178303. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vevőkészülék digitális(után)hangolására
3 178303 4 A leglényegesebb korlát, hogy a beavatkozó elemként alkalmazott varicappal a befolyásolt keverő oszcillátor elhangolhatósága néhány kHz értékű hangolási tartományra korlátozott, az ilyen rendszerek ennél nagyobb frekvencia-változás követésére nem képesek (megfogási tartomány). Egy másik korlát folyik a vételi frekvencia időbeni magatartásából, mely az adójel kimaradásakor jelentkezik zavaró tényezőként. Az ilyen rendszerekben ui. a hibajelet előállító áramkör és a keverő oszcillátor elhangolását biztosító varicap közé tartó áramkört iktatnak, hogy az adójel rövidebb vagy esetleg hosszabb idejű kimaradásakor (pl. fading folytán) ne lépjenek fel káros átmeneti ingadozások az AFC-ben. Az ilyen tartó áramkörök azonban csak véges ideig képesek a hangoló feszültséget fenntartani (pl. a tartó kondenzátor töltésvesztesége miatt). További zavaró körülmény az ilyen AFC-rendszer azon tulajdonsága, hogy a vevőkészülék elektronikus skálájáról nem állapítható meg megbízhatóan a pillanatnyi vételi frekvencia, főképpen akkor, ha az adó frekvenciája időközben „elcsúszott”. Ebben az esetben ui. az AFC folytán a vevőkészülék önműködően követi az adót (az említett határokon belül), de mivel a beavatkozás nem a teljes üzemi tartományt átfogó hangolószervnél, hanem a rendszertechnikailag fix frekvenciájú második KF-oszcillátorban történik, az első oszcillátor frekvencia és így a frekvencia kijelzés nem követi az önműködő utánhangolást, névleges vagy legalábbis korábbi — már fenn nem álló — frekvenciát jelez ki változtatás nélkül. A találmány szerinti elrendezés e korlátoktól mentes, követési képessége a vevőkészülék teljes vételi tartományára kiterjed, adáskimaradás esetén a frekvencia tartási képesség időben nem korlátozott és a vevőkészülék elektronikus skálájáról mindenkor közvetlenül a vett vivőhullám pontos frekvenciája olvasható le. Minthogy a találmány szerinti kapcsolási elrendezés mechanizmusa az ismert megoldásoknál is alkalmazott alapvető elrendezés kismértékű módosításából következik, s így az ismert megoldások és a találmány szerinti megoldás mind szerkezeti felépítés tekintetében, mind működésmód tekintetében nagy mértékben hasonlóak, s csupán a találmány szerinti hatást biztosító beavatkozási pontoknál térnek el egymástól, a találmányt a továbbiakban olyan ábrák kapcsán magyarázzuk, melyek mutatják a találmány szerinti elrendezést és szaggatott vonallal jelzik az eltérő mechanizmust előidéző részt és ugyancsak szaggatott vonallal tüntetik fel az ismert megoldásoknál alkalmazott, ám a találmány szerint mellőzött járulékos oszcillátort. így nincs szükség a hasonló szerkezeti részletek és a hasonló mechanizmus ismételt leírására. Mind a felépítést, mind a működésmódot folyamatosan egyszer mutatjuk be, az eltérések helyén rámutatva az ismert megoldások és az új, találmány szerinti megoldás közötti eltérésekre. Természetesen a találmány szerinti megoldás eltérően felépített vevőkészülékeknél is alkalmazható, olyanoknál is, melyek mindössze egy keverő fokozattal, egy középfrekvenciával vannak kialakítva. Az 1. ábra a vevőkészüléknek a találmány megértéséhez szükséges részeit mutatja, szaggatott vonallal körülkerítve az utánhangolási mechanizmust megvalósító fokozatokat és feltüntetve a találmány szerint mellőzött, az ismert megoldásoknál járulékosan alkalmazott oszcillátort (melynek elhagyása a találmány további előnyös hatása). A 2. ábra a találmány szerinti utánhangolási mechanizmust biztosító résznek, azaz az 1. ábrán szaggatott vonallal körülkerített résznek valamivel részletesebb tömbvázlata. Az 1. ábra lényegében egy kétszer transzponált (frekvencia szintézer alkalmazása révén digitális hangolású) korszerű szuperheterodin vevőkészülék tömbvázlata. Az első keverő I fokozatra kapcsolt antennajelet a frekvencia 8 szintézer jele átkeveri, s az így jut az I. KF 2 fokozatra. Mivel az antennabemenet szélessávú, a vételi frekvenciát a szintézer-jel frekvenciája határozza meg. A vevőkészülék azt a jelet fogja venni, amelyet a szintézer-jel az I. KF 2. fokozat szűrőjének az áteresztési tartományába kever, a többit ezen szűrő zárótartománya kiszűri. Innen a jel a második keverő 3 fokozaton keresztül a IÏ. KF 4 szűrőre, majd a KF 5 erősítőre kerül, végül 6 szűrőn át a demodulátor 7 egységbe jut. A keverő 1 fokozatnak oszcillátor-jellel való ellátását a frekvencia 8 szintézer biztosítja, mely az etalon 9 oszcillátor jelének felhasználásával állítja elő a logikai vezérlőjelek által meghatározott frekvenciájú első oszcillátor j riet. A találmány szerint a második keverő 3 fokozat nemcsak rendszertechnikailag, de ténylegesen is rögzített frekvencián üzemel és ezt a rögzített frekvenciájú helyi jelet, mely az etalon 9 oszcillátor jelével koherens, szintén a frekvencia 8 szintézer szolgáltatja (célszerűségi okokból), míg az ismert megoldásoknál erre a szaggatott vonallal mutatott további 20 oszcillátor szolgált, melynek elméletben rögzített frekvenciáját az utánhangoió mechanizmus az ismert megoldásoknál hibajel függvényében módosította. A frekvencia 8 szintézer vezérlését (s ezzel a vevőkészülék hangolását) hangoló 10 számlánc végzi, megfelelő számú kódvezetéken keresztül. Ezek a kódjelek jutnak el a frekvencia-kijelző 11 egységbe is, amely — pl. hétszegmense s kijelző eszközökkel — kijelzi a vett jel üzemi frekvenciáját. A hangoló 10 számlánc kétirányú (növekvő-csökkenő frekvencia irányú) léptetését az arra 12 kapurendszeren át csatlakozó inkrementum 13 adó biztosítja. A 13 adó működtető tengelyére van szerelve a vevőkészülék finomhangoló kezelőszerve (gombja). A vevőkészülék az ismertetett felépítés révén kvázifolyamatosan hangolható. Ha pl. a rövidhullámú tartományban az inkrementum 1 Hz-nyi frekvenciaváltozást idéz elő, a kezelő nem érzékelheti a hangolás során, hogy az valójában diszkrét lépésekben történik, számára a hangolás folyamatosnak tűnik. Szélesebb üzemi tartomány esetén vagy lényegesen eltérő sávban levő új frekvenciára való áttérés esetén a hangoló 10 számláncot természetesen át lehet írni, pl. megfc'clő nyomógombos tasztatúráról vagy akár távvezérlés útján érkező logikai jelekkel is, minek folytán a 10 számlánc által átfogott hangolási tartomány más sávba tevődik át, de ez a találmány szerinti elrendezés működése szempontjából nem lényeges. A vevőkészülék utolsó KF-fokozatáról, példánknál a 6 szűrőről a jel limiter 14 fokozaton és vezetőjel 15 szűrőn keresztül összehasonlító 16 egységre kerül. Ebben a transzponált vett frekvenciát a frekvencia 8 szintézerből jövő, a KF névleges értékét reprezentáló és az etalon 9 oszcillátor jelével így ugyancsak koherens jel frekvenciájával hasonlítjuk össze. A szaggatott vonallal körülkeríted áramköri rész az után hangolásra szolgál (ha 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
