178457. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott épületszerkezet

3 178457 4 ha az elemek nem kívánnak meg vakolást. A házgyári ún. nagy elemekből készülő épületszerkezetek, valamint az alagútzsaluzatos technológiával készülő épületszer­kezetek falai ilyenek, és ezért sok szempontból e mód­szereket korszerűeknek tekintik. A nagy készültségi fokon előállított épületek elemei­nek gyártása igényes fölszerszámozottságot, sok gépi be­rendezést, sajátságos keverő, emelő, hőérlelő stb. be­rendezések beruházását és működtetését kívánja meg. ezért a kis szintszámú lakóépületek esetében e módszer sohasem lehet gazdaságos. Még kevésbé vált be — főleg gazdasági megfontolások miatt — a nagy készültségi fokú előregyártott elemek­ből való építés a sorházaknál, láncházaknál, átriumhá­zaknál és általában az egy- és kétszintes családi ház épí­téseknél. Ezért az ilyen építményeknél az uralkodó tech­nológia mind a mai napig a falazott téglából való építés maradt, ami jelentős mennyiségű élőmunkát és arány­lag nagy anyagfelhasználást kíván. Az előregyártott elemekből előállítható épületeknek egy aránylag fejlett formája található meg az 527 980 lajstromszámű svájci szabadalmi leírásban. A benne foglalt megoldás segítségével nagy belső tereket igénylő többszintes irodaházak, iskolák, esetleg lakóépületek hozhatók létre nagy tervezői szabadsággal. Hátránya azonban, hogy az elemekből csupán pillérvázas épület­­szerkezet állítható össze, míg a nagy mennyiségű válasz- és kitöltő-falakat külön kell a helyszínen hozzászerelni. Főleg az utóbbi kedvezőtlen, mert sok élőmunkát kíván. Az épület vázszerkezetéből következik, hogy sík terepen alkalmazható és toronydaruval állítható össze, amihez nagy gémkinyúlású darura van szükség. Az adott területen általánosnak mondható az a ta­pasztalat, hogy a pillérvázas lakóépületek célszerűtlenek minden olyan esetben, amikor az épület kevés számú szintből áll. A kitöltő falazatok ugyanis egymaguk is képesek egy-két szint viselésére, és így a vázszerkezet csak a nyíláskiváltást és a födémet tudja helyettesíteni. E tapasztalat és a toronydaru elengedhetetlen szükséges­sége miatt a kis szintszámú sorházakat, láncházakat és átriumházakat csak iparosítatlan hagyományosan fala­zott módszerekkel építik ma is az egész világon. A találmány célja olyan előregyártott épületszerkezet kifejlesztése, amely többszintes, de általában kis szint­számú lakó- és kommunális épületek esetében egyszerű­vé és gazdaságossá teszi a nagy készültségi fokú előre­gyártott épületelemek alkalmazását, és ezért még csalá­di házak esetében is lehetővé válik nagy variabilitású, de minimális helyszíni munkával kialakítható épületek létrehozása. A célkitűzéshez tartozik az is, hogy az előregyártott elemek tegyék lehetővé az építéskivitelezés „szakaszolá­sát”, és olyan ún. félkész egységekből való házépítést, melynél minden lényeges teherhordó elem kialakítása a gyártóműben történik. Az elemek helyszínre szállítása­kor célszerűen a szállító cég által a helyszínen való elem­lerakás egyúttal azok terv szerinti összerakását is ered­ményezze, míg a befejező és szakipari munkák már az építtető által legyenek elvégezhetők. A találmány feladata olyan előregyártott épületszer­kezet létrehozása, amely igen nagy építési gyorsaságot tesz lehetővé, fölöslegessé teszi a helyszíni szerkezet­­építést azáltal, hogy az elemegységek puszta összeállítá­sa már magát a kész szerkezetet eredményezi, és ez mi­nimális gépesítéssel — gyakorlatilag egyetlen autódaru­val — váljék megoldhatóvá. A feladatkitűzéshez tartozik az is, hogy az épületszer­kezet elemei kötetlen alaprajzi elrendezést és homlok­­zatkialakítást tegyenek lehetővé, az elemek kis soroza­tokban is gazdaságosan legyenek gyárthatók, a gyártás ne kívánjon nagy beruházást, a létrehozott termék pe­dig nagy készültségi fokú legyen, pl. ne legyen szükség annak belső vakolására. A találmányi gondolat alapja az a megfigyelés, hogy a falakból és födémekből álló épületeket eddig mindig a falak és a födémek egymással való találkozási helyein „illesztették össze’’. Más szóval olyan — általában me­rőleges — találkozásokat képeztek ki, ahol minden eset­ben a fal födémmel és megfordítva a födém fallal kap­csolódott. Ez pedig nem egyéb, mint következetesen, de fölöslegesen tiszteletben tartott előítélet. Az előítélettel szakítva úgy találtuk, hogy az épületek teherhordó szerkezetei másképpen is „fölszeletelhetek” előregyártott egységekre, és ez kiküszöböli azokat a ne­hézségeket és hátrányokat, amelyek az eddigi előregyár­tott épületszerkezet sajátosságai voltak. Az általunk választott „szeletelési” módszer értelmében födémek mindig csak födémmel, a falak fallal találkoznak, mely­nek köszönhetően az előregyártott elemek kapcsolatai igen egyszerűekké válnak. A felismeréshez tartozik az is, hogy az épületszerkezet legjellegzetesebb eleme olyan térelem, amelynek egyik része a kész szerkezetben fö­dém, míg más részei a falak szerepét töltik be. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti előregyártott épületszerkezet főleg többszintes és több traktusú lakó- és kommunális épületek céljára — ahol az épületszerkezetet előnyösen vasbetonból készült, zömmel térelemekként kialakított elemegységek alkot­ják. Az elemegységek sík- vagy métyalapozásra vannak egy vagy több sorban ráállítva, és egymással erő- és nyomatékátadásra alkalmas, az összeállítás után elké­szített helyszíni kapcsolatokkal vannak véglegesen ösz­­szeerősítve, a belső terek célszerűen ugyancsak előre­gyártott falelemekkel vannak megosztva és/vagy hatá­rolva, az elemegységek összeépítésüket elősegítő, elő­nyösen hornyos csatlakozó peremekkel rendelkeznek, és legalább az egyik határoló élük közelében a szállítást és beépítést megkönnyítő, adott esetben a beépítés után eltávolítható megfogási pontok vannak elhelyezve, a tér­elemek hosszmetszetben H-alakú gerinclemezes idomok, gerinclemezeikhez két végükön velük azonos szélességű és rájuk merőleges övlemezek csatlakoznak, az épület traktusai a térelemeknek általában az épület alaprajzi hossztengelyéhez viszonyítva haránt irányban való egy­más mellé helyezésével vannak kialakítva, beépített álla­potban a térelemek gerinclemezei az egyes traktusok födémjeit, az övlemezek a harántfalakat alkotják, a tér­elemek gerinclemezeinek hossza a traktus szélességéhez igazodik, a térelemekhez pedig a teherhordó rendszert teljessé tevő lezáró elemek és kiegészítő elemek vannak hozzárendelve —, oly módon van kialakítva, hogy az övlemezek magassága a szintmagasság felével megköze­lítőleg egyenlő, az egymással szomszédos traktusokat alkotó térelemek övlemezei egymásra vannak ráállítva, és ezáltal a szomszédos traktusok födémjei egymáshoz képest a szintmagasság felével el vannak tolva. A találmány szerinti előregyártott épületszerkezet to­vábbi ismérve lehet, hogy összeállított állapotban álta­lában a térelemek gerinclemezei vízszintes helyzetben, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents