178512. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált 2-ciánacetamid-származékokat hatóanyagként tartalmazó fungicid készítmények, valamint eljárás hatóanyaguk előállítására
7 178512 8 A felhasználás jellegétől és az adott hatóanyag fizikai tulajdonságaitól függően a hatóanyag alkalmazható 1%-nál kisebb mennyiségben is. Bizonyos esetekben ugyanakkor szükséges lehet a fenti táblázatban megadott értékeknél nagyobb arányban alkalmazni a felületaktív anyagokat. Ezt például a készítényhez való hozzáadás vagy pedig a végső felhasználás előtt egy tartályban való hozzákeverés útján érhetjük el. Hasonló módon adagolhatunk olajokat és nedvesítőszereket is. Jellegzetes szilárd hordozóanyagokat ismertetnek Watkins és munkatársai „Handbook of Insecticide Dust Diluents and Carriers” című szakkönyvükben (2. kiadás, megjelent a Dorland Books, Caldwell, New Jersey állam, amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában). A nagyobb abszorpcióképességű hordozóanyagokat a nedvesíthető porkészítményekhez, míg a kisebb abszorpcióképességűeket a porozható készítményekhez célszerű alkalmazni. Jellegzetes folyékony hordozóanyagokat és oldószereket ismertet Marsden „Solvents Guide” című szakkönyvében (2. kiadás, megjelent az Intersdence new-yorki kiadó gondozásában 1950-ben). Szuszpenziós koncentrátumok esetében a 0,1% alatti ddékonyság előnyös, továbbá a koncentrált oldatoknak előnyösen stabiloknak kell lenniük 0 °C-on fázisszétválással szemben. Felületaktív anyagok és ajánlott alkalmazásuk ismerhető meg a „McCutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual” című könyvből (megjelent a MC Publ. Corp., Ridgewood, New Jersey állam, amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában), valamint Sisely és Wood „Encyclopedia of Surface Active Agents” című könyvéből (megjelent a Chemical Publ. Co., Inc. new yorki kiadó gondozásában 1964-ben). Mindegyik készítmény tartalmazhat kisebb mennyiségekben olyan adalékanyagokat, amelyek például a habzást, kiülepedést, korróziót vagy mikrobiológiai növekedést csökkentik vagy a pH-t szabályozzák. Előnyösen a készítmények komponenseit környezetvédelmi szempontból is fölülvizsgáljuk. Az ilyen készítmények előállítására szolgáló módszerek jól ismertek a szakirodalomból. Az oldatokat a komponensek egyszerű összekeverése ólján állíthatjuk elő. A finom szemcsés készítményeket rendszerint a komponensek összekeverése, majd egy kalapácsos malomban vagy folyadékenergiával hajtott malomban végíett őrlés útján állítjuk elő. A szuszpenziókat nedves őrlés útján (lásd például a 3 060 084 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) állítjuk elő. A szemcsés készítmények és pelletek előállíthatók például úgy, hogy előregyártott szemcsés hordozóanyagra a hatóanyagot rápermetezzük. Alternatív módszer az úgynevezett agglomerizádós technika. Az utóbbi módszert ismerteti például Browning, J. E. „Agglomeration” című szakcikke a Chemical Engineering, 1967. december 4-i szám, 145. oldal irodalmi helyen, valamint a „Perry’s Chemical Engineer’s Handbook” a 8—59. oldalakon (a könyv negyedik kiadásként 1963-ban a McGraw-Hill new-yorki kiadó gondozásában jelent meg). A találmány szerinti készítmények előállítására szolgáló módszerekkel kapcsolatosak a 3 576 834 és 3 560616 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, valamint Sommers, E. „Formulation” című fejezete Torgeson „Fungicides” című könyvének 1. kötetében (a könyv 1967-ben az Academic Press new-yorki kiadó gondozásában jelent meg.) A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákká kívánjuk megvilágítani. 1. példa 2-Ciano-N-(dklopropil-karbamoil)-2-(metoxi-imino)-acetarrúd. Vízfürdőn keverés közben 57 g cildopropil-karbamid (előállítható a Chemical Abstracts, 69, 2319 irodámi helyen ismertetett módon), 54 g dano-ecetsav és 115 ml ecetsavanhidrid keverékét melegítjük. Amikor a reakcióelegy hőmérséklete eléri a 85 °C-ot, exoterm reakció indul be, és külső hűtésre van szükség a reakció ellenőrizhetőségének megőrzése céljából. 1 órán át tartó keverés után a reakdóelegyet lehűtjük, majd a kivált ciano-alkil-karbamid-származékot kiszűrjük, dietil-éterrel mossuk és szárítjuk. Így 66 g 170-172 °C olvadásponté csapadékot kapunk. A csapadékból 63,5 g-ot 250 ml ecetsavban szuszpendálunk, majd a szuszpenziót 10 °C-ra hűtjük és keverés közben hozzáadjuk cseppenként 46 g nátrium-nitrit 68 ml vízzel készült oldatát. Egy éjszakán át tartó keverés után a sűrű szuszpenzióhoz keverés és jeges hűtés közben 32 ml tömény sósavoldatot adunk, majd a kivált 2-dano-N-(dklopropil-karbamoil)-2- (hidroxi-imino)-acetamidot kiszűrjük, vízzel és dietil-éterrel mossuk, végül pedig szárítjuk. Így 64 g mennyiségben 210—212 °C olvadásponté csapadékot kapunk. Az előző bekezdésben ismertetett módon előállított oximból 3,9 g-ot feloldunk 30 ml acetonban, majd a kapott oldathoz 1,6 g porított vízmentes kálium-karbonátot és 2,2 ml dimetil-szulfátot adunk. A reakcióelegyet ezután keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd jeges fürdőn lehűtjük és a terméket jéghideg víz hozzáadása útján kicsapjuk. Szűrés, vízzel és dietil-éterrel végzett mosás, valamint szárítás után 3,8 g nyers terméket kapunk. Vízmentes etanolból végzett átkristályosítás után 3,2 g mennyisében a 181,5—182,5 °C olvadásponté cím szerinti vegyületet kapjuk. 2. példa 2-CianoN-(dklopropil-metil-karbamoil)-2--(metoxi-imino)-acetamid. 160 ml vízben feloldunk 50 g dklopropil-metíl-armnJiidrokloridot (szállítója a Columbia Organic Chemical Co. amerikai egyesült államokbeli cég), majd a kapott oldathoz keverés közben kis adagokban 57 g kálium-danátot adunk. Az oldatot ezután vízfürdőn 3 órán át hevítjük, majd vákuumban szárazra pároljuk, a szilárd maradékot pedig- forrásban tartott vízmentes etanollal alaposan extraháljuk. Az 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
