178298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag-és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178298 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Bejelentés napja: 1975. VII. 25. (ME—1879) Közzététel napja: 1981. VIII. 28. Nemzetközi osztályozás: A 23 K 1/00 HIVATAL — --- « Megjelent: 1983. XI. 30. Feltalálók : Szabó Endre igazgató, Pápa Bölöny Lajos főmérnök, Veszprém Somfai János laborvezető, Pápa Szabadalmas: Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Üzemgazdasági és Tervező Közös Vállalkozása, Pápa Eljárás szarvasmarhák ásványianyag- és mikroelem- igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához 1 A találmány tárgya eljárás szarvasmarhák ásványi anyag- és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához, melynek során mérjük a takarmány és a vérszérum ásványi anyag- és nyomelem-tartalmát, és a pótlandó elemek sóit vagy oxidjait elegyítjük a takarmányhoz. Ismeretes, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődése mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben szakosított termelési formák kialakulásával jár együtt. A növénytermelésben a kemizálás mértékének fokozódása a termések mennyiségének jelentős növekedését, egyúttal azonban a termelt növények és ezen belül a takarmányféleségek számának csökkenését eredményezte. Ennek következtében a nagyüzemi szarvasmarhatartásban egyre inkább rátérnek a monodietikus takarmányozási rendszerre. A takarmányok intenzív termelése mellett azok ásványi anyag- és mikroelem-tartalma is megváltozik. Az etetett takarmányok választékának ezzel egyidejű szűkülése gyakorlatilag megszüntette az állatok önkompenzációs lehetőségeit, aminek következtében ásványi anyag- és nyomelem-hiányok lépnek fel. Ez az állatok neurohormonális rendszerének zavaraiban, elsősorban a szaporító szervek nem kielégítő működésében válik érzékelhetővé, és szaporodásbiológiai zavarokban nyilvánul meg, ami az újszülöttek vitalitásának csökkenését okozza, növeli a szülés utáni elhullás mértékét, és a két ellés közötti időszak növekedése folytán a szaporulatot is csökkenti. A nagyüzemi állattartásban az intenzív tartási for-2 mák mellett fokozott teljesítményt várnak az állatoktól, és ez kiemelten érvényes a szarvasmarha-tartásra. A szarvasmarha mint tömegtakarmány-fogyasztó állat fokozottan érzékeny a természetestől eltérő tartási 5 formákra, mert tápanyagának zömét szárazanyagban kifejezve a növények vegetatív részei (zöldtakarmányok, szénafélék, erjesztett takarmányok, szenázsok és szilázsok) teszik ki, és ezekben az esszenciális ásványi anyagok és mikroelemek változásai sokkal jobban kilo fejezésre jutnak, mint a növények generatív szervrészeiben, vagyis a magokban. A takarmánytermesztés ma lényegesen kevesebb növényféleséggel dolgozik, mint korábban; elmaradtak a régebben jelentős hányadot képviselő terméshéjak és 15 melléktermékek (szalmák, törek, pelyva stb.), viszont jelentősen emelkedett a talajerő-gazdálkodásban felhasznált műtrágya viszonylagos mennyisége. Minthogy azonban a műtrágyák hatást gyakorolnak a termesztett növények vegyi összetételére, és ez elsősorban a vege- 20 tatív részekre vonatkozik, a fokozott műtrágyázás főleg azokat az álattenyésztési ágazatokat, így a szarvasmarhatenyésztést érinti, ahol a tápláló anyag döntő hányadát növényi vegetatív részek alkotják. A leszűkült takarmányskála és a megváltozott ter- 25 mesztési viszonyok következtében a szarvasmarhaállomány ásványi anyag- és nyomelem-igényét nem tudják maradéktalanul kielégíteni. Ennek ellensúlyozására külföldön az USA-beli Országos Kutatási Tanács (National Research Counsil), Nagy-Britanniában 30 a Mezőgazdasági Kutatási Tanács (Agricultural Re-178298
