178298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag-és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához
23 178298 24 Többlet a vérszérum alapján: ----------—=26,1 g. 100 Pótlandó mennyiség: 18—(26,1 : 2)=4,95 g. Gyakorlatilag nincs szükség pótlásra, mert a vérszérumban 5 mért érték nagyobb a vérszérum-értékmérő számnál. g) Réz Pótlandó mennyiség: 28,48 mg. 10 h) Cink Pótlandó mennyiség: 245,8 mg. i) Mangán Pótlandó mennyiség: 367,7 mg. 15 j) Kobalt Pótlandó mennyiség: 2,95 mg. k) Jód 20 Pótlásra nincs szükség, mert mind a takarmányban, mind a vérszérumban mért érték nagyobb a megfelelő értékmérő számnál. l) Klór 25 Pótlásra nincs szükség, mert a vérszérumban mért érték nagyobb a vérszérum-értékmérő számnál. A fentebb ismertetett öt példában említett I—V. sorszámú gazdaságok szarvasmarha-állományában a következő főbb rendellenességek jelentkeztek : 30 a) nem kielégítő fogamzási index b) túl hosszú időtartam (470—590 nap) két ellés között c) sok nehéz ellés d) túl gyakori magzatburok-retenció 35 e) ellés utáni tíz napon belül túl gyakori borjúelhullás f) nagyszámú korai (3 hónapon belüli) vetélés. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával összeállított és adagolt takarmánypótlék hatására a fenti 40 zavarok az adagolás megkezdése utáni 4—6 héten belül megszűntek. Az egyes gazdaságokra lebontva az eredmények a következők voltak : 1. Az I. gazdaságban a legsúlyosabb formában jelentkezett a burok-retenció, az involució elhúzódott, 45 és az ellett tehenek 75%-ánál gennyes hurut kezelésére volt szükség. A kiegészítő adagolás megkezdése utáni 6 hét elteltével minden kóros tünet megszűnt, és a fogamzási index is a rendes értékre állt be. 2. A II. gazdaságban hasonló jelenségek mutat- 50 koztak, és azokat azonos eredménnyel sikerült kiküszöbölni. A III. és az V. gazdaságban elsősorban a fogamzással és az újszülött borjak vitalitásával voltak komoly nehézségek, amelyeket a találmány szerinti eljárással 55 előállított takarmánypótlék adagolásának megkezdése után 4 hét alatt sikerült megszüntetni. A IV. gazdaságban a rossz fogamzási eredmények mellett ún. atípusos elfekvések is gyakoriak voltak, amelyeket a találmány szerinti eljárással készített 60 takarmánypótlék alkalmazása teljesen megszüntetett. Az I., IV. és V. gazdaságban számottevő mértékben jelentkeztek korai vetélések, amelyeket a találmány szerinti eljárással készült takarmánypótlék adagolása teljes mértékben kiküszöbölt. Az I., III. és V. gazdaságban igen nagy volt a nehéz ellések száma. A találmány szerinti takarmánypótlék adagolásával ezt a rendellenességet is teljesen sikerült kiküszöbölni. Összefoglalóan megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással készült takarmánypótlék a szaporodásbiológiai rendellenességek megszűnését és az újszülöttek vitalitásának javulását eredményezte, aminek következtében a borjak a felnevelési ártalmakkal szemben is lényegesen jobb ellenállóképességet mutattak. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag- és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék előállításához, melynek során mérjük a takarmány és a vérszérum ásványi anyag- és nyomelem-tartalmát, és a pótlandó elemek sóit vagy oxidjait elegyítjük a takarmányhoz, azzal jellemezve, hogy a takarmányozandó állatok vérszérumában analitikai úton mérjük a foszfor-, kalcium-, magnézium-, kálium-, nátrium-, réz-, cink-, mangán- és kobalt-tartalmat, továbbá adott esetben a vas-, jód- és klórtartalmat, meghatározzuk a takarmányban mért értékek és a mezőgazdasági gyakorlatban elfogadott takarmány-értékmérő számok közötti, valamint a vérszérumban mért értékek és az álatélettani gyakorlatban elfogadott vérszérumértékmérő számok közötti különbségeket, és az egyes elemekből akkor adagolunk a hiánynak megfelelő mennyiséget a takarmányhoz, ha az illető elemnek mind a takarmányban, mind a vérszérumban mért értéke kisebb a megfelelő értékmérő számnál. (Els. 1975. VII. 25.) 2. Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag- és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék előállításához, melynek során mérjük a takarmány és a vérszérum ásványi anyag- és nyomelem-tartalmát, és a pótlandó elemek sóit vagy oxidjait elegyítjük a takarmányhoz, azzal jellemezve, hogy a takarmányozandó állatok vérszérumában analitikai úton mérjük a foszfor-, kalcium-, magnézium-, kálium-, nátrium-, réz-, cink-, mangán- és kobalttartalmat, továbbá adott esetben a vas-, jód- és klórtartalmat, meghatározzuk a takarmányban mért értékek és a mezőgazdasági gyakorlatban elfogadott takarmány-értékmérő számok közötti, valamint a vérszérumban mért értékek és az állatélettani gyakorlatban elfogadott vérszérumértékmérő számok közötti különbségeket, és az egyes elemekből akkor adagolunk a hiánynak megfelelő mennyiséget a takarmányhoz, ha az illető elemnek a vérszérumban mért értéke kisebb a vérszérum-értékmérő számnál, de a takarmányban és a vérszérumban mért számértékek különbsége nagyobb, mint a takarmányban mért érték és a takarmány-értékmérő szám közötti különbség fele. (Els. 1976. V. 25.) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 83.42.66-4 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató
