178345. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szál képzésére nyujtással gázáramok segítségével
178345 8 amint azt a későbbiekben az egyes ábrák kapcsán ismertetni fogjuk. Ha a 2., 3., 4. és 5. ábrákon nagyobb léptékben ábrázolt szálképző berendezést vizsgáljuk, megállapíthatjuk először is, hogy a szekunder sugarakat kibocsátó 17 szerkezet a 30 persellyel megtámasztott 29 gyűjtőcsőre szerelt 17a fejekből áll. A 30 perselyek a 18 konzolokra vannak erősítve. A sugarakat kibocsátó 17 szerkezet így a 29 gyűjtőcső tengelye körül lefelé vagy felfelé elfordítható, majd bármilyen helyzetben rögzíthető, például a 31 rögzítőcsavarok segítségével. Ezen a felfelé és lefelé történő szögelforduláson kívül az ábrázolt szerelési mód lehetővé teszi a 17 szerkezet oldalirányú eltolását vagy szabályozását a 29 gyűjtőcső tengelyével párhuzamos irányban. Ez a szabályozás rendkívül fontos ahhoz, hogy a hordozósugarakat az üvegbetápláló forrás nyílásaival pontosan egy vonalba lehessen hozni. A 17 szerkezet 17a feje a 32 kibocsátónyílásokat táplálja, az ábrázolt példában 11 db kibocsátónyílást. Az 5. ábrán világosan látható, hogy a sugarakat kibocsátó nyílások tengelyei felfelé döntöttek, és az ábrán jobbfelé lejtenek a 19 terelő irányában. Ez utóbbi ennél a kivitelnél hengeres kerek rúd alakú, amelynek tengelye vízszintes, és a sugarakat kibocsátó nyílássorral párhuzamosan van elhelyezve, és ezeknek a nyílásoknak a tengelyei gyakorlatilag merőlegesek a hengeres rúd alkotójára. Másrészt a rúd két végén 33 szerelőpapucsok vannak elhelyezve, amelyek 34 csavarok segítségével a 17a fejhez vannak erősítve. A 19 terelőrúd függőleges helyzetét a 17a fejhez és így a hordozósugarakhoz képest a 33 szerelőpapucsok és a 17a fej alsó éle közé elhelyezett mozgatható 45 ékek segítségével lehet szabályozni. Azonkívül a 33 szerelőpapucsokban levő nyílások alakja hosszúkás lehet, és így a terelőrúd helyzetét vízszintes irányban is szabályozni lehet, annak érdekében, hogy a sugártól vagy az üvegszáltól eltávolítsuk vagy ahhoz közelítsük. A 16 üvegbetápláló forrás 35 szálképzőfejet tartalmaz, amelyen egy sorozat 36 fúvóka van elhelyezve, és ezek mindegyike egy 36a betáplálónyílást és egy 37 adagolónyílást tartalmaz. Az üveget így egy sorozat G buborék vagy szál formájában vezetjük a szekunder sugarak felé, amelyekben ezek részleges nyújtást szenvednek, amint azt az 5. ábra 38 helyén ábrázoltuk. A részben nyújtott szálak ezután a kölcsönhatási szakaszba lépnek be, ahol kiegészítő nyújtást szenvednek, amint azt a 39 helyen jelöltük. A 3. ábrán 9 db üvegbetápláló 36 fúvókát ábrázoltunk, és ezeknek megfelelően elhelyezett szekunder sugarat kibocsátó 32 nyílásokat, ahhoz közel, de ezekből a nyílásokból 11 db azért van, hogy a sor mindegyik szélénél legyen egy szekunder sugár. Ennek az elrendezésnek a segítségével az ebben a példában alkalmazott 9 db üvegszál mindegyikének egyenletes nyújtása biztosítható. Az 1—5. ábrákkal kapcsolatban ismertetett berendezéssel megvalósítható szálképző folyamatot vázlatosan a 6—9. ábrákon ábrázoltuk. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a hengeres rúd alakú 19 terelőrúd olyan helyzetben van, hogy tengelye a sugarakat kibocsátó 32 nyílásokon át kibocsátott J szekunder sugarakhoz képest lefelé kissé el van tolva. Ezt a helyzetet ábrázoltuk a Jl, J2, J3 és J4 hordozósugarak mindegyikénél. Ez maga után vonja a hordozósugarak pályájának eltérítését, sőt ezen felül mindegyik J sugár árama szét7 válik egy felső és egy alsó részre, és az előbbi a 19 terelőrúd felső felületét veszi körül, hozzátapadva az ívfelülethez a Coanda effektus hatására, míg az utóbbi a rúd alsó felületét veszi körül. Annak következtében, hogy a 19 terelőrúd a sugarakat kibocsátó nyílások alatt van elhelyezve, a sugarak felső részének a keresztmetszete nagyobb, mint az alsó részé, ami igen előnyös a következőkben ismertetett okok miatt. A szekunder sugár két része, amely a 19 terelőrúd alatt és fölött áramlik, ettől lejjebb ismét összekeveredik. A 6—8. ábrákon látható, hogy az egyes 32 nyílásokon át kibocsátott sugarak oldalirányban szétterülnek vagy a 19 terelőrúd tengelye irányában szétágaznak, ha a sugarak közötti tér megfelelő, és ez az oldalirányú szétterülés azt eredményezi, hogy a szomszédos sugarak egymásnak ütköznek, és ez a jelenség az alatt jön létre, mialatt a sugarak felső és alsó részei a 19 terelőrúd egyes egymást követő 19a, 19 ß, 19y darabjainak megfelelő felületeit körüláramolják. A szomszédos sugaraknak ez az oldalirányú ütközése egymással ellentétesen forgó örvénypárok kialakulását hozza létre, amelyeknek csúcsa a 19 terelőrúd felületénél helyezkedik el. Amint a 6—9. ábrákon látható, mindegyik sugárban két pár örvény képződik, így két 40a és 40b örvény, amely a felső párt képezi, jön létre abban az áramban, amely a 19 terelőrúd felett halad el, míg egy alsó 41a, 41b örvénypár jön létre abban az áramban, amely a terelőrúd alsó felülete alatt halad el. Ez a két örvénypár ellentétes értelemben forog: a felső örvénypár forgásiránya a szomszédos felületük mentén lefelé mutat, külső felületük mentén pedig felfelé, amint azt a 9. ábrán a 40c és 40d nyilakkal jelöltük, míg a 41c és 41d nyilak, amelyek a fordított irányba mutatnak, mutatják, hogy az alsó örvénypár forgása szomszédos felületeik mentén felfelé, külső felületükön pedig lefelé mutat. Annak következtében, hogy a 19 terelőrúd a sugarak tengelyéhez képest lefelé el van tolva, az áramlásnak a rúd fölött haladó része a jelentősebb és hatékonyabb. Azonkívül a rúdnak a sugarakhoz viszonyított elhelyezése maga után vonja azt is, hogy a felső felületen a felső 40a és 40b örvénypár között egy észrevehetően lamináris áramlás jön létre, amely különösen stabil és hatékony. Ennek a kvázilamináris áramlásnak általában háromszög alakja van, mert az örvények lefelé való haladásuk folyamán nőnek, egészen addig, amíg össze nem olvadnak. Ugyanez a folyamat játszódik le az alsó örvénypárban is. Amilyen mértékben az áramlás lefelé továbbhalad, olyan mértékben veszítik el az egymáshoz tartozó örvénypárok jellegüket, amint az a 6. ábrán a J3 sugárból jövő áramlásnál látható. Az egyes sugarak áramának azonban még az örvények összeolvadása után is akkora kinetikai energiája van a 15 főgázáramhoz viszonyítva, amely elegendő ahhoz, hogy a sugár behatoljon a főgázáramba es abban a már említett 2 223 318 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett típusú kölcsönhatási szakaszt hozza létre. Emlékeztetünk arra, hogy ezt a szakaszt ellentétesen forgó 42a és 42b örvénypár kialakítása jellemzi (lásd 6. ábra). Természetesen abban a szakaszban, ahol a szekunder sugarak behatolnak a főgáz* áramba, ezeknek a sugaraknak az áramlása és sebessége még eléggé koncentrált marad — a tengely szomszédságában — ahhoz, hogy mindegyik sugár egyenként 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
