178457. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott épületszerkezet
3 178457 4 ha az elemek nem kívánnak meg vakolást. A házgyári ún. nagy elemekből készülő épületszerkezetek, valamint az alagútzsaluzatos technológiával készülő épületszerkezetek falai ilyenek, és ezért sok szempontból e módszereket korszerűeknek tekintik. A nagy készültségi fokon előállított épületek elemeinek gyártása igényes fölszerszámozottságot, sok gépi berendezést, sajátságos keverő, emelő, hőérlelő stb. berendezések beruházását és működtetését kívánja meg. ezért a kis szintszámú lakóépületek esetében e módszer sohasem lehet gazdaságos. Még kevésbé vált be — főleg gazdasági megfontolások miatt — a nagy készültségi fokú előregyártott elemekből való építés a sorházaknál, láncházaknál, átriumházaknál és általában az egy- és kétszintes családi ház építéseknél. Ezért az ilyen építményeknél az uralkodó technológia mind a mai napig a falazott téglából való építés maradt, ami jelentős mennyiségű élőmunkát és aránylag nagy anyagfelhasználást kíván. Az előregyártott elemekből előállítható épületeknek egy aránylag fejlett formája található meg az 527 980 lajstromszámű svájci szabadalmi leírásban. A benne foglalt megoldás segítségével nagy belső tereket igénylő többszintes irodaházak, iskolák, esetleg lakóépületek hozhatók létre nagy tervezői szabadsággal. Hátránya azonban, hogy az elemekből csupán pillérvázas épületszerkezet állítható össze, míg a nagy mennyiségű válasz- és kitöltő-falakat külön kell a helyszínen hozzászerelni. Főleg az utóbbi kedvezőtlen, mert sok élőmunkát kíván. Az épület vázszerkezetéből következik, hogy sík terepen alkalmazható és toronydaruval állítható össze, amihez nagy gémkinyúlású darura van szükség. Az adott területen általánosnak mondható az a tapasztalat, hogy a pillérvázas lakóépületek célszerűtlenek minden olyan esetben, amikor az épület kevés számú szintből áll. A kitöltő falazatok ugyanis egymaguk is képesek egy-két szint viselésére, és így a vázszerkezet csak a nyíláskiváltást és a födémet tudja helyettesíteni. E tapasztalat és a toronydaru elengedhetetlen szükségessége miatt a kis szintszámú sorházakat, láncházakat és átriumházakat csak iparosítatlan hagyományosan falazott módszerekkel építik ma is az egész világon. A találmány célja olyan előregyártott épületszerkezet kifejlesztése, amely többszintes, de általában kis szintszámú lakó- és kommunális épületek esetében egyszerűvé és gazdaságossá teszi a nagy készültségi fokú előregyártott épületelemek alkalmazását, és ezért még családi házak esetében is lehetővé válik nagy variabilitású, de minimális helyszíni munkával kialakítható épületek létrehozása. A célkitűzéshez tartozik az is, hogy az előregyártott elemek tegyék lehetővé az építéskivitelezés „szakaszolását”, és olyan ún. félkész egységekből való házépítést, melynél minden lényeges teherhordó elem kialakítása a gyártóműben történik. Az elemek helyszínre szállításakor célszerűen a szállító cég által a helyszínen való elemlerakás egyúttal azok terv szerinti összerakását is eredményezze, míg a befejező és szakipari munkák már az építtető által legyenek elvégezhetők. A találmány feladata olyan előregyártott épületszerkezet létrehozása, amely igen nagy építési gyorsaságot tesz lehetővé, fölöslegessé teszi a helyszíni szerkezetépítést azáltal, hogy az elemegységek puszta összeállítása már magát a kész szerkezetet eredményezi, és ez minimális gépesítéssel — gyakorlatilag egyetlen autódaruval — váljék megoldhatóvá. A feladatkitűzéshez tartozik az is, hogy az épületszerkezet elemei kötetlen alaprajzi elrendezést és homlokzatkialakítást tegyenek lehetővé, az elemek kis sorozatokban is gazdaságosan legyenek gyárthatók, a gyártás ne kívánjon nagy beruházást, a létrehozott termék pedig nagy készültségi fokú legyen, pl. ne legyen szükség annak belső vakolására. A találmányi gondolat alapja az a megfigyelés, hogy a falakból és födémekből álló épületeket eddig mindig a falak és a födémek egymással való találkozási helyein „illesztették össze’’. Más szóval olyan — általában merőleges — találkozásokat képeztek ki, ahol minden esetben a fal födémmel és megfordítva a födém fallal kapcsolódott. Ez pedig nem egyéb, mint következetesen, de fölöslegesen tiszteletben tartott előítélet. Az előítélettel szakítva úgy találtuk, hogy az épületek teherhordó szerkezetei másképpen is „fölszeletelhetek” előregyártott egységekre, és ez kiküszöböli azokat a nehézségeket és hátrányokat, amelyek az eddigi előregyártott épületszerkezet sajátosságai voltak. Az általunk választott „szeletelési” módszer értelmében födémek mindig csak födémmel, a falak fallal találkoznak, melynek köszönhetően az előregyártott elemek kapcsolatai igen egyszerűekké válnak. A felismeréshez tartozik az is, hogy az épületszerkezet legjellegzetesebb eleme olyan térelem, amelynek egyik része a kész szerkezetben födém, míg más részei a falak szerepét töltik be. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti előregyártott épületszerkezet főleg többszintes és több traktusú lakó- és kommunális épületek céljára — ahol az épületszerkezetet előnyösen vasbetonból készült, zömmel térelemekként kialakított elemegységek alkotják. Az elemegységek sík- vagy métyalapozásra vannak egy vagy több sorban ráállítva, és egymással erő- és nyomatékátadásra alkalmas, az összeállítás után elkészített helyszíni kapcsolatokkal vannak véglegesen öszszeerősítve, a belső terek célszerűen ugyancsak előregyártott falelemekkel vannak megosztva és/vagy határolva, az elemegységek összeépítésüket elősegítő, előnyösen hornyos csatlakozó peremekkel rendelkeznek, és legalább az egyik határoló élük közelében a szállítást és beépítést megkönnyítő, adott esetben a beépítés után eltávolítható megfogási pontok vannak elhelyezve, a térelemek hosszmetszetben H-alakú gerinclemezes idomok, gerinclemezeikhez két végükön velük azonos szélességű és rájuk merőleges övlemezek csatlakoznak, az épület traktusai a térelemeknek általában az épület alaprajzi hossztengelyéhez viszonyítva haránt irányban való egymás mellé helyezésével vannak kialakítva, beépített állapotban a térelemek gerinclemezei az egyes traktusok födémjeit, az övlemezek a harántfalakat alkotják, a térelemek gerinclemezeinek hossza a traktus szélességéhez igazodik, a térelemekhez pedig a teherhordó rendszert teljessé tevő lezáró elemek és kiegészítő elemek vannak hozzárendelve —, oly módon van kialakítva, hogy az övlemezek magassága a szintmagasság felével megközelítőleg egyenlő, az egymással szomszédos traktusokat alkotó térelemek övlemezei egymásra vannak ráállítva, és ezáltal a szomszédos traktusok födémjei egymáshoz képest a szintmagasság felével el vannak tolva. A találmány szerinti előregyártott épületszerkezet további ismérve lehet, hogy összeállított állapotban általában a térelemek gerinclemezei vízszintes helyzetben, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
