178339. lajstromszámú szabadalom • Üveges réteges testekhez felhasználható polimerlapok és eljárás előállításukra
15 178339 16 felületre, a korábban felsorolt hibákat és hiányosságokat kiküszöbölhetjük. Ebben az esetben az alacsony forráspontú oldószert melegítéssel könnyen eltávolíthatjuk. A jelenlevő magas forráspontú, a poliuretánt nem oldó, apoláros (tehát a poliuretánnal szemben affinitást egyáltalán nem vagy csak kis mértékben mutató) segédanyagok az alacsony forráspontú oldószer párolgását szabályozzák, és így megakadályozzák a felület narancsvörösre színeződését. Az oldószert és segédanyagot tartalmazó oldathoz előnyösen olyan anyagokat is adunk, amelyek forráspontja közepes (körülbelül 70 °C és 120 °C közötti) érték, és amelyek a szilárd poliuretánt nem oldják, csak oldás nélkül duzzasztják. Azok a közepes forráspontú anyagok, amelyek polárosak, noha polaritásuk nem éri el az oldószerét, könnyen elegyíthetők az oldat két további komponensével, és közrehatnak az oldat párolgásának szabályozásában. Tekintettel arra, hogy az oldat illő komponenseinek eltávolítási módszere, körülményei és egyéb tényezői igen nagy mértékben változnak, a segédanyag és a közepes forráspontú anyag mennyiségére gyakorlatilag lehetetlen minden esetben érvényes értékeket vagy értékhatárokat megadni. A változó tényezők közül példaként az oldat komponenseit, az oldat illékony komponenseinek pontos forráspontját, az illő komponensek eltávolítására alkalmazott melegítési hőmérsékletet és a melegítés idejét említjük meg. Mindezek figyelembevételével az oldat legcélszerűbb összetételét előkíscrlctekkel határozzuk meg. Csupán tájékoztató jelleggel közöljük, hogy az oldat az egyes illő komponenseket lényegében egyenlő részarányban tartalmazhatja; ettől az értéktől azonban eltérhetünk. Alacsony forráspontú oldószerként előnyösen tetrahidrofuránt (fp. : 65 °C), közepes forráspontú szerves anyagként előnyösen metil-etil-ketont (fp. : 80 °C), magas forráspontú, a poliuretánt nem oldó szerves anyagként pedig előnyösen xilolt (fp.: 140 °C) alkalmazunk. Ha a felsorolt anyagok felhasználásával készített oldatot folyadékfilm formájában visszük fel a kezelendő felületre, az oldat még azelőtt teljesen szétterül a felületen, hogy a film viszkozitása az oldószer párolgása révén az egyenetlenségek állandósulásához vezető mértékben fokozódna. A fenti típusú oldatokat hőre keményedő, mozgó polimer filmre vagy bármilyen egyéb hordozóanyagra közvetlenül felvihetjük. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti polimer lapok számos kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, így széles területen igen előnyösen alkalmazhatók. A lapok például igen előnyösen használhatók fel védőanyagokként olyan réteges testek kialakításához, ahol merev vagy rugalmas üveg- vagy műanyaglap egyik vagy mindkét oldatának felületi integritását kívánjuk fokozni. Ezek a polimer lapok igen előnyösen használhatók fel az építőiparban és a járműiparban ablakok vagy más átlátszó testek, így gépjármű-, repülőgép- és vonatablakok előállításához. A találmány szerinti polimer lapokat tartályokra, például üveg- és műanyagpalackokra is felvihetjük. A találmány szerinti polimer lapokat polikhrbonát- és poliakril-alapra is felvihetjük; ez utóbbi anyagokat számos területen széles körben használják fel. A réteges testeket a találmány szerinti polimer lapok felvitele előtt és után egyaránt színezhetjük. A találmány szerinti polimer lapok igen előnyösen használhatók fel réteges szélvédő üvegek előállításához. A polimer lapok például egyréteges üveg felületéhez tapaszthatok úgy, hogy a hőre lágyuló polimer réteg az üveg belső (jármű felőli) oldalához tapadjon. Ilyen esetekben a hőre lágyuló műanyagréteg energiafelvevő rétegként is szerepel. Ebben az esetben legalább körülbelül 0,5 mm vastag, előnyösen azonban körülbelül 1 mmnél nem vastagabb hőre lágyuló műanyagrétegeket használunk fel. A találmány szerinti polimer lapok egy módosított kiviteli alakjában a hőre keményedő anyag mindkét felületét hőre lágyuló polimer anyag borítja. Az ilyen típusú polimer lapok két üveg- és/vagy műanyag-réteg között elhelyezkedő közbülső rétegként használhatók fel; e polimer lapok a hőre lágyuló polimerrel bevont oldalaikon kötik össze az üveg- és/vagy műanyagrétegeket. A találmány szerinti polimer lapok felhasználásával tökéletesített réteges szélvédő üvegeket alakíthatunk ki. Ezek a tökéletesített szélvédő üvegek egymás fölött elrendezve a következő rétegeket tartalmazzák: körülbelül 1—3 mm vastag külső üvegréteg, körülbelül 0,5— 1 mm vastag, megfelelő energiafelvevőképességű anyagból, így polivinil-butirálból kialakított közbülső réteg, körülbelül 0,5—3 mm vastag belső üvegréteg és egy találmány szerinti polimer lap, amely körülbelül 0,02— 0,6 mm vastag hőre lágyuló filmből és egy körülbelül 0,4—0,6 mm vastag, szakadásgátló és önregeneráló tulajdonságokkal rendelkező, hőre keményedő polimer filmből áll. Az ilyen típusú biztonsági szélvédő üvegek nagymértékben csökkentik a szétrepülő üvegszilánkok okozta sérülések lehetőségét. Szabadalmi igénypontok 1. Üveges réteges testek kialakításához használható többrétegű polimer lap, azzal jellemezve, hogy egyik rétegét az üveges réteges test egyik lemezéhez tapadni képes hőre lágyuló poliuretán, másik rétegét pedig szakadásgátló és önregeneráló tulajdonságokkal rendelkező poliuretán alkotja. 2. Az 1. igénypont szerinti polimer lap kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hőre keményedő poliuretán réteghez tapadó, hőre lágyuló poliuretán rétegként szobahőmérsékleten ragacsosságmentes, míg 40 °C-on vagy annál magasabb hőmérsékleten üvegfelületekhez tapadni képes, átlátszó, kiváló optikai jellemzőkkel rendelkező poliuretán réteget tartalmaz. ' 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti polimer lap kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy hőre lágyuló poliuretánként legalább egy alifás diizocianátból és legalább egy — alifás kétbázisú savból származó — 500 és 4000 közötti molekulasúlyú poliészterdiolból vagy ugyanilyen molekulasúlyú poliéterdiolból képzett hőre lágyuló poliuretánt és legalább egy adalékot tartalmaz. 4. Az 1. igénypont szerinti polimer lap kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy hőre keményedő rétegként 25 200 daN/cm2 rugalmassági modulusú és 1%-nál kisebb plasztikus deformáció mellett 100—200%-os szakadási nyúlású hőre keményedő réteget, míg hőre lágyuló rétegként 200 daN/cm2-nél kisebb rugalmassági modulusú és 200%-nál nagyobb szakadási nyúlású hőre lágyuló réteget tartalmaz. 5. A 3. igénypont szerinti polimer lap kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hőre lágyuló komponens ada5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
