178419. lajstromszámú szabadalom • Cink-bacitracint tartalmazó takarmányadalék és eljárás az előállítására
5 178419 6 2 809 892. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint. Előnyösen 0,5—0,7 g cink(II)iont alkalmazunk a fermentlében jelenlevő minden gramm bacitracinra. A bacitracin meghatározását Grynne és Grove módszerének módosításával végezzük, amint azt az 1. példában ismertetjük. A cink-bacitracin a cinkkel komplexet képező más anyagokkal együtt, így fehérjékkel és peptidekkel együtt válik ki az oldatból. Ezek az anyagok elkerülhetetlenül jelen vannak a fermentlében. A vizet ezután eltávolítjuk, célszerűen bepárlással, önmagában ismert vákuumbepárlót alkalmazva, úgy, hogy célszerűen 25—35 súly%-ra növekedjen a szárazanyag-tartalom. A fenti szárazanyag-tartalom elérésekor hozzáadjuk a finom eloszlású vivőanyagot, és a kapott szuszpenziót keveréssel homogén eleggyé alakítjuk. Vivőanyagként különféle anyagokat alkalmazhatunk, így kalcium-karbonátot, kalcium-szilikátot, szilícium-dioxidot, kalcium-magnézium-szilikátokat, kaolint, magnézium-karbonátot és minden olyan anyagot, amely az állati takarmány alkotórésze lehet, nem káros a takarmánytápot elfogyasztó állatra, és amelynél szoros kapcsolat alakulhat ki a cink-bacitracinnal a találmány szerinti eljárás során. Vivőanyagként előnyösen kalcium-karbonátot alkalmazunk. A találmány szerinti vívőanyag igen finom eloszlású, célszerűen legalább a 80 súly%-a 40 mikronnál kisebb átmérőjű részecskékből áll. A vivőanyagnak a 85 súly%-a célszerűen 20 mikronnál kisebb részecskékből áll. Különösen előnyösen, a vivőanyagnak több mint 50 súly%-a 10 mikronnál kisebb átmérőjű. A finom eloszlású vivőanyagot a szuszpenzióban jelenlevő szárazanyag mennyiségre számítva 50—100 súly% mennyiségben adjuk a szuszpenzióhoz. A találmány szerinti eljáráshoz vivőanyagként előnyösen a SJOHEST(r> elnevezéssel kereskedelmi forgalomban levő, finom eloszlású kalcium-karbonátot használtuk (gyártó: Krithusbolaget i Malmö AB, Malmö, Svédország). Ez a kalcium-karbonát szerves eredetű tengeri üledékekből származik, s részecskeméreteloszlása a következő: körülbelül 7 súly'%-a nagyobb 40 mikronnál; 16 súly%-a nagyobb 20 mikronnál; 27 súly%-a nagyobb 10 mikronnál; és 44 súly%-a nagyobb 4 mikronnál. Összetétele az alábbi: kalcium-karbonát magnézium-karbonát vas(III)oxid alumínium-oxid szilícium-dioxid savban oldhatatlan rész szerves anyag vízben oldódó rész víz mangán-dioxid 97,23 súly% 0,30 súly% 0,01 súly% 0,07 súly% 0,30 súly% 0,79 súly% <0,36 súly% 0,25 súly% 0,07 súly% 120 ppm. A SJOHEST(R) kalcium-karbonát sűrűsége 0,8 kg/1; fajlagos felülete körülbelül 2 m2/g (BET meghatározás szerint); pH-értéke 9—9,2; keménysége körülbelül 3 (Mho); és a kristályszerkezete kriptokristályos. A besűrített cink-bacitracin fermentlé és a vivőanyag homogén keverékét ezután porlasztásos szárításnak vetjük alá. önmagában ismert porlasztásos szárítóberendezés és módszer alkalmazható a találmány szerinti cink-bacitracin-tartalmú készítmény előállításához. Előnyös azonban viszonylag magas hőmérsékletű, például 300—450 °C, célszerűen 350—450 °C közötti hőmérsékletű levegő bevezetése a gyors szárítás eléréséhez. Gyors szárítás esetén minimális mértékű a 5 cink-bacitracin bomlása, mivel a viszonylag száraz termék ellenáll magas hőmérséklet hatásának, a víz pedig igen gyorsan eltávozik. Jóllehet előnyös, ha a víztartalmat a szárítás során 1—5 súly%-ra csökkentjük, a rendelkezésre álló por- 10 lasztásos szárítóberendezéstől függően ettől eltérő nedvességtartalomig is végezhetjük a szárítást. A szárítással kapott termék részecskéinek általában több mint 80 súly%-a 30—219 mikron közötti átmérőjű. Célszerűen a részecskék túlnyomó hányada legalább 15 30 és 149 mikron közötti átmérőjű. Szárítás után a cink-bacitracin-tartalmú készítményt hígítószerrel elegyíthetjük a hatékonysága beállítása céljából. Hígítószerként önmagában ismert anyagokat, például síkért vagy szójalisztet alkalmazhatunk. A kí- 20 vánt esetben hígított terméket önmagában ismert állati takarmánytáphoz, például baromfi-, sertés- vagy marhatáphoz keverjük. A találmány szerinti cink-bacitracin-tartalmú készítmény és az állati takarmánytáp kombinációja 25 kiváló stabilitással rendelkezik. A találmány szerinti cink-bacitracin-készítményt tartalmazó takarmánytápot magasabb hőmérséklet hatásának tehetjük ki, és a tárolás során kisebb mértékben csökken a hatékonysága, mint a kereskedelemből beszerezhető cink- 30 -bacitracin és az állati takarmánytápok ismert elegyeié. A bacitracin előállításához alkalmazott táptalaj, valamint a cink-bacitracinnal együtt kiváló fehérjék és peptidek nem befolyásolják jelentősebb mértékben a 35 találmány szerinti eljárás paramétereit és jellemzőit. Ugyanakkor ezek az anyagok valamilyen, kevéssé ismert módon kihatással lehetnek a találmány szerinti cink-bacitracin-tartalmú készítmény stabilitására. A táptalajon jelenlevő fehérjék és proteinek komplexet 40 képezhetnek a cinkionokkal, valamint a cink-bacitracinnal az állati takarmánytápokban alkalmazott ismert cink-bacitracin készítményeknél szokásos módon. Tekintettel arra, hogy ilyen módon a cinkkel komplexeket képező más anyagok is vannak jelen, nem lehet 45 pontosan megadni azt a cinkmennyiséget, amely a bacitracinnal komplexet ad. A pH értékét úgy állítjuk be erős lúggal — például nátrium-hidroxiddal —, hogy a cink-bacitracint tartalmazó csapadék kiválása 6,0—7,0 között fejeződjön 50 be. A pH-beállítás időtartama, a keverés mértéke és az oldat hőmérséklete a leválasztás során nem kritikus mindaddig, amíg homogén anyagot kapunk, amely a cink-bacitracint tartalmazza. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák segít- 55 ségével részletesen ismertetjük. Az 1—4. példák a cink-koncentrációnak a fermentlében jelenlevő cink-bacitracin stabilitására gyakorolt hatását szemléltetik. 60 1. példa Különböző mennyiségű cink-kloridot adunk 8,3 pH-értékfl fermentléhez keverés közben. A fermentlében a bacitracinkoncentráció 700 NE/ml (16,6 g 65 bacitracin/liter), a 42 NE/mg hatékonyság alapján. 3
