényeloszlást. A fényeloszlás szokásos módon egy a 12 párából óid tükörtől 1 távolságban levő, derékszögű h, v tengelyű ernyőre van leképezve, amelynél a h, v koordinátarendszer origója a P-P tengelyen van, és az ernyő sikja ezen P-P tengelyre merőleges. A fényeloszlás jellemzője, hogy (jobb oldali közlekedés esetén) a v tengelytől ábra szerint balra eső tartományban a h tengely fölött, míg a v tengelytől jobbra eső tartományban a h tengelytől v0 távolságban felfelé mérve párhuzamosan fekvő z = konst, egyenes fölött nincsen, ül. nem lehet nagy fényintenzitással megvüágított zónája. A 8. ábra szerinti fényeloszlás a találmány szerinti, térgörbe alakú széllel bíró árnyékolóelemekkel megvalósítható. Az árnyékolóelem szélét képező térgörbe a 9. ábrán feltüntetett elemi geometriai összefüggések alapján olyan T pontok összességéből áll, amelyek lényegében a sötét-vüágos ernyőzóna határvonalán végigfuttatott O pontokhoz tartozó A-K—O sugármeneteknek példaképpen egy a P—P tengellyel egybeeső vagy azzal párhuzamos tengelyű q sugarú hengerrel (vagy más forgástesttel) alkotott döféspontjai. A 9. ábrán feltüntetett K pont a 12 paraboloidtükör szöghöz tartozó kör alakú tükörzónájának egy pontja, míg az A pont a fényt kibocsátó izzótestnek egy a 12 paraboloidtükör F fókuszpontjából a távolságra levő elemi pontja. Miután az izzótest minden a két szélsőértéke közé eső A pontjából minden y két szélsőértékével jellemzett tükörzónán megtörve érkeznek fénysugarak az ernyőre, így minden adott tükörzónához egy-egy a q sugarú forgástest palástján elhelyezkedő T döféspontokból álló térgörbe tartozik, aholis a találmány szerinti ámyékolóelem szélét alkotó eredő térgörbe ezen említett térgörbesereg burkológörbéje lesz. A burkológörbe a 9. ábra szerinti elemi geometriai összefüggésekből levezethető képletekkel a Q pont előírt helyzeteinek, tehát a kívánt sötét-világos határzónának, valamint az a és <p értékeknek többváltozós függvényeként - előnyösen pl. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
