178442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemcsés tüzelőanyagok, különösen szénanyagok brikettezésére

MAGYAR SZABADALMI 178442 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: W Bejelentés napja: 1978. IX. 26. (BA—3709) Közzététel napja: 1981. IX. 28. C 10 L 1/32 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. XII. 31. Feltalálók : Farkas Györgyi oki. fizika—kémia tanár, Szeged, 5%, Fisch Iván oki. vegyész­­mérnök, Budapest, 30%, Kiss Imre oki. vegyészmérnök, Szeged, 5%, Schien László főmérnök, Nagymányok, 15%, Sugár György technikus, Budapest, 15%, Szigetvári József oki. gépészmérnök, Budapest, 15%, Wusching Ádám gépésze­ti vezető, Nagymányok, 15% Szabadalmas: Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, Budapest 42 6/7% Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, Százhalombatta 57 1/7% Eljárás szemcsés tüzelőanyagok, különösen szénanyagok brikettezésére 1 A találmány tárgya eljárás szemcsés tüzelőanyagok, különösen szénanyagok brikettezésére. A különféle szénanyagok kötőanyagos brikettezése jelenleg szinte kizárólag bitumen, esetleg szurok be­keverésével történik. A kötőanyagot őrölt vagy folyé- 5 kony állapotban adagolják a szénkeverékhez. A kötő­anyag felhasználási aránya szénfajtától és gyártási tech­nológiától függően 10—14%. A jelenlegi mértékű kötő­anyag-felhasználás általában kedvezőtlen mind tüzelés­technikai, mind környezetvédelmi szempontból, a 10 tüzelőberendezések nagymérvű kormozódása és az erős füstképződés miatt. A szokásos bevált brikettezési tech­nológiák szempontjából a kb. 70—75 °C lágyuláspontú kötőanyagok felhasználása lenne optimális, de ezeknek a kirakása, tárolása és őrlése — különösen melegebb 15 időszakokban — megnehezíti az üzemvitelt, és a beren­dezések beragadása sorozatos tartós üzemzavarokat és jelentős termeléskiesést okoz. A magasabb lágyuláspontú kötőanyagok (pl. BB—85 vagy BB—95) használata az említett üzemzavarokat 20 részben csökkenti, azonban a malaxeur-ben (gőzgyúró­ban) maximálisan tartható 95—98 °C-os hőmérséklet mellett folyósságuk nem kielégítő mértékű, ezért azonos szilárdságú brikettek gyártásához jelentős többletkötő­­anyag-adagolást igényelnek. Ez mind gazdaságossági, 2$ mind a már említett tüzeléstechnikai és környezetvédel­mi szempontokból káros. A magasabb lágyuláspontú kötőanyagok felhasználásával készült brikett ugyan­akkor ridegebb és ezért törékenyebb, ami szintén nehéz­ségeket okoz. 30 2 A kötőanyag lágyítására ismert eljárás a szén és kötő­anyag keverékéhez kereskedelmi forgalomban levő olaj vagy olajszármazék (lásd pl. a 100 971 sz. német demok­ratikus köztársaságbeli leírást) adagolása 1—4 s.% mennyiségben. Ez az eljárás kielégítő eredményt ad, alkalmazása azonban gazdasági és energiagazdálkodási okokból célszerűtlen. A 100 971 sz. német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint valamilyen olajszármazékból és vízből mesterségesen emulziót állítanak elő adalék­anyagok segítségével. Ez az eljárás viszonylag bonyolult és anyagigényes. Az Így előállitott emulziók jelentősen megnövelik a brikettgyártás költségeit. Az 1 671 360 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amelynél kő­szénkátrány- vagy bitumen—víz emulziót használnak magnézium-lignőszülfonát vagy szulfitlúg mint adhezív anyag alkalmazásával. Hiányossága ennek a megoldás­nak, hogy a brikettet 280—330 °C-on „keményíteni” kell, továbbá impregnálni is kell polivinilalkohollal vagy más impregnálószenei. Ez az eljárás is bonyolult és költséges, mivel mesterségesen kell előállítani az alkalmazott emulziót és járulékos kezelési műveleteket is kell végezni. Az olajiparban a környezetre káros melléktermékként keletkező szennyvíziszap hasznosítása jelenleg megol­datlan. Megsemmisítésére — szükségmegoldásképpen — a szabadban történő elégetést alkalmazzák. Ez azonban a nagymértékű füst- és koromképződés miatt igen súlyos levegőszennyeződést okoz. Alternativ megoldásként al-178442

Next

/
Thumbnails
Contents