178303. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vevőkészülék digitális(után)hangolására

3 178303 4 A leglényegesebb korlát, hogy a beavatkozó elemként alkalmazott varicappal a befolyásolt keverő oszcillátor elhangolhatósága néhány kHz értékű hangolási tarto­mányra korlátozott, az ilyen rendszerek ennél nagyobb frekvencia-változás követésére nem képesek (megfogási tartomány). Egy másik korlát folyik a vételi frekvencia időbeni magatartásából, mely az adójel kimaradásakor jelent­kezik zavaró tényezőként. Az ilyen rendszerekben ui. a hibajelet előállító áramkör és a keverő oszcillátor elhan­­golását biztosító varicap közé tartó áramkört iktatnak, hogy az adójel rövidebb vagy esetleg hosszabb idejű ki­maradásakor (pl. fading folytán) ne lépjenek fel káros átmeneti ingadozások az AFC-ben. Az ilyen tartó áram­körök azonban csak véges ideig képesek a hangoló fe­szültséget fenntartani (pl. a tartó kondenzátor töltés­vesztesége miatt). További zavaró körülmény az ilyen AFC-rendszer azon tulajdonsága, hogy a vevőkészülék elektronikus skálájáról nem állapítható meg megbízhatóan a pilla­natnyi vételi frekvencia, főképpen akkor, ha az adó frekvenciája időközben „elcsúszott”. Ebben az esetben ui. az AFC folytán a vevőkészülék önműködően követi az adót (az említett határokon belül), de mivel a beavat­kozás nem a teljes üzemi tartományt átfogó hangoló­szervnél, hanem a rendszertechnikailag fix frekvenciájú második KF-oszcillátorban történik, az első oszcillátor frekvencia és így a frekvencia kijelzés nem követi az ön­működő utánhangolást, névleges vagy legalábbis ko­rábbi — már fenn nem álló — frekvenciát jelez ki vál­toztatás nélkül. A találmány szerinti elrendezés e korlátoktól mentes, követési képessége a vevőkészülék teljes vételi tarto­mányára kiterjed, adáskimaradás esetén a frekvencia tartási képesség időben nem korlátozott és a vevőkészü­lék elektronikus skálájáról mindenkor közvetlenül a vett vivőhullám pontos frekvenciája olvasható le. Minthogy a találmány szerinti kapcsolási elrendezés mechanizmusa az ismert megoldásoknál is alkalmazott alapvető elrendezés kismértékű módosításából követ­kezik, s így az ismert megoldások és a találmány szerinti megoldás mind szerkezeti felépítés tekintetében, mind működésmód tekintetében nagy mértékben hasonlóak, s csupán a találmány szerinti hatást biztosító beavatko­zási pontoknál térnek el egymástól, a találmányt a to­vábbiakban olyan ábrák kapcsán magyarázzuk, melyek mutatják a találmány szerinti elrendezést és szaggatott vonallal jelzik az eltérő mechanizmust előidéző részt és ugyancsak szaggatott vonallal tüntetik fel az ismert meg­oldásoknál alkalmazott, ám a találmány szerint mellő­zött járulékos oszcillátort. így nincs szükség a hasonló szerkezeti részletek és a hasonló mechanizmus ismételt leírására. Mind a felépítést, mind a működésmódot fo­lyamatosan egyszer mutatjuk be, az eltérések helyén rá­mutatva az ismert megoldások és az új, találmány sze­rinti megoldás közötti eltérésekre. Természetesen a találmány szerinti megoldás eltérően felépített vevőkészülékeknél is alkalmazható, olyanok­nál is, melyek mindössze egy keverő fokozattal, egy kö­zépfrekvenciával vannak kialakítva. Az 1. ábra a vevőkészüléknek a találmány megértésé­hez szükséges részeit mutatja, szaggatott vonallal körül­kerítve az utánhangolási mechanizmust megvalósító fo­kozatokat és feltüntetve a találmány szerint mellőzött, az ismert megoldásoknál járulékosan alkalmazott osz­cillátort (melynek elhagyása a találmány további elő­nyös hatása). A 2. ábra a találmány szerinti utánhangolási mecha­nizmust biztosító résznek, azaz az 1. ábrán szaggatott vonallal körülkerített résznek valamivel részletesebb tömbvázlata. Az 1. ábra lényegében egy kétszer transzponált (frek­vencia szintézer alkalmazása révén digitális hangolású) korszerű szuperheterodin vevőkészülék tömbvázlata. Az első keverő I fokozatra kapcsolt antennajelet a frek­vencia 8 szintézer jele átkeveri, s az így jut az I. KF 2 fo­kozatra. Mivel az antennabemenet szélessávú, a vételi frekvenciát a szintézer-jel frekvenciája határozza meg. A vevőkészülék azt a jelet fogja venni, amelyet a szinté­zer-jel az I. KF 2. fokozat szűrőjének az áteresztési tar­tományába kever, a többit ezen szűrő zárótartománya kiszűri. Innen a jel a második keverő 3 fokozaton keresz­tül a IÏ. KF 4 szűrőre, majd a KF 5 erősítőre kerül, vé­gül 6 szűrőn át a demodulátor 7 egységbe jut. A keverő 1 fokozatnak oszcillátor-jellel való ellátását a frekvencia 8 szintézer biztosítja, mely az etalon 9 osz­cillátor jelének felhasználásával állítja elő a logikai ve­zérlőjelek által meghatározott frekvenciájú első oszcil­látor j riet. A találmány szerint a második keverő 3 fo­kozat nemcsak rendszertechnikailag, de ténylegesen is rögzített frekvencián üzemel és ezt a rögzített frekven­ciájú helyi jelet, mely az etalon 9 oszcillátor jelével ko­herens, szintén a frekvencia 8 szintézer szolgáltatja (cél­szerűségi okokból), míg az ismert megoldásoknál erre a szaggatott vonallal mutatott további 20 oszcillátor szol­gált, melynek elméletben rögzített frekvenciáját az után­­hangoió mechanizmus az ismert megoldásoknál hibajel függvényében módosította. A frekvencia 8 szintézer vezérlését (s ezzel a vevőké­szülék hangolását) hangoló 10 számlánc végzi, megfelelő számú kódvezetéken keresztül. Ezek a kódjelek jutnak el a frekvencia-kijelző 11 egységbe is, amely — pl. hétszeg­mense s kijelző eszközökkel — kijelzi a vett jel üzemi frekvenciáját. A hangoló 10 számlánc kétirányú (növek­vő-csökkenő frekvencia irányú) léptetését az arra 12 kapurendszeren át csatlakozó inkrementum 13 adó biz­tosítja. A 13 adó működtető tengelyére van szerelve a vevőkészülék finomhangoló kezelőszerve (gombja). A vevőkészülék az ismertetett felépítés révén kvázi­­folyamatosan hangolható. Ha pl. a rövidhullámú tarto­mányban az inkrementum 1 Hz-nyi frekvenciaváltozást idéz elő, a kezelő nem érzékelheti a hangolás során, hogy az valójában diszkrét lépésekben történik, számá­ra a hangolás folyamatosnak tűnik. Szélesebb üzemi tartomány esetén vagy lényegesen el­térő sávban levő új frekvenciára való áttérés esetén a hangoló 10 számláncot természetesen át lehet írni, pl. megfc'clő nyomógombos tasztatúráról vagy akár táv­vezérlés útján érkező logikai jelekkel is, minek folytán a 10 számlánc által átfogott hangolási tartomány más sávba tevődik át, de ez a találmány szerinti elrendezés működése szempontjából nem lényeges. A vevőkészülék utolsó KF-fokozatáról, példánknál a 6 szűrőről a jel limiter 14 fokozaton és vezetőjel 15 szű­rőn keresztül összehasonlító 16 egységre kerül. Ebben a transzponált vett frekvenciát a frekvencia 8 szintézerből jövő, a KF névleges értékét reprezentáló és az etalon 9 oszcillátor jelével így ugyancsak koherens jel frekven­ciájával hasonlítjuk össze. A szaggatott vonallal körül­keríted áramköri rész az után hangolásra szolgál (ha 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents