178305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes akrilamid oldatok tisztítására

3 178305 4 bői a szennyezéseket így a rezet stb. az oldatnak ion­cserélő gyantával történő kétlépcsős kezelésével eltá­volítjuk. ; A közvetlen hidrolízis-eljárás kidolgozása előtt az akrilamid vizes oldatából a szennyezéseket a 2 865 960 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint savas formában levő aktivált kationcserélő gyan­tával és bázisos alakban levő aktivált anioncserélő gyan­tával távolították el. A 82 011/75 számú japán közrebocsátási irat szerint másfelől erre a célra specifikus erősen bázisos anion­cserélő gyantát alkalmaztak. A 83 323/75 számú japán közrebocsátási irat szerint a közvetlen hidrolízissel elő­állított akrilamid nyers vizes oldatainak tisztítását úgy végzik, hogy az oldatot kationcserélő gyantát és anion­cserélő gyantát tartalmazó kevertágyon vezetik keresz­tül. Elvégzett vizsgálataink szerint megállapítható, hogy ha a közvetlen hidrolízissel kapott reakcióelegyet erősen bázisos anioncserélő gyantával kezeljük, akkor a réz­ionból és aminvegyületekből álló szennyezések eltávolí­tása olyan mértékben nehézzé válik, hogy ez a poliakrü­­amid képződését akadályozza. Emiatt erősen savas kationcserélő gyanta és anioncserélő gyanta közös alkal­mazása látszott szükségesnek. Ha azonban az akrilamid vizes oldatát először erősen bázisos anioncserélő gyan­tán, majd erősen savas kationcserélő gyantán vezetik át, akkor az erősen bázisos anioncserélő gyantán történő kezelés következtében a vizes oldat körülbelül 10 pH- értékre emelkedik, így az akrilamid oldat reakcióképe­­sebbé válik, hidrolízis és polimerizációs reakció követ­keztében szennyezések képződnek. Ha másfelől az el­járást fordítva végezzük és az akrilamid vizes oldatát először erősen savas kationcserélő gyantán, majd erősen bázisos anioncserélő gyantán vezetjük keresztül, akkor az akrilamid oldat pH-értéke a kezdeti 3—4 pH-értékig való csökkenés után ismét körülbelül 10-re emelkedik az erősen bázisos anioncserélő gyantán való kezelés eredményeképpen. Ennek következményeként az oldat könnyen hidrolizál és polimerizációs reakciók is végbe­mennek, vagyis szennyezések képződnek. Ha az akrilamid vizes oldatát egy kationcserélő gyan­tát és egy anioncserélő gyantát tartalmazó kevertágyon vezetik keresztül, akkor a vizes oldat pH-értéke az ion­cserélő ágyról való eltávozása után csaknem semleges. Az akrilamid vizes oldatának denaturálódása azonban semmiképpen sem kerülhető el, ha az erősen bázisos anioncserélő gyantát alkalmazunk. A kevertágyon való művelet közben az ioncserélő gyanta (regenerálás) és az ágy elkészítése esetén gáz vagy folyadék erős fluidizáló reakciója következtében erősen károsodik és emiatt a gyanta osztályozása vagy keverése válik szükségessé. Az ioncserélő gyanta külön kezelése azért bonyolult, mivel a gyanta mechanikai súrlódása, kopása és törése miatt számottevő veszteséggel jár. Az előbb elmondottakból világosan kitűnik, hogy nyers akrilamid vizes oldatából tisztítással jó minőségű akrilamid vizes oldat kizárólag erősen savas kation­cserélő gyantát és/vagy erősen bázisos anioncserélő gyanta alkalmazásával nem állítható elő, ha a reagálat­­lan akrilnitrilt és a víz egy részét a reakcióelegyből gya­korlatilag oxigén távollétében desztilláljuk le. A további kísérletek az ismert módszerek szerint azt mutatják, hogy az akrilamid vizes oldatának ioncserélő gyanták­kal való tisztítása hosszú időt vesz igénybe, például né­hány héttől kezdve több hónapig tartó idő szükséges, a polimerizációs sebességben a poliakrilamid gyártásnál számottevő változások következnek be és változik a poliakrilamid vizes közegben való oldhatósági tulajdon­sága is. A találmány egyik célkitűzése olyan javított eljárás kidolgozása, amellyel polimer akrilamid gyártásra alkal­mas akrilamid vizes oldata állítható elő. A találmány további célkitűzése az akrilamid vizes oldatának olyan tisztítása, ahol a tisztított oldatban a tárolás során az akrilamid polimerizációs sebessége az akrilamid polimerek gyártásánál nem változik és nem okoz változást az akrilamidpolimerek molekulasúlyában és vízoldhatóságában. A találmány szerinti eljárás értelmében az akrilamid vizes oldatának tisztítása azzal jellemezhető, hogy akril­­nitrilnek rézre számítva 1—1000 ppm fémrezet és/vagy rézvegyületet tartalmazó katalizátor jelenlétében vízzel történő reagáltatása útján előállított nyers akrilamid vizes oldatából a reagálatlan akrilnitrilt és a víz egy ré­szét lényegében oxigén távollétében ledesztilláljuk, majd az akrilamid vizes oldatát tisztítás céljából ioncserélő gyantákkal kezeljük. A találmány szerinti eljárás egyik jellemző vonása az, hogy az akrilamid vizes oldatát elő­ször oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázzal érintkeztet­­jük, ezután erősen savas kationcserélő gyantával, majd gyengén bázisos anioncserélő gyantával történő kétlép­csős kezelésnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint az akrilamid vizes oldatát oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázzal úgy érintkeztetjük, hogy az oldott oxigén koncentrációja az oldatban legalább 4 ppm le­gyen, az oxigénes kezelést 0 és 70 °C közötti hőmérsék­leten 0,3—20 kg/cm2 nyomáson végezzük. Az akrilnitrilnek folyékony fázisban réztartalmú katalizátor jelenlétében vízzel történő reakciója során kapott akrilamid vizes oldata a következő komponense­ket tartalmazza: 1. reagálatlan akrilnitril; 2. fémionok, így réz- és rézkomplex-ionok, például a katalizátorkomponensből származó réz-amin-komplex ; 3. a kiindulási akrilnitrilben levő szennyezések, így acetonitril ; 4. melléktermékek, így szerves savak, például akril­­sav. A szennyezések közül a reagálatlan akrilnitril a szo­kásos módon, például desztillációval könnyen eltávolít­ható. A rézion és a réz-komplexion formában levő réz szintén könnyen eltávolítható például akként, hogy az oldatot erősen savas hidrogén vagy ammóniumsó alak­ban levő kationcserélő gyantával kezeljük. A rézkomplex-ionban levő szerves szennyezések, a melléktermékek visszamaradt mennyisége, valamint a kiindulási anyagban levő akrilnitril szennyezései azon­ban erősen savas kationcserélő gyantával önmagában nem távolíthatók el. Olyan poliakrilamid előállítása, amelynek koaguláló hatása és oldhatósága tárolás köz­ben nem szenved változást, nehéz feladatot jelent, ha az előbbi szennyezéseket tartalmazó akrilamid vizes olda­tát alkalmazzuk a polimerizáció során. Ezzel ellentétben az akrilamid vizes oldatának tulaj­donságai állás közben sem változnak meg, ha az oldatot a találmány szerint tisztítjuk és az ilyen tisztított akril­amid vizes oldatából előállított poliakrilamidot alkal­mazzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents