178328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 0,25 %-nál kisebb karbontartalmú ötvözetlen ill. gyengén ötvözött acélok hőkezelésére
MAGYAR népköztársaság a SZABADALMI LEÍRÁS 178328 Nemzetközi osztályozás: jgy Bejelentés napja: 1979. II. 27. (PO—688) C 21 D 1/26 országos TALÁLMÁNYI jCözzététel napja: 1981. VIII. 28. HIVATAL Megjelent: 1983. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Prohászka János egyetemi tanár Budapest 80% Dunai Vasmű, Dunaújváros Dévényi László oki. kohómémök, Budapest 10% Demkó János oki. üzemmérnök, Szentendre 5% Kristyák Emőné oki. gépészmérnök, Budapest 5% Eljárás 0,25%-nál kisebb karbontartalmu ötrőzetlen, illetve gyengén ötvözött 1 1 A találmány tárgya eljárás 0,25%-nál kisebb széntartalmú ötvözetlen, illetve gyengén ötvözött acélok hőkezelésére, amelynek segítségével a szilárdság növelése mellett viszonylag jó nyúlásértékek érhetők el. Ismeretes, hogy az energiafelhasználás csökkentésének egyik módja a különböző berendezések, pl. gépjármüvek alkatrészei súlyának csökkentése. Az ilyen súlycsökkentés előfeltétele azonban a nagyobb szilárdságú anyagok felhasználása, minthogy ez esetben a kisebb méretű alkatrésznek kell ugyanakkora igénybevételnek ellenállni, amit a korábbi nagyobb méretű alkatrész elbírt. Kézenfekvő az ötvözött acélok alkalmazása ilyen célokra, minthogy ezekkel igen jó szilárdsági tulajdonságok érhetők el. Ugyanakkor viszont az ilyen ötvözött acélok felhasználása az alkatrészek árát is jelentős mértékben növeli, egyrészt az alkalmazott drága ötvözőelemek, másrészt pedig a bonyolultabb technológia felhasználása következtében. Ezért indultak meg azok a kutatások, amelyek a kevéssé ötvözött vagy ötvözőt egyáltalán nem tartalmazó, kis széntartalmú acélok mechanikai tulajdonságainak javításait célozzák. A kutatások többféle irányba vezettek. A leggyorsabb eredményeket az ún. mikroötvözött acélok hozták. Ezek általában 0,1—0,15% karbont és kis mennyiségű niób, titán, tantál, vanádium stb. ötvözőket tartalmaznak. Az ilyen acélok szilárdsági tulajdonságai igen jók, gyakorlati alkalmazásuk azonban több okból viszonylag korlátozott. A mikroötvözés ugyanis sokkal gondosabb technológiát követel, mint a hagyományos, hissen az acélok hőkezelésére 2 igen kis mennyiségű ötvözök hatását könnyen elrontja az ugyanilyen mennyiségű váratlan szennyezők jelenléte. Ezen túlmenően az ötvözőelemek tömeggyártás esetén még mindig viszonylag jelentős költséget jelentenek. 5 A fentiek miatt a mikroötvözött acélok tömeggyártása egyelőre lassan terjed. A másik járható út a kiválásosan keményített acélok alkalmazása. Ezek kevés szenet, és pl. néhány % mangánt tartalmazó acélok, amelyek szilárdsági tulajdonsá- 10 gai kiválásos keményedés hatására jelentős mértékben javulnak. Nagyobb ütemű elterjedésüket akadályozza az előállításukhoz szükséges gondos technológia betartása és az alkalmazott ötvözök magas ára. Nagyobb lehetőséget jelent az ún. „dual phase” acélok 15 megjelenése. Ilyen anyagot, illetve az előállítására szolgáló technológiát ismertet a 3 930 907 sz. USA szabadalmi leírás. A „dual phase” acélok előállításának lényege az, hogy az anyagot az A, és Aj hőmérséklet közötti tartományba hevítik, ahol a és y fázis együttesen van 20 jelen egyensúlyi állapotban, majd olyan sebességgel hűtik le, hogy a y fázis martenzitté alakuljon. így a késztermék viszonylag képlékeny alapmátrixában szigetszerűen elhelyezkedő mintegy 10—30% martenzit biztosítja a kívánt szilárdságot, még elfogadható képlékenységi pa- 25 raméterek mellett. Olyan megoldás is ismert (lásd a 3378360 sz. USA szabadalmi leírást), amelynél a kis karbontartalmú, legalább 40% hidegalakítást kapott anyagot az A, hőmérséklet fölé hevítik és a teljesen ausztenitesített acélt 30 gyorsan lehűtik. 178328
