178146. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsolókészülék kapcsoló-biztosító és/vagy szakaszoló-biztosító funkció ellátására
7 178146 8 hatók (lásd a 4.a ábrát a megfelelő, a indexű hivatkozási számokkal). Az 1. ábrán már mutattuk a 12 ívoltókamra elrendezését és a 13 deionlemezek irányítását. A 12 ívoltókamra csak a találmány szerinti készülék olyan alkalmazásainál szükséges, ahol kapcsoló-biztosítóként (is) kell működtetni. Ezért a készülék alapkivitelénél az 1 alap 8 és 9 szárainak megfelelő helyein kialakítjuk a 12 ívoltókamra, mint modulelem behelyezésére szolgáló rögzítő 29 fészkeket és a továbbiakban az eddig leírt készülék készletezhető és szállítható akár szakaszoló-biztosítóként, amikor a 29 fészkeket nem használjuk ki, akár kapcsoló-biztosítókénti működésre alkalmasan, amikor egyetlen mozdulattal a helyszínen behelyezhető a 12 ívoltókamra. A példakénti kiviteli alak részleteit mutatják az 5—7. ábrák. Az 5. ábrán látható, hogy egymáshoz illesztett — egyforma két darab szigetelőanyagból készült — 36 betét alkotja az ívoltókamra házát, melyre általánosítva már mint az ívoltókamra tartójára hivatkoztunk. Aminthogy az 1 alap a lehetséges mértékben körülveszi a készülék érintésveszélyes és lángveszélyes részeit, úgy a 36 betétek is úgy veszik körül a 13 deionlemezeket, hogy csak a szükséges réseken át van közlekedés a 12 ívoltókamra beltere és a körülvevő tér között. Felülről pl. a 36 betétek majdnem teljesen fedik a 12 ívoltókamra belterét, csak a 25 ablakban van közlekedés, ami azért szükséges, mert ezen a 25 ablakon keresztül tudjuk a 31 olvadóbetét késes érintkezőjét betolni a rugózó 4 érintkezőbe. Látható azonban, hogy a 13 deionlemezeket a 36 betétek felső fala teljesen eltakarja, azok kívülről nem érinthetők. A 36 betétek a 26 felületek mentén illeszkednek az 1 alaphoz (annak 8, illetve 9 szárához), a már leírt pattintásos rögzítéssel, vagyis a 36 betétek külső falaiban vannak kialakítva a 29 fészekbe illeszkedő 27 vállak. A 36 betétet külön is mutatja a 6. ábra. A 13 deionlemezek a 36 betét falában kialakított 28 hornyokba lesznek befogva. Ez jól látható a 7. ábrán is, mely a 12 ívoltókamra egy metszetét mutatja. Látható, hogy a 36 betétben kialakított egyik 27 váll számára az 1 alapban egymás felett két (esetleg több) 29 a és 29b fészek is ki van alakítva, melyek közül a 27 váll példánkban a 29a fészekbe illeszkedik. A 12 ívoltókamra helyzete ugyanis függ a biztosítóbetét - áramterhelésfüggő - méretétől és azt ezért eltérő helyre kell tudni szerelni. Ezért az 1 alapban egymás mellett több 29 fészket alakítunk ki és a 12 ívoltókamrát az aljzat mindenkori méretének megfelelően, optimálisan rendezzük el. Az ábrán bejelölt z távolság pl. két eltérő méretű biztosítóhoz alkalmazandó 12 ívoltókamra eltérő helyzetéből adódó méretkülönbséget fejezi ki. Az építőelem tehát a különböző aljzatméretekhez rugalmasan illeszkedik (a gyakorlatban pl. négyféle aljzatméret szokásos). A biztonságos behelyezés feltétele, hogy a 36 betétekkel kialakított 12 ívoltókamra befoglaló C mérete meghaladja az 1 alap 8 és 9 szárai közötti nyugalmi D távolságot, miáltal bepattintás után rugalmas szorításssal van a 12 ivoltókamra az 1 alap 8 és 9 szárai közé