178365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaglandin-analógok előállítására

19 178365 20 két célszerűen metilésztereik formájában használjuk fel e műveletben. Az epímereket szilikagélen végzett kro­­matografálással vagy nagynyomású folyadékkromatog­­ráfiával választhatjuk el egymástól. A (XXV) általános képletű vegyületeket a (XXIV) általános képletű vegyületek dezacilezésével állíthatjuk elő. A dezacilezést a korábban már ismertetett módon hajtjuk végre. Ezután a (XXV) általános képletű vegyü­letek szabad hidroxil-csoportjaira a korábban ismerte­tett módon Rm védőcsoportokat viszünk fel, majd a ka­pott (XXVI) általános képletű laktonokat (XXVII) ál­talános képle'.ű laktolokká redukáljuk. A redukciót is­mert módon hajtjuk végre; redukálószerként például diizobutil-alumínium-hidridct alkalmazhatunk, és a reakciót -70 C és -80 C hőmérsékleten hajthatjuk végre. Ezután a (XXVII) általános képletű vegyületeket (XXVIII) vagy (XXXII) általános képletű vegyületekké alakítjuk. A (XXVII) általános képletű vegyületeket kondenzá­cióval alakítjuk át (XXVIII) általános képletű enolokká. Reagensként szénhidrogénoxi-metilén-trifenilfoszforá­­nokat, előnyösen alkoximetilén-trifenilfoszforánokat al­kalmazunk [lásd J. Am. Chem. Soc. 80, 6150 (1958)]. A reagenst általában a megfelelő kvaterner foszfónium­­halogcnidckbö! alakítjuk ki, alacsony hőmérsékleten, előnyösen - 10 C'-nál alacsonyabb hőmérsékleten, bá­zis, például bulillítium vagy fcnillítium jelenlétében. A (XXVII) általános képletű laktolokat az így előállított reagens-elegyhez adjuk. A kondenzáció —30 C° és ! 300' közötti hőmérsékleten egyszerűen végrehajtható. Magasabb hőmérsékleten a reagens nem stabil, alacso­nyabb hőmérsékleteken viszont a kondenzáció túl hosz­­szú időt vesz igénybe. Alkoximetilén-trifcnilfoszforá­­nokként előnyösen metoxi-,ctoxi-,propoxi-,izopropoxi-, butoxi, izobutoxi-, szek-butoxi- vagy terc-butoximetilén­­-trifenilfoszforánt alkalmazunk. R26 helyén egyéb szén­hidrogén-csoportokat tartalmazó (XXVIII) általános képletű vegyületek előállítása esetén reagensként egyéb szénhidrogénoxi-inetilén-trifenilfoszforánokat, így alk­­oxi-, aralkoxi-, cikloalkoxi- és ariloximetilén-trifenil­­foszforánokat. például 2-metil-butoxi-, izopentiloxi-, hcptiloxi-, oktiloxi-, noniloxi-, trideciloxi-, oktudecil­­oxi-, benziloxi-, fenctiloxi-. p-metil-fenetiloxi-, 1-metil­­-3-fcnil-propoxi-. ciklohcxiloxi-, fenoxi- vagy p-metil­­-fenoximetilén-trifenilfoszforánt használhatunk fel [lásd : Organic Reactions 14. kötet. 346 —348. oldal (kiadó: John Wiley and Sons, New York, 1965)]. A kapott (XX Vili) általános képletű enoí-vegyületeket hidrolízissel a megfelelő, (XXIX) általános képletű lak­tolokká alakítjuk. A hidrolízist sav, például perklórsav vagy ecetsav jelenlétében hajtjuk végre. Hígítószerként tetrahidrofuránt adhatunk a rendszerhez. A reakciót 10—100 C -on hajthatjuk végre. A szükséges reakcióidő egyrészt a hidrolízis hőmérsékletétől, másrészt egyéb kö­rülményektől függően változik. Ha a hidrolízist ecetsav, víz és tetrahidrofurán elegyében, körülbelül 60 C°-on vé­gezzük, a reakció néhány óra alatt végetér. A (XXIX) általános képletű vegyületeket ezután a megfelelő, (XXX) általános képletű laktonokká oxidál­juk. Oxidálószerként például ezüstoxidot használunk fel ; ezután a terméket piridin-hidrokloriddal kezeljük. A kapott (XXX) általános képletű laktonok szabad hidroxil-csoportjaira a korábban ismertetett módon