178382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre lágyuló műanyag bevonatok fémes tárgyakra történő felvitelére
3 178382 4 vadáspontja iölé hevítünk, és ha ez a második réteg ibolyántúli sugárzás vagy időjárás okozta befolyások hatására szét is esne, ez már a bevont tárgy korrózióállóságát nem veszélyezteti. Egy ilyen jellegű fekete és nagymértékben stabilizált korrózióvédő réteg alkalmazása esetén azonban nemcsak a cső korrózióállósága növekszik. Az ezen korrózióvédő rétegre utólag felhordott, korrózióvédelemre nem elégséges vastagságú, a korrózióvédő réteg vastagságának legfeljebb 1/10-ét kitevő színezett fedőréteg révén a fedőréteg ibolyántúli sugárterhelése kisebb lesz, és ennek következtében ezek a meglehetősen vékony, mindössze jelölésre szolgáló járulékos rétegek tartósabbak és színtartóbbak lesznek. A 200 [J.m rétegvastagságú vékony rétegek műanyagból történő kialakítás esetén, amint az a találmány szerinti megoldásban is szerepel, mindig áttetszőek és az ibolyántúli sugarakat, amelyek így áthatolnak a színezett jelölőrétegen, a fekete korrózióvédő réteg elnyeli és nem veri vissza. A meglehetősen vékony színezett jelölőréteg a második rétegben szokásosan fellépő fényszóródást is erősen korlátozza, ezáltal a színezett réteg tartóssága, különösen színtartóssága még viszonylag erős ibolyántúli sugárzás esetén is lényegesen hosszabb időszakon keresztül biztosított. A második réteg a csak éppen előolvasztott hőre lágyuló műanyag még nem teljesen megolvadt felületére is már felvihető és előnyösen hasonló jellegű hőre lágyuló műanyagból áll, mint az első réteg műanyaga. A második réteg felhordása mechanikus vagy elektrosztatikus felszórással történik és ezen második réteg tartalmazza a kívánt színpigmenteket. Ha a második réteg felhordása közvetlenül az első réteg előolvasztása után történik, a két műanyagréteg a fémtárgy hőtartalmának és a külső oldal járulékos, például sugárzó hő általi felmelegítése révén összeolvad egymással, anélkül, hogy a színek keverednének, így a külső réteg a kívánt színben jelenik meg. A találmány értelmében előnyösen úgy járunk el, hogy a második bevonó réteg hőre lágyuló műanyagának lágyuláspontja legfeljebb 50 °C-kal, előnyösen legfeljebb 20 °C-kal térjen el a korrózióvédő réteg hőre lágyuló műanyagának lágyuláspontjától, célszerűen pedig azzal egyenlő legyen. Az eljárásnak az elmondottakon felül még az is az előnye, hogy a sok esetben igen drága színezett műanyagot kis mennyiségben kell csak alkalmazni. A csövek korrózióvédő réteggel való bevonása ily módon olyan időpontban történhet, amikor a korrózió még nem indult meg, s így a nagy ráfordítást igénylő tisztítási munkalépéseket meg lehet takarítani. A bevonóréteg színezékével kapcsolatban a követelmények többnyire még nincsenek konkrétan meghatározva, így a raktározás nehézségeket okozhatna, ha a védőréteggel bevont csöveket eleve különböző színekben gyártanák. A találmány lehetővé teszi, hogy a fémtárgyakat, például a csöveket, a legkedvezőbb időpontban vonjuk be védőréteggel, majd egy későbbi időpontban a raktártól távol ezeket a fémtárgyakat, illetve csöveket tetszés szerint színezett bevonó rétegekkel lássuk el. A második réteg vastagságát a színhatás eléréséhez minimálisan szükséges mértékre korlátozhatjuk és elegendő, ha ezen réteg vastagsága legfeljebb 200 pm, előnyösen pedig 150—200 [un. Az első és második réteg anyagaként elsősorban hőre lágyuló műanyagok, mint pl. polietilén, PVC, poliamid és hasonlók alkalmazhatók. A találmányt részletesebben egy kiviteli példa alapján ismertetjük. Földbe fektetett acélcsöveket, amelyeken keresztül például földgázt szállítanak, polietilénnel való bevonással védjük a korróziótól. A polietilénréteg felhordása ismert módon, például az úgynevezett porbamártásos ráolvasztásos eljárással történhet. Az acélcsöveket, amelyek felületét például homoksugárral fémtisztává tettük, tapadást elősegítő anyag felhordása után indukciós úton, ismert módon a zsugorodási hőfokra felhevítjük. Ezután a csöveket olyan tartályba helyezzük, amelyben fluidizált műanyagot lebegtetünk. A cső anyagának saját hője által a műanyag, például fekete polietilén, rásül a csőre. A hőtartalom és a merülési idő adják meg ismert módon a rásült műanyagréteg vastagságát. A fekete műanyag rásülése után erre a rétegre sárga polietilént szórunk mechanikus vagy elektrosztatikus úton. A csövek saját hője és egy utózsugorító kemencében történő utánmelegítés következtében a két réteg összeolvad, míg a felület teljesen simán a kívánt színben, az adott példában sárga színben, meg nem jelenik. Az általában 2 mm-ig terjedő vastagságú, polietilénből levő fekete alapréteg révén ezen csövek bevonata többek között különösen ellenálló az ibolyántúli sugárzással szemben és igen hőstabil. A sárga fedőréteg a gáz jelzőszíne, amit egyébként sárgára színezett spirál formájában is felvihetünk a csőre. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás hőre lágyuló műanyag bevonatok fémes tárgyakra, különösen csövekre történő felvitelére, ahol a bevonandó felületre először egy hőre lágyuló műanyagból levő első réteget viszünk fel, majd ezen réteg külső felületét a hőre lágyuló műanyag lágyuláspontja fölé hevítjük és ezt követően ezen első rétegre mechanikus vagy elektrosztatikus úton egy második hőre lágyuló műanyagból levő réteget szórunk fel, azzal jellemezve, hogy az első réteget feketére színezett műanyagból hordjuk fel és korrózióvédő rétegként alakítjuk ki, a második réteget pedig korrózióvédelemre nem elégséges vastagságban, a korrózióvédő réteg vastagságának legfeljebb 1/10-ét kitevő, előnyösen legfeljebb 200 [xm vastagságban hordjuk fel és ezen második bevonó réteghez hőre lágyuló műanyagként színezett műanyagot alkalmazunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a második bevonó réteghez olyan hőre lágyuló műanyagot alkalmazunk, amelynek lágyuláspontja legfeljebb 50 °C-kal, előnyösen legfeljebb 20 °C-kal tér el a korrózióvédő réteg hőre lágyuló műanyagának lágyuláspontjától, előnyösen pedig azza egyenlő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
