178438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,1,3-tiadiazin-4-on-2,2-dioxid származékok előállítására
5 178438 6 9 rész kéntrioxidot adunk 15 percen belül, 0 °C-on 11 rész pikolin 100 rész 1,2-diklór-etánnal készült oldatához. Ezután a reakciókeverékhez 19,2 rész 3-metilantranilsav-izopropil-amidot adunk, és a keletkezett szuszpenziót szobahőmérsékleten egy óra hosszat keverjük, majd 15,4 rész foszfor-oxi-kloridot adunk hozzá és visszafolyatás közben 2 óra hosszat forraljuk. A reakciókeveréket a továbbiakban a szokásos módon dolgozzuk fel. 24 rész 8-metil-3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja: 124 °C. 4. példa 5. példa 9 rész kéntrioxidot adunk 15 percen belül, 20 °C-on 12 rész trietil-amin 100 rész 1,2-diklór-etánnal készült oldatához. A sárga színű reakciókeverékhez 30 perc után 17,8 rész antranilsav-izopropil-amidot adunk. A keletkezett szuszpenziót szobahőmérsékleten további 1 óra hosszat keverjük, hozzáadunk 12 rész foszfor-oxi-kloridot, és 2 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A szokásos feldolgozás után 22 rész 3-izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 6. példa 8,5 rész kéntrioxidot adunk 15 percen belül, 10 °C-on 14 rész N,N-dimetil-ciklohexil-amin 100 rész 1,2- -diklór-etánnal készült oldatához. További 20 perc után 17,8 rész antranilsav-izopropil-amidot adunk hozzá, mire először nagy térfogatú szuszpenzió keletkezik, majd ez fokozatosan barna oldattá alakul át. Az oldatot 90 percig tovább keverjük, majd 15 rész foszfor-oxi-kloridot adunk hozzá, és 2 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. 23 rész 3-izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 7.- példa 9 rész kéntrioxidot csepegtetünk 15 percen belül, 0 °C-on 15 rész dimetil-anilin, 100 rész 1,2-diklór-etánnal készült oldatához. A zöldessárga reakciókeverékhez 17,8 rész antranilsav-izopropil-amidot adunk. A barna reakcióoldatot szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd 15 rész foszfor-oxi-kloridot adunk hozzá, és 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakciókeveréket 20 °C-ra lehűtjük és a szokásos módon feldolgozzuk. 22,8 rész 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 8. példa 9 rész kéntrioxidot adunk 10 percen belül, 0 °C-on 14,9 rész kinolin 150 rész 1,2-diklór-etánnal készült oldatához. A színtelen szuszpenzióhoz 1,5 óra múlva szobahőmérsékleten 17,8 rész antranilsav-izopropil-amidot adunk és további 2 óra hosszat keverjük. Ezután a reakciókeverékhez 12 rész foszfor-oxi-kloridot adunk. Néhány perc után szobahőmérsékleten a 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid vékonyréteges kromatográfiai úton már kimutatható. A reakciókeveréket további 2 órán át 55 °C-on és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A szokásos feldolgozás után 23,2 rész 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 9. ptélda 9 rész kéntrioxidot csepegtetünk 15 ptercen belül, 0 °C-on 18 rész tetrametil-karbamid és 100 rész 1,2- -diklór-etán elegyéhez. A kevés kristályos anyagot tartalmazó színtelen reakcióoldathoz 17,8 rész antranilsav-izopropil-amidot adunk. Rövid idő után barna oldat keletkezik, ehhez 1 óra múlva szobahőmérsékleten 15 rész foszfor-oxi-kloridot adunk. 30 perc után, szobahőmérsékleten, a reakcióoldat vékonyréteges kromatográfiai vizsgálatával már nagyobb mennyiségű 3- -izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid mutatható ki. Egy órás, visszafolyatás közbeni forralással a ciklizálás befejeződik, és a keverék szokásos módon feldolgozható. 20,5 rész 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 10. példa 0,2 mól pikolinsó szuszpenziójához (lásd az 1. példát) 20 rész foszfor-ptentakloridot adunk, és a narancsszínű szuszp>enziót először szobahőmérsékleten keverjük (már rövid idő után kimutatható vékonyréteges kromatográfiai eljárással a 3-izopropii-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid). Ezután a reakciókeveréket 40 percig visszafolyatás közben forraljuk, mire narancsvörös oldat keletkezik. A szokásos feldolgozás után 43,0 rész 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 11. példa 0,2 mól pikolinsó szuszpenziójához (lásd az 1. példát) 28 rész foszfor-pentoxidot adunk, mire a szuszpenzió kissé csomóssá válik. 2 óra hosszat visszafolyatás közben forralva a reakciókeverék majdnem teljesen feloldódik. A szokásos feldolgozás után 35 rész 3- -izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 12. példa Szulfámsavsó-szuszpenziót készítünk az 1. példával analóg módon, 0,5 rész dimetil-formamidot adunk hozzá, és szobahőmérsékleten 2 óra hosszat foszgéngázt vezetünk a reakciókeverékbe. Sötétbarna oldat keletkezik, ezt 100 rész vízzel hidrolizáljuk, és a szokásos módon feldolgozzuk. 20 rész 3-izopropil-2,l,3- -benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. 13. példa A 12. példában leírt szulfámsavsó-szuszp>enzióhoz 10 rész ecetsavanhidridet adunk, és 2 órán át vissza-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
