178266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lignit-tipusú szenek feljavítására

3 178266 4 1,860,890, 1,871,862, 2,627,497, 2,903,400 és 3,723,079. A brikettező berendezéshez szükséges nagy befektetés, a brikettezéshez szükséges sok munka és a használt kötő­­és/vagy bevonóanyagok viszonylag magas ára az ilyen eljárások széleskörű ipari alkalmazását meggátolta, és megakadályozta, hogy a nagykiterjedésű amerikai lig­nit-típusú széntelepeket a jelenlegi energiaválság enyhí­tésére hasznosítsák. A találmány szerinti eljárás számos problémát meg­old, és hátrányt leküzd, amelyeket nem sikerült megol­dani a lignit-típusú szenek fizikai szerkezetének és fűtő­értékének feljavítására vonatkozó ismert eljárásokkal, amelyeket abból a célból dolgoztak ki, hogy a lignit­típusú szeneket ellenállóbbá tegyék az időjárás okozta, a kezelés, tárolás és szállítás közben fellépő szétmállás ellen, és alkalmasabbá tegyék azokat szilárd fűtőanya­gok céljára, önmagukban vagy jóminőségű szenekkel, így bitumenes szenekkel keverve. A találmány szerint a lignit-típusú szeneket lényegileg úgy, ahogy kibányászták, kb. 20—40% nedvességtarta­lommal, autoklávba töltjük, és ellenőrzött ideig legalább kb. 400 C° hőmérsékleten és kb. 68 atm nyomáson tart­juk, így a szén kémiai szerkezetét hőhatásra végbemenő átalakításnak alávetjük, és az abban levő nedvességet és az illő szerves komponensek egy részét gázfázisúvá ala­kítjuk. Az autoklávban végzett művelet befejezése után a lignit-típusú szenet előnyösen a gázfázissal érintkeztetve lehűtjük, így a kondenzálható szerves komponensek a szén felületére rakodnak, és a feljavított szénterméket még jobban stabilizálják, mert ily módon a szén nem­­higroszkópos lesz, és az időjárás okozta mállás, vala­mint a szállítás és tárolás alatti oxidáció iránt ellenállób­bá válik. A nem kondenzálható gázfázist elkülönítjük, ez előnyösen felhasználható mint fűtőanyag az eljárás­ban az autokláv fűtésére, vagy kereskedelmileg értéke­síthető. Az előállított, feljavított széntermék általában ke­mény, fekete, fényes külsejű, belső szerkezete az eredeti beadagolt lignit-típusú szén belső szerkezetétől eltér, és fűtőértéke megnövekedett kb. 6670—7500 kgkal/kg (kb. 12 000—13 500 BTU/pound) értékre (1 BTU/pound= =0,555 54 kgkal/kg). Ezzel ellentétben egy meg­szilárdult lignitszén kibányászott állapotban kb. 3890 kgkal/kg fűtőértékű, míg nedvességtől mentes ál­lapotban kb. 5720—6610 kgkal/kg fütőértékű. A találmány szerinti eljárás többi előnyét a leírás és a példák még jobban szemléltetik. A találmány szerinti eljárás alkalmazható a jobb mi­nőségű szenekhez hasonló rétegekben található lignit­­típusú szenek, így a fenti definíciónak megfelelően a tő­zeg és a bitumenes szenek közötti széles tartományba tartozó barnaszenek, lignitek és félbitumenes szenek fel­javítására. A fenti lignit-típusú szenek kibányászott álla­potban általában kb. 20—40% nedvességet tartalmaz­nak, és a rostálást kivéve, minden előkezelés nélkül köz­vetlenül autoklávba tölthetők. A kibányászott lignit­típusú szenet előnyösen rostáljuk és/vagy aprítjuk, hogy a nagyobb rögöket eltávolítsuk, így könnyebben kezel­hetővé válik, és az autoklávba könnyebben betölthető. A lignit-típusú szén nagysága és alakja azonban a talál­mány szerinti eljárás előnyös kivitelére nem kritikus. A lignit-típusú szenek nedvességének némi csökkenése következhetik be az időjárás okozta szétmállás miatt, az autoklávba történő betöltés előtti tárolás során. A lig­nit-típusú szenek moshatók