178449. lajstromszámú szabadalom • Eljárás flortartalmú 1,4- dihidropiridin-származékok előállítására
5 178449 6 tok ismertetik. A vizsgálati eredményekből egyértelműen megállapítható, hogy a legalább egy pcrfluorozott szénatomot tartalmazó észtercsoport bevezetése a kol laterális vérkeringésre gyakorolt specifikus hatást eredményezi. Ezt a tényt különösen a 2 117 573 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat 9. példája szerinti vegyülct támasztja alá, mivel az az észtercsoporton levő trifluormetilcsoport kivételével minden szubsztituensében azonos a találmányunk alá eső 13. példa 5 szerinti vegyülettel. 1. táblázat Vegyület Az (I) általános képletben Dózis (mg/kg i. v.) A koíiaíerális vérkeringés fokozása A normál vérkeringés R R> R* (iskémiás végtagok) (intakt végtagok) 13. példa 2-Cl CHj CH2CFj 0,001—0,1 (0,01) 23—184% (81%) 10—60% A* 9. példa 2-C1 ch3 CH2CHj 0,001—0,03 18—100% 52—480% B** 8. példa 2-Cl ch2—ch=ch2 CH2CHj 0,001—0,1 30—110% 92—435% £*** 52. példa 2-N02 CHj CH2CHj 0,01 10% 0 j)*** 1. példa 3-N02 CHj CH2CHj 0,001—0,1 20-42° „ 42% £*** 7. példa 3-N02 c2h5 (CH^—OCHj 0,01 — 20% (csökkenés) 0 * 2 117 5731 * * 2 117 572j- számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat. *** 2 117 5711 A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek önmagukban ismert módszerekkel alakíthatók gyógyszerkészítményekké, például tablettákká, kapszulákká, drazsékká, pirulákká, szemcsézett készítményekké, granulátumokká, aeroszolokká, szirupokká, emulziókká, szuszpenziókká és oldatokká. Ezek a készítmények a hatóanyaggal szemben közömbös, nem toxikus, gyógyszerészeti célokra alkalmas vivőanyagokkal, illetőleg oldószerekkel készülnek. A gyógyászatilag hatásos vegyület körülbelül 0,5% és 90 súly% közötti koncentrációban lehet a keverékben, vagyis olyan mennyiségekben, amelyek elegendőek ahhoz, hogy az adagolás megfelelően szabályozható legyen. A gyógyszerkészítmények előállítása például oly módon történhet, hogy a hatóanyagot az oldószerrel és/ vagy vivőanyagokkal összekeverjük, adott esetben emulgeáló- és/vagy diszpergálószerek hozzáadásával ; amenynyiben hígítószerként vizet alkalmazunk, akkor adott esetben szerves oldószereket is adhatunk segédoldószerként a készítményhez. A gyógyszerkészítményekben felhasználható segédanyagok példáiként a következőket említjük : víz, nem toxikus szerves oldószerek, mint paraffinok (például 55 ásványolaj-frakciók), növényi olajok (például földidióvagy szezámolaj), alkoholok (például etanol vagy glicerin), glikolok (például propilén-glikol vagy polietilén-glikol), szilárd vivőanyagok, mint természetes kőzetlisztek (például kaolin, timföld, talkum, kréta), szinte- 60 tikus kőzetlisztek (például nagydiszperzitású kovasav, szHikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor vagy szőlőoukor), ernulgeálószerek, mint nem-ionogén és anionos emulgeátorok (például polioxietflén-zsfrsav-észterek, polioxietilén-zsíralkohol-éterek, alkilszulfoná- 65 tok és arilszulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfitszennylúg, metil-cellulóz, keményítő és poli- 35 vinil-pirrolidon), továbbá simítószerek (például magnézium-sztearát, talkum, sztearinsav és nátrium-lauril-szulfát). A gyógyszerkészítmények gyógyászati felhasználása a szokásos módokon, előnyösen orális vagy parenterális 40 úton, különösen perlingválisan vagy intravénásán történik. Orális alkalmazás esetén tablettákat alkalmazhatunk, amelyek az említett vivőanyagokon kívül tartalmazhatnak természetesen további adalékokat, mint nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot vagy dikalcium-fosz- 45 fátot, valamint egyéb segédanyagokat, mint keményítőt, különösen burgonyakeményítőt, zselatint és hasonlókat. Tartalmazhatnak továbbá az ilyen készítmények a tablettázás során felhasználásra kerülő simítószereket, mint magnézium-sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot vagy tal- 50 kumot is. Vizes szuszpenziók és/vagy elixírek, tehát orális alkalmazásra szolgáló készítmények esetében a hatóanyagok mellett az említett segédanyagokat különféle ízjavító adalékok és/vagy színezékek kíséretében alkalmazhatjuk. Parenterális alkalmazás céljaira oldatokat készítünk, amelyek a hatóanyagot erre alkalmas folyékony vivőanyagokban tartalmazzák. Intravénás alkalmazás esetén általában előnyös, ha a hatóanyagot 1 kg testsúlyra számítva körülbelül 0,001— 1 mg, előnyösen körülbelül 0,005—0,1 mg napi adagokban alkalmazva a kívánt hatás elérése céljából; orális alkalmazás esetén a napi adag 1 kg testsúlyra számítva körülbelül 0,005—10 mg, előnyösen 0,05—5 mg lehet. Adott esetben azonban szükséges lehet az említett adagolási mennyiségektől eltérni, mégpedig a kezelendő 3
