178493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ŕ-aminokarbonsav-amidok foszfátjainak előállítására
3 178493 4 A 7-ammobutiril-kolaminfoszfát vércukor-szintet befolyásoló hatása: Kontroll 106 mg% 7-amino-butiril-kolamin-foszfát 95 mg% Szignifikancia P < 0,05. A kísérletekhez 20-20 db patkányt használtunk fel. A mérés 18 órás előéhezés után történt. Az alkalmazott dózis: 1 jig/testsúlykilogramm, 4 napon át, oldat formájában történő orális bevitellel. A 7-amino-butiril-koJaminfoszfát szérum-A-vitamin-szint emelő hatása: Dózis: pgl testsúly<P 5 1 0,3 0,1 0,05 0,01 0,005 gramm Hatás 9,0 11,5* 12,5X 13,5X 16,6X 15,2X 14,8X 14,8X A-vitamin pg% Szignifikancia: P < 0,01 A kísérletekhez 20-20 db 200-200 Wistar hím patkányt használtunk. A kísérlet időtartama: 6 nap. A 7-amino-butiril-kolaminfoszfát hatása a vér szilícium-szintjére: Szilícium mg/g vér 0. h 5. nap 7. nap 13. nap 20. nap 40. nap Kontroll 0,100 0,098 0,120 0,122 0,130 0,153 ±0,005 ±0,011 ±0,017 ±0,016 ±0,011 ±0,016 Kezelt I. 0,090 0,156 0,154 0,184 0,305 0,336 5 /zg/nap ±0,003 ±0,010 ±0,006 ±0,005x ±0,010xx ±0,0113“ Kezelt II. 0,105 0,174 0,170 0,200 0,368 0,359 lOjig/nap ±0,005 ±0,004 ±0,004 ±0,01 lx ±0,1155“ ±0,013xx Szignifikancia: P < 0,01 ^Szignifikancia: P < 0,001 Az eredmények a 13. naptól P<0,01 szinten, a 20. naptól pedig P < 0,001 szinten szignifikánsak. A kísérleteket beltenyésztett 2,5—3 kg testsúlyú hím nyulakkal végeztük. A hatóanyagot orálisan alkalmaztuk a táblázatban feltüntetett napi adagokban. 40 A szilíciumot Gaubatz módszere szerint határoztuk meg [Kiin. Wschrft., 14, 1753. (1935)] 5 ml-es vérmintákból, melyeket az állatok fulvénájából vettünk. A 7-amino-butiril-kolaminfoszfát és A-vitamin együttes hatása az implantációs vatta granulómát kiváltó hatására: Dózis X e A száraz § « Hatóanyag granulóma ■5 % lokális orális súlya < 2 B pg üg/nap mg I. Kontroll II. Kontroll + — ♦ oldószer _ ül. Kezelt 2 IV. Kezelt 2 V. Kezelt _ VI. Kezelt 2 50 ± 1,3 51 ± 3,C- - 62 ± 22,1 60 0,1 - 63 ± 2,1 0,1 75 ± 2,4 0,1 92 ± 4,0 Soffman La Roche 65 A különbségek az alábbiak szerint szignifikánsak: A IV. és ül. csoport között P<0,05, a II. és V. csoport között P< 0,001, az V. és VI. csoport között pedig P < 0,01. A granulóma kialakulását Lee és munkatársai [Pharm. Sei., 62, 895. (1973)] módszere szerint határoztuk meg Sprague-Dawley hím patkányokon, melyek súlya 110—120 g között volt. A dorsolateralis subeutan implantált tamponokat 10 nap után vettük ki és 65 °C-on súlyállandóságig szárítva mértük. Hasonló vizsgálatok során végeredményben fentiekkel azonos eredményeket kaptunk a 7-amino-butiril-taurin esetében is. Eljárásunk részleteit az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy szabadalmi igényünket e példáiéban foglaltakra korlátoznánk. 1. példa 3,94 g (11 mM) N-karbobenzoxio'-amino-vajsav-p-nitrofenil-észtert [J. Óig. Chem. 27, 684, (1962)] feloldunk 60 ml abszolút piridinben, majd az oldatot 0 °C-ra hűtjük, majd a hűtést megszüntetve, keverés közben 1,41 g (10 mM) etanolamin-foszfát 20 ml vízben készült oldatát csepegtetjük hozzá. Végül 2,8 ml (20 mM) trietflamint adunk az oldathoz, amit ezután 72 órát szobahőmérsékleten állni hagyunk. Ez idő leteltével az oldatot vákuumban 2
