178063. lajstromszámú szabadalom • Érzáró kapocs és hozzávaló fogó

178063 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1976. XII. 10. (NE-574) Nemzetközi osztályozás: A 61 B 17/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1982. XII. 31. Németh György szerszámszerkesztő, Budapest Érzáró kapocs és hozzávaló fogó 1 A találmány érzáró kapocs és hozzávaló fogó, melyek a sebészeti gyakorlatban és sebészeti műté­tek közben és után is a vérző erek gyors és biztos elzárására használhatók. Az érzáró kapocs az elzá­randó eret befogórészből és ezzel összefüggő egysé- 5 get képező zárógyűrűből van, melyek a fogó szorító pofáin felhasználhatóan elhelyezhetők, majd ezután az érszál közrefogásával egymással és az érszállal együtt összenyomhatok, az ér azokban rögzíthető és két helyen összelapításával elzárható, miközben azok jq egymással is összekapcsolódnak. A sebészeti gyakorlatban a kisebb erek, érszálak vérzését már évszázadok óta oly módon szüntetik meg, hogy a vérzőérszálakat érfogó eszközzel meg­fogják, selyemfonallal vagy cat-gat-tal lekötik és ez- 15 által az ér nyílását lezárják. Ezen munka a műtét során aránylag sok időt igényel, az érszál tartása és elkötözése két személyt és megfelelő kézügyességet kíván, de még ily módon is a mélyebben fekvő erekre a kötés rávitele megle- 2o hetősen körülményes és nehéz. Ilyen esetekben azt a megoldást is alkalmazzák, hogy az eret fémkapcsok­kal, pl. ezüstkapoccsal zárják le. Ez az eljárás^ is eléggé körülményes, ezen kívül pedig hátránya, hogy az alkalmazott fém idegentestként marad vissza a 25 szervezetben. Gyakran alkalmazzák azt az eljárást is, hogy műtét közben csak az érfogókat teszik fel, és az erek lekötését a műtét végére hagyják. Ez esetben a feltárt rész körül, Sietve testüregben sokszor le­­gyezőszerűen szétterülő érfogók nagymértékben aka- 30 2 dályozzák a sebész munkáját, a műtét végén pedig még hosszú időt vesz igénybe az erek sorozatos lekötése és az érfogók eltávolítása. A fel nem szívódó selyemfonal bennhagyása sem közömbös, mert gyakran komplikációt, seroma képződést, kilö­kődést eredményez. A felsorolt hátrányok kiküszöbölésére oly anya­gokból javasolták az érkapcsok készítését, melyek a sebüregben bennhagyhatok. E célra un. testazonos anyagok felhasználását javasolták, melyeket az érvégződésre két oldalról felhelyezve, az érszálat két oldalról közrefogó lapkák egymásba akasztásával szorítják össze és az érfalra gyakorolt nyomással az érvégződést lezárják. Ezek azonban a legtöbb eset­ben lazán kapcsolódtak össze, mert az összekap­csolandó lapocskák nyílvég, illetve kampós vég­ződései és lyukasztásainak osztása nem találko­zott, és a beakasztott nyílvégek összehúzó szorító­hatást nem fejtettek ki az érszálakra. További hátrányuk, hogy két különálló darabot képeztek, melyek összetartozó méretazonossága biztosítva nem volt. A különálló darabok kézbentartása a késujjak sikamlóssága miatt nem biztonságos, gyakran a műtéti üregbe esnek. A találmány a fenti hátrányoktól mentes új megoldású érzárókapocs, melynek egy darabból kiképzése biztosítja az érszálat közrefogó befogó­­-része és a lezárást végző zárógyűrű összetartozását, továbbá az érszálat két helyen zárja le és a 178063

Next

/
Thumbnails
Contents