178069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágányok váltó- vagy kitérő szakaszainak kialakítására és az eljárással kialakított váltó- vagy kitérőszakaszok
178069 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztályosát: Bejelentés napja: 1977. V. 16. (OE-251) E 01 B 7/12 Ausztria-i elsőbbsége: 1976. V. 18. (A 3605/76) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1982. XII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Augustin Hubert okleveles mérnök, Leoben, Friesenbichler Eduard mérnök Vereinigte österreichische Eisen- Zeltweg és dr. Moser Alfred okleveles mérnök, Leoben, Ausztria und Stahlwerke -Alpine Montan . Aktiengesellschaft, Bécs, Ausztria Eljárás vágányok váltó- vagy kitérő szakaszainak kialakítására és az eljárással kialakított váltó- vagy kitérőszakaszok 1 2 A találmány tárgya eljárás vágányok váltó- vagy kitérő szakaszainak előállítására, ahol a váltó- vagy kitérő szakaszok ausztenites mangánacél öntvényből készült keresztezési csúcsait szénacélból készült sínekkel kell összehegeszteni, közdarab alkalmazása 5 mellett. A találmány tárgya még a fenti eljárással előállított váltó- vagy kitérő szakasz. Általában a váltó vagy kitérő szakaszok előállításakor végzett hegesztés során a munkadarabok viszonylag magas hőmérsékletre melegednek. A váltó jq vagy kitérő szakasz keresztezési csúcsa azonban ausztenites mangánacél öntvényből készül, amelynek az a tulajdonsága, hogy 300 °C fölötti hőmérsékletre hevítve karbidkiválás lép fel, ami a szerkezet durvulásához vezet. Ha erről a hő- 15 mérsékletről a keresztezési csúcsot lassan hűtjük, akkor a durva szerkezet a lehűlés során megmarad, és az anyag tulajdonságai romlanak. Annak érdekében, hogy ezt a szerkezetdurvulást megszüntessük, a munkadarabot mintegy 1050°C-ra kell felmele- 20 gíteni, és erről a hőmérsékletről gyorsan, például vízbe merítve kell lehűteni. Ugyanakkor a szénacél, amejyből maguk a sínek készülnek, a gyors lehűléstől válik durvaszemcséssé, ezért lehűtését csak lassan szabad végezni, ellen- 25 kező esetben az említett szemcsedurvulás lép fel. Minthogy a vasúti előírások a váltó vagy kitérő szakaszok keresztezési csúcsai számára ausztenites mangánacél öntvényt írnak elő, és ehhez az anyag szilárdsági tulajdonságai miatt ragaszkodnak, a ke- 30 resztezési csúcsok és a sínek összekapcsolásakor teljesen ellenkező feltételeket kellene betartani az összehegesztendő anyagokra vonatkozóan. Ez a hegesztési technológiát nyilvánvalóan rendkívül nehézkessé teszi. A fenti probléma megoldása érdekében a keresztezési csúcsokat és a síneket hevederekkel kapcsolták össze. A vágányok szétválasztásához azonban a keresztezési csúcsok meghatározott hosszmérettel kell rendelkezzenek, és így a sínrészek hevederek segítségével történő összekötéséhez a keresztezési csúcsot alkotó öntvény mérete annyira megnövekszik, hogy öntéstechnológiai problémákat vet fel. Javasolták már a problémák megoldására azt is, hogy az ausztenites mangánacél öntvényből készült keresztezési csúcsok hegesztését elektronsugaras hegesztési eljárással, vákuum vagy kisvákuum alatt végezzék tompaillesztés mellett. Ezzel a hevítési zóna rendkívüli mértékben leszűkíthető. Az ismertetett problémák azonban ennek ellenére nem oldhatók meg az elektronsugaras hegesztéssel sem. Ugyan a mangánacél öntvény eldurvulása meglehetősen keskeny zónára korlátozódik, de minden hátrányával együtt megmarad ebben a keskeny zónában. A javaslat tehát gyakorlatilag nem használható. A jelen találmánnyal olyan megoldás kialakítása a célunk, amellyel az ismertetett hátrányok kiküszöbölhetők, és megfelelő tulajdonságú váltó vagy 178069
