178341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálak előállítására nyújtható anyagból
9 178341 10 szakaszban történik, amely a 7. ábrán ábrázolt P síknak felel meg. Az örvénypárok hatása a nyújtott szálat ostorozza a P síkban, és ily módon a nyújtás nem terjed tovább minden irányban a képzés folyamán a szállal szomszédos sugarak felé. Lejjebb, a sugarak áramlása következtében az behatol a 18 főgázáram felső határába és magával viszi a nyújtás alatt álló szálat, feltéve, hogy ennek az áramlásnak még van elegendő kinetikai energiája ahhoz, hogy behatoljon a főgázáramba. Ekkor egy második nyújtási lépcső kezdődik, amely a 2 223 318 sz. francia szabadalomban ismertetett részletek szerint megy végbe. Magától értetődő, hogy ott, ahol a szekunder sugarak behatolnak a főgázáramba, az egyes sugarak áramlásának és sebességének eléggé koncentráltnak kell lennie a tengely szomszédságában, hogy mindegyik sugár egyenként a főgázáramban kölcsönhatási szakaszt tudjon létrehozni. így a kölcsönhatási szakaszban a 7. ábrán TT-vel jelzett örvénypár képződik, amely olyan áramokat hoz létre, amelyek a szálképzés folyamán a szálat még tovább nyújtják. Ezt a szálat ezután a sugár és a főgázáram kombinált áramlása megfelelő felvevőeszközre, például szállítószalagra vagy perforált szállítószalagra szállítja. A 7. és 8. ábrákon a levegőindukálódást nyilakkal jelöltük, amelyek a sugár áramlásiránya felé mutatnak. Látható, hogy a terelőlemez szélével szomszédos lamináris szakaszba levegő indukálódik, sőt amikor az továbbáramlik lefelé, akkor is. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti eljárást és szerkezetet még pontosabban tudjuk ismertetni, a következőkben néhány megengedett változatot és különösen érdekes üzemeltetési feltételt ismertetünk. Legelőször, ami a 40 terelőlemez és a kibocsátó nyílások egymáshoz viszonyított helyzetét illeti, ezek úgy vannak szabályozva, hogy létrehozzák a sugarak szétterülését, és hogy a szomszédos sugarak egymásnak ütközzenek a 40 terelőlemez 41 szélének szintjén. Ezt a kivitelt ábrázoltuk a 7. ábrán és megállapíthatjuk, hogy ebben az esetben a felső örvénypár csúcsai, illetve kiindulópontjai a 40 terelőlemez 41 szélén helyezkednek el. A sugarakat és a terelőlemezt úgy is elhelyezhetjük, hogy a sugarak a lemez szélétől áramlásirányban észrevehetően lejjebb vagy feljebb ütközzenek egymásnak, de előnyös, hogyha ez az ütközés ehhez a szélhez nagyon közel jön létre, mivel ily módon az örvények stabilitása maximális, következésképpen a lamináris szakasz stabilitása is maximális. Ez viszont abból a szempontból rendkívül fontos, hogy a rendszer üveggel való ellátását stabilizáljuk. Abszolút pontosságra nincsen szükség, azonban a következőkkel számolni kell : Amennyiben az egymással szomszédos sugarak ütközési pontja a terelőlemez szélétől áramlásirányban sokkal lejjebb van, az örvények instabilakká válnak, mert akkor inkább egy szabad térben képződnek, mint a lemez szélénél. Ezzel ellentétesen, hogy ha ezek a csúcsok a terelőlemez szélénél vagy megközelítőleg a szélénél helyezkednek el, akkor az örvények hozzákapcsolódnak ehhez a szélhez stabil helyzetben. Ha viszont a szomszédos sugarak a terelőlemez szélétől áramlásirányban felfelé fekvő pontban ütköznek egymásnak, akkor az örvények kialakulását maga a lemez akadályozza. Annak érdekében, hogy a felső örvénypár a 40 terelőlemez 41 szélénél alakuljon ki, ezt a szélt a sugarak központi tengelyének szintjén vagy ahhoz közel helyezzük el. Ha a lemezek széle kissé magasabban van, az eltérés ugyanilyen mértékben csökken vagy el is tűnhet, és ebben az esetben egyáltalán nem jön létre örvény. Ellenkezőleg, hogy ha a terelőlemez túlságosan lent helyezkedik el, és például a sugár alsó határa alatt van, akkor az örvények kevésbé szabályosan képződnek és nem eléggé rendezettek. Ha az örvények a lehető legjobb körülmények között képződnek, azaz, amikor csúcsuk hozzákapcsolódik a terelőlemez széléhez, a stabilitásuk akkor a legjobb, és az üzemeltetés ekkor a legszabályosabb és legstabilabb, ami az üvegbetáplálást és a P síkba eső szakaszban történő nyújtásokat illeti. A találmány egyik előnye, hogy lehetővé teszi olyan szálak előállítását, amelyeknek átmérője nagyon széles határok között változik. Még olyan szálak is képezhetők; amelyeknek átmérője kisebb, mint az említett francia szabadalom szerint előállított szálaké. A találmány egyik rendkívül fontos előnye a fenti eljárással szemben, hogy az egységnyi hozamra sokkal több adott átmérőjű szálat lehet előállítani. Az egységnyi hozam, amit említettünk, a szálképzés hozama nyílásonként vagy fúvókánként, és a találmány értelmében ez az egységnyi hozam 150 kg/nyilás lehet 24 óránként. A következőkben ennek a paraméternek az értékeire és más üzemeltetési tényezőkre vonatkozó adatokat ismertetünk, különösen a 11., 1 la és 11b ábrákon ábrázolt méretekkel kapcsolatban. Amint az előzőekben ismertettük, a találmány szerinti eljárás első lépcsője alkalmazható, ha szükség van rá, a második lépcsőtől függetlenül és, bár nem lehet vele olyan finom szálakat nyerni, mint a kétlépcsős eljárással, azonban bizonyos felhasználási esetekre elegendő finomságú szálat ad, és ezeket a szálakat viszonylag nagy egységnyi hozam mellett lehet előállítani. A IL, 11a és 11b ábrákkal és a következő táblázatokban adott számadatokkal kapcsolatban meg kívánjuk jegyezni, hogy az azokban megadott értékeket és méreteket azért adtuk meg, hogy a méretek és szögek tartományait megmagyarázzuk, de semmiképp sem adják a legkedvezőbb értékeket minden esetre. All. ábrán a három fő szerkezetet ábrázoltuk metszetben, úgy, mint a főgázáramot fejlesztő szerkezetet, a hordozósugarat kibocsátó szerkezetet és a nyújtható anyagot betápláló szerkezetet úgy, ahogyan azokat a 2—8. ábrákon ábrázoltuk. A IL, 11a és 11b ábrákon ábrázolt méretek és szögek értékeit az I—IV. táblázatok tartalmazzák. I. táblázat Nyújtható anyagot betápláló szálképzőfej Jel Legkedvezőbb érték Értéktartomány (mm) ______________ dr 2 1=5 1„ 1 1-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