is, és a felesleges nedvesség az autoklávba történő betöltés előtt eltávolítható. Álta­lában azonban a lignit-típusú szeneket lényegileg bá­nyanedves állapotban töltjük be az autoklávba. Az alkalmazott autokláv a technika állásából ismert bármely típusú autokláv lehet, amely a szükséges hő- és nyomásállósággal rendelkezik. Mivel a jelen leírás fő­képpen az adagokban történő autoklávos kezelésekre vonatkozik, megjegyezzük, hogy folyamatosan működő autoklávok a találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­telezésénél ugyancsak alkalmazhatók. A lignit-típusú szenet az autoklávba töltjük, az autoklávot lezárjuk, és legalább kb. 400 C°-ra felfűtjük, mimellett a nyomás nagyobb mint 68 atm, előnyösen nagyobb mint 136 atm. Ezen a hőmérsékleten és nyomáson tartjuk az autoklávot annyi ideig, amíg a szén nedvességtartalma és a szerves komponensek egy része elpárolog, és gázfázist képez. A szén kémiai szerkezetének a hő által előidézett, ellen­őrzött mértékű átalakulása és/vagy bomlása is fellép, amit további gáznemű komponensek képződése kísér, mely utóbbiak ugyancsak a gázfázisba kerülnek. Meg­figyeltük, hogy az alkalmazott magasabb hőmérsékleten és nagyobb nyomáson gázcsere következtében reakció megy végbe a vízmolekulák és a gáznemű szénhidrogé­nek és/vagy a szilárd lignit-típusú szén között, ami to­vábbi, fűtőanyagként hasznosítható szénhidrogéngázok képződését eredményezi. Az autoklávos művelet alatt ugyan legalább 400 C° hőmérséklet kívánatos, de előnyösen kb. 540 C° hőmér­sékletet alkalmazunk, mivel ez gyorsítja az elpárolgást és a hő által okozott szerkezeti átalakulást nagyobb, ál­landó szénérték eléréséhez, a tartózkodási idő az autok­lávban csökken, és az eljárás hatásossága növekszik. Az autoklávban végzett művelet hőmérséklete elérheti a kb. 680 C’°-ot, de ennél magasabb hőmérséklet alkalmazása általában nem előnyös, mivel a nem kondenzálható gá­zok aránya a szilárd feljavított termékhez viszonyítva túl nagy lenne. Igen jó eredményeket értünk el kb. 540— 650 C° hőmérséklet és kb. 136—204 atm nyomás alkal­mazásával. A használható legnagyobb nyomás kb. 224 atm. Ennél nagyobb nyomást általában nem célszerű alkalmazni, mivel az ilyen nagy nyomásoknak ellenálló autoklávok használata a gyártási költségeket igen meg­növelné, ezenkívül az alacsonyabb, kb. 204 atm nyo­mással kapott eredményekhez hasonlítva, semmi észre­vehető előnyt nem nyújt. A betöltött lignit-típusú szén tartózkodási ideje az ■autoklávban különböző lehet, ez függ a specifikus hő­mérséklet-nyomás viszonytól, amit a fentiekben emlí­tett paramétereken belül tartunk, hogy a lignit-típusú szén nedvességtartalmát lényegileg teljesen, az illékony szerves komponensek elgőzölögtetését pedig részben el­érjük, és a lignit-típusú szén szerkezetét a hőhatással szabályozott mértékben átalakítsuk. A hőhatásra történő szerkezeti átalakulás nem telje­sen tisztázott, de valószínűleg két vagy több egyidejű kémiai reakció megy végbe a pirolízistermékek és a lig­­init-típusú anyag sejtszerkezetében levő gázok között. Ezeknek a szerkezetet átalakító reakcióknak a hatásai a következők: 1. a változások a fizikai jellemzőkben, en­nek eredménye olyan részecskék képződése, amelyek ellenállóbbak a nedvességadszorpcióval és a szétmállás­­sal szemben; 2. változások a kémiai jellemzőkben, ennek eredménye, hogy növekszik a szénhidrogének aránya, és csökken a szén és oxigén mennyisége, amit a szén végső analízisével állapítunk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents