178341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálak előállítására nyújtható anyagból

3 178341 4 hogy nyújtható anyagból levő szálat, például olvadt üvegszálat vezessünk be olyan helyen, ahol a laminári­sán áramló szakasz által indukált levegő hatása alá kerül. Ebből következik, hogy a szálat először az ör­vények közötti lamináris szakaszba vezetjük be, majd ezután közvetlenül a nagy sebességgel forgó örvénypár hatása alá kerül, amely megnyújtja és belőle szálat képez. A találmány további jellemzője szerint a fent leírt nyújtási eljárás, amely gázsugár magjában ellentétes értelemben forgó örvények létesítését tartalmazza, egy kétlépcsős nyújtás első lépcsőjét képezi, a második lépcsőben a szálat hordozó sugarat a nyújtás folyamán keresztirányban a főgázáram felé irányítjuk, amelynek keresztirányú keresztmetszete nagyobb, mint a hordozó­sugáré, de ez utóbbi térfogategységre eső kinetikai energiája még elegendő ahhoz, hogy behatoljon a fő­gázáramba és abban kölcsönhatási szakaszt hozzon létre, amely hasonló az említett szabadalmi leírásban ismertetetthez. Ebből következik, hogy a szál, amely a primer húzáson átesett, és a hordozósugár és a főgáz­áram kölcsönhatási szakaszába kerül, további nyújtást szenved. így ezzel az eljárással, bár mindegyik egyéni szál két egymást követő nyújtási ütemnek van kitéve, amely mindegyikében örvénypárokból képzett nagy sebességű áramok hatásának van kitéve, az egyedi szálakból egységes szálat képezünk. Másrészt emlékszünk arra, hogy az említett francia szabadalom szerint a nyújtható anyagot a kölcsön­hatási szakaszba bevezető betáplálónyílást a főáram határán helyeztük el. A találmány célja, hogy a nyújt­ható anyagot betápláló nyílást a főgázáram határától elválasszuk, és mégis megőrizzük a nyújtható anyag betáplálásának jó stabilitását. A találmány szerinti eljárásnak sok előnye van. Leg­először is az elmondottakból következik, hogy a nyúj­tási művelet első szakaszában a terelőszerkezet hatására létrehozott örvények alkalmazása lehetővé teszi, hogy a szálat a nyújtás folyamán vezessük be a gázsugár és a főgázáram kölcsönhatási szakaszába, amelyet az em­lített francia szabadalomban részletesen leírtunk. Ily módon tehát ez az első lépcső módot ad a nyújtható anyag bevezetésére, és ebből a következő előnyök szár­maznak : Egyrészt a szerkezet különböző elemeit, így a főgáz­áramot létrehozó szerkezetet, a szekunder sugarakat létrehozó szerkezetet és a nyújtható anyagot betápláló szerkezetet egymástól szét lehet választani. Az egyes szerkezeti elemek szétválasztása a következők miatt előnyös: legfőképpen csökkenti a fenti három szer­kezet közti hőcserét, ami a három szerkezet hőmérsék­lete közötti különbségek fenntartását nagyobb rugal­massággal biztosítja. Egyebek között a hőcsere ilyen mértékű csökkenése lehetővé teszi, hogy jó körülmé­nyek között képezzünk szálat olyan anyagokból, mint például a kemény üvegből, amelyeknél viszonylag nagy hőmérsékletre van szükség, hogy olvadt vagy a nyújtáshoz szükséges állapotba hozzuk. A szerkezetek találmány szerinti szétválasztása to­vábbá csökkenti vagy kiküszöböli a rosszul képzett szálak előállítását, amelyek abból származnak, hogy a nyújtható anyag a meleg felületekre ráragad. így tehát egységesebb szálképzést tudunk megvalósítani és egy­ségesebb terméket tudunk kapni. A kétlépcsős eljárás, amelynél az elsőben a nyújtható anyagot a gázsugár és a főgázáram kölcsönhatási szakaszába vezetjük, azért előnyös, mert ez az első lépcső eszköz arra, hogy stabi­lizáljuk az anyag bevezetését a kölcsönhatási szakaszba, annak ellenére, hogy az anyagot betápláló szerkezet meglehetősen távol van a főgázáram határától, és ez jelentős tényező ahhoz, hogy a kölcsönhatási szakasz­ban egységes szálat tudjunk képezni. Az első lépcső­ben, amelyet anyagbevezető lépcsőnek tekinthetünk, a kisnyomású kvázilamináris szakasz kialakítása sza­bályos és pontos anyagbetáplálást tesz lehetővé pon­tosan abba a szakaszba, amely a terelőszerkezetek hatá­sára képződő örvények között fekszik olyan pontosság­gal, amely akkor is megmarad, ha a nyújtható anyagot betápláló nyílás a lamináris áramlási szakasszal nem esik egybe. A nyújtható anyagot betápláló nyílások helyzetének ilyen automatikus kiegyenlítésével nincs többé szükség arra, hogy bizonyos szerkezeteket, mint például az olvadt üvegszálat bevezető szerkezeteket nagy pon­tossággal alakítsuk ki. Ez igen jelentős előny, mert köz­tudott, hogy nagyon nehéz nagy pontossággal szer­számokat készíteni akkor, amikor a felhasználásnál nagyon nagy hőmérsékletek lépnek fel, mint például különösen kemény üveg vagy salak, vagy más hasonló anyagokból történő szálképzésnél. A találmány szerinti eljárás előnye továbbá, hogy rendkívül sokféle anyaghoz alkalmazható, nemcsak különböző ásványi eredetű anyaghoz, hanem nyújtható szerves anyagok, például polipropilén, polisztirén, poli­­amid és polikarbonát esetében is. A találmány értelmében néhány olyan üzemeltetési feltétel is alkalmazható, amely a hőmérséklet és a szekunder sugár sebessége szempontjából rendkívül érdekes. így például a szekunder sugár sebessége és hőmérséklete sokkal alacsonyabb lehet, mint ahogyan azt a 2 223 318 sz. francia szabadalomban említettük, annak érdekében, hogy további előnyöket érjünk el, amiket majd még részletesen ismertetünk. Bár a találmány értelmében a szálképzést általában két lépcsőben végezzük, meg kell jegyeznünk, hogy bizo­nyos anyagfajták esetében ezt egyetlen lépcsőben is elvégezhetjük, azaz ha a nyújtható anyagot bevisszük az egymással ellentétes értelemben forgó örvénypár között levő szakaszba, a szálképzés végbemegy. Az a tény, hogy a második lépcső, azaz a hordozósugár behatolása a főáramba elhagyható, egyszerűsíti a berendezést. A találmány szerinti eljárás alkalmazható bármilyen nyújtható anyag esetében, de legelőnyösebben termő­­plasztikus anyagok, mint például üveg és összetételei­nek nyújtásához, amelyet az olvadáspontig vagy a nyújtáshoz alkalmas állapot eléréséig melegítünk. A következőkben leírt felhasználási mód különösen üveg vagy hasonló összetételek nyújtására alkalmas, de mindaz, amit az üveggel kapcsolatban elmondunk, bármilyen más nyújtható anyagra is alkalmazható. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismer­tetjük, amelyek a találmány szerinti eljárás foganato­sításához alkalmas berendezés példakénti kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés legfőbb szerkezeti elemeinek elrendezését ábrázolja, vázlatosan oldalnézetben, néhány helyen kitörve, metszetben. A 2. ábra az egyik szálképző központnak a 4. ábra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents