178468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a környezetet szennyező hulladék gázok nitrogén-oxid tartalmának eltávolítására
178468 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1979. XI. 30. (BE-1379) Nemzetközi osztályozás: B 01 D 53/34, C 01 B 21/24 0RSZÁG08 TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. III. 31. Dr. Beck Mihály egyetemi tanár 40%, Dr. Rábai Gyula tudományos munkatárs 35%, Dr. Országh István adjunktus 25%, Debrecen Eljárás a környezet szennyező hulladék gázok nitrogén-oxid tartalmának eltávolítására 1 A találmány tárgyát a környezetre káros hatású hulladék gázok nitrogén-oxid tartalmának megkötésére szolgáló eljárás képezi, melynek során a légkört szennyező anyagot nitrogén tartalmú műtrágyává alakítjuk. 5 A vegyipar rohamos fejlődésével, a kémia eredményeinek és ezek alkalmazási körének kiszélesedésével szükségképpen együttjáró környezetszennyezés megakadályozása fontos feladat. Gyakori szennyező a nitrogén-oxid, amely több io vegyi folyamatnál is káros melléktermékként keletkezik. így pl. nagy gondot okoz az izzóspirál gyártás technológiájában a magkimarási folyamatnál, a cukor salétromsavas oxidációja során és egyéb salétromsavas maratási és oxidációs eljárásoknál. Ezekben 15 az esetekben nem túl nagy mennyiségben, de sokszor jelentős koncentrációban kell számolni a „nitróza” képződésével. A nitrogén-oxidok környezetszennyező hatásának kiküszöbölésére számos módszert javasolnak. Általánosan ismert a salétromsav 20 gyárak véggázában levő 0,1-0,5% nitrogénoxid tartalom katalitikus, általában platina fém katalizátorral történő direkt redukciója nitrogén gázzá és vízzé. (U. S. 1 487 657 szabadalom, H. C. Andersen, W. J. Green, D. R Steele, Ind. and Eng. Chem. 53. 25 3. 1961.) Többen javasolják a nitrogén-dioxid megkötésére a karbamid tömény vizes oldatát. A karbamiddal való reakció útján az N02 az ártalmatlan N20-vá redukálódik (O. M. Szmirnova, A. N. Cseitlin, Kim. i. Kim. Techn. 5. 616. 1962, E. Hollander, 30 P. Kerényi: Chem. Prumysl. 16. 300. 1966.) Mindkét említett módszer költséges, és felmerül a kérdés, hogy elvileg helyeselhető-e, hiszen a nitrogén-dioxid jelentős energia befektetéssel előállított vegyipari intermedier, mégha esetenként gondot okozó hulladék formájában jelentkezik is. Célszerű ezért olyan utakat keresni, amelyen a környezetszennyezés nem a nitrogén-dioxid megsemmisítésével, hanem hasznos anyaggá való átalakításával hárítható el. Ennek a kívánalomnak elvileg minden lúgos oldatban való elnyeletés megfelel, hiszen természetszerűleg a savanhidrid tulajdonságú nitrogén-dioxid megkötődik a lúgos oldatban. Streight (Can. J. Chem. Eng. 36. 3—11. 1958) a salétromsav gyártás véggázában levő NO és N02 kinyerésére a lúgos kémhatású, ammónia tartalmú oldatot használta. Jól ismert a mésztej és a nitrogén-oxidok között lejátszódó semlegesítési reakció, azonban a lúgos közeg miatt előnytelenül nagy lesz az elnyelető zagy nitrit tartalma. Másrészt pedig a mésztej lényegesen drágább mint a találmányban ajánlott ásványi anyagok és ipari hulladékok. Kísérleteink szerint ha hegyikréta, finomra őrölt dolomit por, cukorgyári hulladék mésziszap, ammónia gyári hulladék mésziszap, mészkőpor vizes szuszpenzióján vezetjük át a nitrogén-oxidot tartalmazó gázt, a folyadék-szilárd-gáz heterogén rendszereknél jobbára általánosan tapasztalható lassú reakció helyett meglepő módon gyors gázabszorbció és heves C02 fejlődéssel kísért reakció játszódik le.