befogva. Ennek méretezése szakembertől elvárható. Természetesen a villamos készülékek jának különböző részletmegoldásai értelemszerűen alkalmazhatók. így pl. a 8. ábrán mutatjuk, hogy a kapcsolókészülék, mint önállóan szerelt modul az 1 alappal, mint házzal, pattintással is rögzíthető a helytálló tartóhoz. A helytálló tartón az ehhez szükséges, ismert módon kialakított sín van elrendezve, s ebbe a 38 sínbe pattan be az 1 alap 2 középrészének alsó falán elrendezett 37 fémadapter. Ennek olyan kialakítását mutatjuk a 8. ábrán, melynél a 38 sín egyik élével szemben merev 39 fészek van kialakítva, melyet az élre illesztünk, majd benyomáskor a másik él a rugóerő ellenében benyomható 40 csapot benyomja, s amikor a 40 csap az élen át behatolt a 38 sín belterébe, a rugó visszanyomja a 40 csapot és a rögzítés megtörtént, A találmány szerinti készülék további tartozéka a zárófedél, mely szigetelőanyagból készült, célszerűen sima lap olyan alakkal és mérettel, hogy takarja a homlokoldalon nyitott 1 alapot. A 9. ábra mutatja ennek lehetséges kivitelét, mégpedig a 9.a ábra elölnézetben, a 9.b ábra oldalnézetben. Látható, hogy a 41 lapon 42 lábak vannak elrendezve, melyek végén 43 vállak vannak kialakítva. Az 1 alap 8 és 9 szárainak külső falában, megfelelő helyen fészkeket kell kialakítani, melyekbe a 42 lábak 43 vállai bepattinthatók. így a viliianyszerelő a biztosítóbetét behelyezése, illetve kivétele után- egyetlen pattintással lezárhatja az érintésveszélyes belső teret. A lezárás természetesen inkább jelképes, nem szükséges költséges biztonsági reteszelés, hiszen csak az a cél, hogy a homlokoldal mellett elhaladó vagy ott álló személy véletlen botlás vagy ingadozás során ne érhessen közvetlenül a nyitott részhez. A zárófedél tehát ugyanazt a célt szolgálja, mint a 165 162 lajstromszámú szabadalom szerinti 6 fedél, s a két elem összehasonlítása szemlélteti a két megoldás közötti elvi eltérést az elemek egyszerűsége, kezelhetősége és költsége tekintetében. Eddig olyan kiviteli alakot ismertettünk, melynél a rugózó 4 érintkezők közvetlenül az 1 alap 2 középrészének belső oldalán fekszenek fel. Szereléstechnikai és készletezési szempontok indokolttá tehetik a 4 érintkezők külön bakra való szerelését, akár egyetlen bakra, akár érintkezőként egy bakra, s a már szerelt bak(ok) erősítendőik) azután az 1 alap belső oldalához. Ha az 1 alap egyetlen darabból készül, akkor annak alaktartósága pl. vízszintes merevítőbordákkal növelhető, melyek a két 8 és 9 szárat olyan helyeken kötik össze, ahol azok az építőelemek elhelyezése és szerelése szempontjából nincsenek útban. Ha pedig az aljzatot képező két rugózó érintkezőt nem közös bakra, hanem két külön bakra szereljük, akkor ezek állhatnak külön is az 1 alap 2 középrészén, de ezeket is lehet merevítőbordákkal egyetlen építőelemmé egyesíteni. Ezek a változatok anyagráfordítás és súly szempontjából jelentenek választási lehetőséget. A változatokat azért említjük, mert az ilyen készülékeknél a funkcionális jellemzők, a súly, az anyagráfordítás, az építőelemek száma és alakja között a mindenkori alkalmazás szerint eltérő kompromisszumok lehetségesek. Hasonlóképpen további illeszkedés lehető5 10 15 20 2’S 30 35 40 45 50 55 60 65 4
