178100. lajstromszámú szabadalom • Kapocs fakötésekhez
5 178100 6 előnyös, mert a kapocs beütésekor a hajtóerő közelebb hat a kapocs súlyvonalához. Meg kell jegyezzük, hogy a 4. ábrán bemutatott élkialakítás egy átlagos kialakítás. Az él legkedvezőbb alakja ugyanis az összekötendő anyagok mi- 5 nőségétől függ. Puhafa esetén a kapocs bevezető része igen éles kell legyen, míg keményfánál gyakorlatilag nem szükséges letörés. A 4. ábra szerinti kialakítás még mindkét anyag esetén kielégítő. Az 5. ábrán jól megfigyelhető a már korábban 10 említett 11a vezetőperem kialakítása. A 11a vezetőperem all oldalakban van kialakítva, és a sajtolás során állítható elő, egyidejűleg az egész kapocs alakításával. Látható, hogy a 11a vezetőperem és a kapocs hátlapjának széle közötti X távolság állandó 15 értékű kell legyen ahhoz, hogy a sima felfekvés az egymás mögé helyezett kapcsok között biztosítható legyen. A gyártás során azonban igen nehéz biztosítani all oldalak peremeinek teljesen egyenletes távolságát a kapocs hátlapjától. Ha viszont ezt a 20 feltételt nem biztosítjuk, a tár kialakításakor egymáshoz illesztett kapcsok nem fognak egy teljesen egyenes rudat képezni, hanem meglehetősen görbék lesznek, ami a kapcsolószerkezetbe történő behelyezésüket megakadályozza. 25 A 11a vezetőperemeknek a kapcsokkal egyidőben történő kialakításával biztosítani lehet, hogy a kapcsok a fenti követelményeknek megfeleljenek, és a 9., 10. ábrákon látható módon teljesen egyenes tárakként elrendezhetők legyenek. A kapcsokat 30 szalag, illetve szalagok segítségével lehet a helyükön rögzíteni. A ragasztó- vagy 'kötőszalagokat célszerűen a kapcsok alsó és felső éleinél vezetjük. Ilyen 18 és 19 szalagok láthatók a 9. és 10. ábrákon. A 18, illetve 19 szalagokon célszerűen 20 jelzés (jelen 35 esetében nyíl) mutatja a helyes betáplálás irányát. A kapcsokat hengerelt szalagokból készítjük. A szalagból a kiinduló lemezdarabot kivágószerszámban állítjuk elő. A kivágás során ügyelni kell arra, hogy a lemezdarabokat úgy vágjuk ki, hogy a 40 hengerelt szalag száliránya a kapocs hossztengelyére merőleges legyen. Ezzel ugyanis az oldalfalaknak viszonylag kis sugár mentén történő felhajlítása oldható meg, anélkül, hogy az anyag repedne. Az anyagnak, és igy az egész kapocsnak a szilárdsága 45 így mintegy 10%-kal magasabb, mint az erre merőleges irányban. A 8. ábrán két 21, 22 munkadarab között a találmány szerinti kapocs segítségével létrehozott kötés látható. Az ábrán jól megfigyelhető a kapocs 50 helyzete beverés után a 21, illetve 22 munkadarab bókban. A kötés létrehozásához célszerűen az összekötendő 21 és 22 munkadarabok vastagságának 50%-ánál nagyobb hosszúságú kapcsot kell alkalmazni. Ekkor a kötés teljesen biztonságos lesz, 55 és bármelyik oldalról nézve szoros illeszkedés tapasztalható. A fentiekben bemutatott kiviteli alakok természetesen csak példaként szerepelnek, és nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti kapcsot még számos 6 módon lehet kialakítani a találmány alapgondolatát nak megfelelően. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapocs fakötésekhez lapos gerincrésszel és U-szelvénynek megfelelően felhajlított oldalakkal, azzal jellemezve, hogy a gerincrész (10) szélessége a hossztengely nagyobb része mentén állandó értékű, de a beverés irányába szélesedő része (12, 15) van, és a felhajlított oldalak (11, 14) párhuzamosak, kivéve a szélesedő részt (12, 15), ahol széttartóan, átmeneti szakaszként vannak kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az átmeneti szakasz a kapocs egyik végén van kialakítva. 3. Az 1. igénypont szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egyik végén szélesebb, párhuzamos oldalakkal (14) határolt gerincrésze (15) van és az átmeneti szakasz ezt a szélesebb gerincrészt (15) köti össze az ugyancsak párhuzamos oldalakkal (11) határolt keskenyebb gerincrésszel. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerincrész (10) és az oldalak (13, 14) bevezető élének vastagsága a gerincrész (10), illetve az oldalak (13, 14) vastagságának 10—20%-a, és az élnél (14b) a lemez 60°-os szögben (A) van letörve. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerincrészben (10) legalább két kivágás (16) van kialakítva oly módon, hogy közöttük a kapocs hossztengelyével párhuzamos hossztengelyű lemezrész (17) maradjon. 6. Az 5. igénypont szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kivágások (16) összes területe legalább 30%-a a gerincrész (10) teljes felületének. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gerincrész (10) ívelten van kialakítva, ahol az ív az oldalak (11) irányából nézve domború. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsot alkotó lemez a kapocs beütésének irányával merőleges szálirányú lemezből van kialakítva. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti kapocs kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az oldalakon (11) vezetőperemek (11a) vannak kialakítva, és ezek alsó felülete a kapocs hátlapjától állandó távolságra van. 10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerinti kapocs kiviteli alakja, kapcsolóberendezésbe beadagolható tár formájában, azzal jellemezve, hogy az egyes kapcsok hátlapjai a következő kapó. ..jeiuperemeibe (11a) vannak illesztve, és az így összeillesztett kapcsok olyan kötőelemmel vannak összefogva, amelyen a tár beadagolásának helyes irányát feltüntető jelzés (20) van. 2 rajz, 10 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 824522 - Zrínyi Nyomda, Budapest 3