RI0 védőcsoportokat viszünk fel. Az így kapott (XXXI) ál­talános képletű vegyületeket redukcióval a megfelelő (XXXII) általános képletű laktolokká (n=2) alakítjuk. Redukálószerként például diizobutil-alumíniumhidridet használhatunk fel a korábban ismertetett körülmények között. A (XXXII) általános képletű laktolok azon kép­viselői, amelyekben n értéke 1, a (XXVII) általános kép­letű vegyületekkel egyeznek meg. A (XXXIV) általános képletű vegyületek előállítása során a (XXXII) általános képletű vegyületeket a meg­felelő (w-karboxialkil)-trifenil-foszfóniumbromidokkal kezelve Wittig-reakcióval alkilezzük. A reakciót önma­gában ismert módon hajtjuk végre, úgy, hogy a megfele­lő (co-karboxialkil)-trifenil-foszfóniumbrornidot szoba­­hőmérsékleten nátrium-dimetilszulfinil-karbaniddal ele­gyítjük, majd a (XXXII) általános képletű vegyületet az így kapott elegyhez adjuk. Ezután a kapott vegyület karboxil-csoportjának hidrogénatomját a későbbiekben ismertetésre kerülő módon R, csoportra cseréljük. A fenti eljárással kapott (XXXIV) általános kép­letű vegyületeket a jelenlevő védőcsoportok hidrolitikus lehasítása és a 15-epimerek elválasztása útján alakíthat­juk át a megfelelő (XXXIX) általános képletű vegyüle­tekké. A hidrolízist a korábban ismertetett módon hajt­hatjuk végre, míg az egyes epimereket például kromatog­ráfiás úton választhatjuk el egymástól. Ha 15-metil­­-epimereket kívánunk elkülöníteni egymástól, előnyösen olyan vegyületekből indulunk ki, amelyekben R, metil­­csoportot jelent. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott módszerekkel tehát PGFa-típusú vegyületeket állíthatunk elő. A (G) és (H) reakcióvázlaton olyan eljárásokat mutatunk be, amelyekkel a PGF^-típusú vegyületeket 2-dekarboxi-2- -aminometil- (vagy -szubsztituált aminometilj-PGF,­­típusú vegyületekké alakítjuk. A (G) reakcióvázlaton bemutatott eljárással a (Cl) általános képletű szabad PGF2,-típusú karbonsavakból (CIV), (CVI), (CVII), (CVIII), (CIX), illetve (CX) álta­lános képletű 2-dekarboxi-2-aminometil- vagy (-szubsz­tituált aminometilj-PGF^-típusú vegyületeket állítunk elő. A szintézis első lépésében a (Cl) általános képletű ve­gyületeket (CII) általános képletű vegyes anhidridekké alakítjuk. A vegyes anhidrid-képzéshez általában a meg­felelő klórhangyasav-alkil-, -aralkil-, -fenil- vagy -szubsztituált fenilésztereket használjuk fel szerves bá­zis, például trietilamin jelenlétében. A reakcióban hígító­szerként vizet és vízzel elegyedő szerves oldószereket, például tetrahidrofuránt használunk fel. A kapott ve­gyes anhidridekből (CIII) vagy (CV) általános képleté vegyületeket állítunk elő. A (Cili) általános képletű PGF2l-típusú amidok elő­állítása során a (CII) általános képletű vegyes anhidri­­deket folyékony ammóniával vagy ammóniumhidroxid­­dal reagáltatjuk. A (Cili) általános képletű vegyületeket önmagukban ismert amidálási módszerekkel közvetlenül is előállít­hatjuk a (Cl) általános képletű szabad karbonsavakból, így például a szabad karbonsavakat ismert módon (például fölöslegben vett éteres diazometán-oldat fel­­használásával) p megfelelő metilészterekké alakítjuk, majd a metilésztereket az előzőekben ismertetett módon (Cili) általános képletű amidokká alakítjuk. A (Cili) általános képletű vegyületeket a karbonil­­csoport redukciójával (CIV) általános képletű 2- -dekarboxi-2-aminometil-PGF2o[-típusú vegyületekké 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Thumbnails
Contents